Téma: Autizmus mindennapok

Totál igaz amit Andesz ír. Napok, hónapok nevei nagyon nehezenn mentek be a nagyfiamnál is, pedig ő nagyon jó képességű. Az étkezések nevét is még iskolásan is féléremondta (bár azokat sztem tudta csak érdektelen volt)
Viszont a gyomrával annyi gond volt, azt hogy oviban mit evett és hogy mennyit abból, minden nap átbeszéltük, ezt azért mindig szépen tudta. Ellenben az unokatesónak általában fogalma sem volt hogy mit ettek az oviban. (Szóval, ha vmit sokat ygakoroltatsz, az azért csak menni fog)
A hónapok neveit sztem csak 2.-3. osztályban tanulta meg rendesen, amikor környezetből tananyag volt.

Ez a vakság ez nálunk is megvan.
De kiskorában nem akart menni sehová, akkor nyugi volt. Most van, hogy rácuppan egy-egy barátjára, és akkor sülve-főve, éjjel-nappal ... és nehezen fékezzük.
De ha azt mondjuk, hogy most nem, akkor azért elfogadja. ÉS a másik srác, és a szülei is képesek határozottan nemet mondani, ami érthető a számára is.

Nálunk a lányom a gond, mert a múltkor úgy beégetett, hogy még mindig görcsbe rándul a gyomrom miatta. Felhívta az egyik barátnője édesanyját és nyíltan meg kérdezte a bemutatkozás után, hogy mikor aludhatna ott. És amikor ezért letoltam, vagy 20 percig kellett neki magyarázni, hogy ebben mi volt a helytelen. Pedig ő szociálisan érzékeny, csak ő az a kis tündi-bündi, akinek kicsiként bármit elnéztek az ismerősök. De most már nem kicsi, és valahogy meg kéne értenie ezeket a dolgokat, mi az, hogy tartózkodóan viselkedni.

Lucy:

Hajaj, akkor az a gyanum, hogy tényleg kell még Fehérvárra is mennünk. Hogy ez mekkora ....!

*
Dreamer: Megyírom feltétlenül, ha megyünk a veszprémi állatkertbe. A lényeg itt az, hogy a fiam kérte, s remélem figyelni is fog, és tetszeni is fog neki (nem csak a játszótér része )

Nagyon jól lettünk ma reggel ébresztve. A kicsifiam bejött hozzánk, hogy - Anya, Apa kész a reggeli! - és elkezdte sorolni mi minden van az asztalon. Azonnal kipattantunk az ágyból és lám tényleg ott volt 3 bögre az asztalon (mindeninek nem jutott ) 1 baracklé, 1 tej, és egy zacskó kifli.

Dreamer:
Ez sajnso Zolikánál is megvan valamennyire, de ő a játékokat tulajdonítja ki magának nagyon és bemegy oda, ahová nem kéne stb.
Viszont ismerősöktől nagyon tud kuncsorova kérni. Légyszí, légszi, naaaa és úgy néz és bújik, hogy a Papának például mindig megesik rajta a szíve. Ismerős környezetben pedig már többnyire betartja a szabályokat, hogy ide szabad menni, oda nem, ezzel szabad játszani azzal nem.

Ezt olvasva, nekünk kész szerencse, hogy a SOTE elfelejtkezett rólunk, és a helyi pszichológustól kapjuk a pecsétet.

Felhívtam a MÁK-ot telefonon, és azt mondta a hölgy, hogy el tudja fogadni pecsét nélkül is ,mert hogy a "pecsétkérő" rendelet átmeneti volt (ha jól értettem). A tájékoztató levelet június 4-én küldték még. Szerencsénk van azt hiszem.

Az állatkertes témához:
Én is a veszprémit ajánlom, klasszisokkal jobb a győrinél.Nálunk most a nyíregyházi a top, csak hát nagyon messze van! A fiam egy teljes füzetet rajzolt tele az ottani élményeivel! Eltekintve attól, hogy aki nem látta tuti nem ismeri fel (van némi lemaradásunk rajztechnikában), tökéletesek! Az arányok, a részletek, az elhelyezkedés, minden! És az összes rajzon ott a kétnyelvű felirat, magyar ás angol, ahogy az állatkertben látta!
Ami még nagyon tetszett az a budakeszi vadaspark. Igazából csak egy fél napos program, de ott olyan állatokat látnak, amik itt is élnek, Magyarországon. Van egy kb. 3/4 órás állatbemutató a programban, az én gyerekeim tátott szájjal nézték végig!

Nekem most az okoz gondot, hogy nem látja a különbséget a felnőtteknek és a gyerekeknek megengedhető dolgok között. Mindenkire ugyan azokat a szabályokat alkalmazná, persze a laza felnőtteset. Tegnap reggel, amikor bement a csoportjába az egyik óvónéni evett és úgy köszönt nekünk. A fiam lazán leteremtette: "Mónika néni, teli szájjal nem beszélünk!" Na, neki még ezt kell nagyon megtanulni, hogy ő kaphat ilyesmit felnőttektől, de ha egy mód van rá, akkor vissza inkább ne mondja!

champ:
A szabály, az szabály. Ez Zolikánál is így van.

Nos, ezek a szabályok a felnőttekre is vonatkoznának. Mi nem nagyon kérünk olyasmit otthona gyerekektől, amit mi be nem tartunk. De én már azt sem szeretem, amikor egymást akarják nevelni. Mindig leállítom az Endit, ha az Annát piszkálja valami szabállyal, hogy ez az én dolgom, meg az apjáé, ő saját magát tökéletesítse, azzal is lesz elég feladata!

Amúgy sokszor írtátok már, hogy egy auti nem hazudik. Ezt én nem így tapasztalom. A fiam is próbálkozik, és főleg sokat színészkedik, és ez a nála egy évvel idősebb csoporttársára is vonatkozik. Szívszaggatóan tudnak roppant fáradtak lenni, akik még a táskájuk cipzárját sem bírják elhúzni, és így (minő fájdalom) képtelen hozzájutni a házi feladatukhoz, bár közben persze minden vágyuk az lenne, hogy tanuljanak. De a TV távirányítót még elbírják ekkor is. Na, ez az, amit nem szabad hagyni!

Dreamer:
Ez az evés közben nem beszélős csak egy példa volt, mellesleg tök igazad van: ha az asztali etikettet elvárjuk egy hét éves gyerektől, azt nekünk is illik betartani. Nálunk otthon ez nem szigorú szabály, általában törekszünk az együtt étkezésre és ilyenkor beszélgetünk. Persze azért nem úgy eszünk, mint a malacok!
A hazugságban totál egyetértünk. Az én gyerekeimnél kb. fél éve olyan nagy a betyárbecsület, hogy sokszor összezavarnak. Z. egy éve még csak a szín tiszta igazat mondta, akkor is, ha valami rosszaságot csináltak, és én rákérdeztem, hogy ki volt. Mindig megmondta, hogy ő vagy a tesó, pedig tudta, hogy jöhet valami bünti. Ennek kb. fél éve vége, vagy lapítanak mind a ketten, vagy a másikra fogják. Már a fiam is tudja, hogy bizonyos dolgoknak vannak következményeik és így akár el is lehet kerülni. Ennek a felismerésének én valahol örülök is meg nem is!

Ja, még egy dolog a hazugsághoz:
Már nagyon nem akarózik a fiatalúrnak oviba mennie. Ha reggel ebből van félreértés, ő végső lehetőségként szinte mindig beveti a "Beteg vagyok, fáj a fejem/hasam/lábam stb." szöveget. Még hogy nincs fantázia!

A szó szoros értelmében az én fiam is tud hazudni, de az mindig látszik. Az NT úgy csinálja, hogy át is tud vele vágni A férjem amúgy nem tud. De a fiam is furán, nem tudom ezt szavakba önteni, nem igazi hazugság, mintha magával is elhitetné olyankor, de olyan igazit hazudni, mint egy nT, olyat nem tud (még).

Hozzánk 1-2 órán belül megjönnek a barátnőmék a sok gyerekkel, úgyhogy egy darabig nem leszek aktív.

Tomger, köszi a Vadaskertes infót, már ki is raktam!

Persze kicsi fiam szerint tegnap is kedd volt. Gondoltam én, hogy ez még nincs meg, de nem baj, nekem az a lényeg, hogy mondja! A napokat pedig szerintem most már gyorsan tudni fogja, mert egész kicsi korától gyakoroltuk, a TSMT feladatsoraiban is volt mindig nap- és hónapsorolás.

Lucy, ma beszéltünk az ovival, nálunk 30 fős csoportok lesznek! Egyedül a mi csoportunkban lesz 28 gyerek... Azért ez rémes lesz. Csodás új szabályzás.
Az asszisztens ráírás nagyon függ a helyi viszonyoktól és a gyerek képességeinek a szintjétől is. Nem tartom túl valószínűnek, hogy kaptok. Ráadásul megváltozott a törvény is. Még az SNI kieg. ki se jött (legalábbis még nem találkoztam vele), ettől függetlenül a mi önkorm.-unk már az új törvény alapján indítja az évet.

Andesz, tök jól leírtad, hogy az óvónénik hogyan tanítják a napokat, hónapokat a gyerekeknek! Ha majd egyszer valaha ráérsz, írhatnál cikket több témában akár, tanulságos lenne az óvónőknek is.

Dreamer, amit a lányod csinált, az tényleg kínos. Viszont kiderül belőle, hogy nyugodt és nyílt típus. Nem olyan nagy baj, ha mer kérni. Mit mondott rá az anyuka?

HáromMackó, ez a reggelizős nagyon aranyos sztori!!!

Szanya nem tudom, mert nem volt kihangosítva a telefon.

Amúgy azt eddig is tudtam, hogy tud kérni. Naponta intenzíven gyakorolja.

Sziasztok,
HáromMackó, de jó,hogy nem vacakolnak a pecsétekkel a MÁK-nál, de most fordítva belegondolva a dologba, csak nem lesz baj, hogy két pecsét szerepel a papírunkon? Csak nem küldik emiatt vissza?
A másik,hogy nekem is jött válaszlevél a szülőtréningekről, és köszi, Tomger, hogy te is megírtad. Mellékelve volt egy mondat is a levelükben, hogy az útiköltséges papírt az infónál ne feledjük el lepecsételtetni. Nem tudom, mi fogunk-e kapni a házi gyerekorvostól, ez sima útiköltség-papír nyomtatvány, vagy hogy kell kérnem? Sajnos akadékoskodott múltkor is, ráadásul ha kiderül, hogy ez egy tréning, nem vizsgálat, hát, félek, hogy nem ad majd papírt. Pedig Baranyából jövünk, jól jönne egy kis költségtérítés.
Hab a tortán, hogy pont az első tréning napján lesz az Ados-teszt, és pont időben ugyanakkor. Arra is gondoltunk, a férjem beül a tréningre, de nem tudom, a tesztnek előbb vége, utána mi addig mit csinálunk? Nem tudjátok véletlenül, ha erről a szériáról lemaradunk, akkor mikor lehet kb. számítani a következőre? Már csak jövőre? Milyen sűrűn van ez megszervezve? Köszi, ha valaki tud írni valamit erről.
Szanya, én megpróbálom az asszisztenst, de hogy őszinte legyek, nem merem remélni én sem, hogy kapunk. Az nem elég indok, gondolom, hogy a dadust lefoglalja, és nem jut idő más gyerekre, persze ezt sarkítva kell érteni, de mondták, hogy a kisfiam kétemberes. Még jövő héten hívom a gyógypedagógust állandóan alkalmazó integráló ovikat, az szuper lenne, tehát fixen ott van alkalmazásban saját gyógypedagógus, nem csak ez az utazó szolgálat, olyan jó lenne, ha felvennék. Az eddigiben nem érezte jól magát, az egyik óvó nénitől fél.Ráadásul én nyár elején balgán beígértem neki, hogy ősszel már az új helyen kezd, ahova költözünk, aztán tessék, még mindig itt vagyunk. Nem akarom, hogy úgy érezze, becsaptam. Kicsit el vagyok keseredve, megmondom őszintén, hogy ez a lakáseladás is csak akadozik, tényleg annyira reméltük, hogy sikerül a nyár folyamán.
A hónapokat, hét napjait, évszakokat már jó ideje szépen tudja a kisfiam, hamar megjegyez dolgokat, mostmár azt is mondja, melyik hónap hányadik az évben. A napokat, évszakokat is, kérdezi sokszor, hogy ma milyen évszak,nap stb. van, és szoktam tovább vinni, hogy mi lesz holnap, mi volt tegnap stb. Egyébként a TSMT feladatsorunkban van egy olyan elem most, hogy az óriás gimnasztikai labdán ül a sarkán a gyerek, és 6x balra, 6x jobbra köröztetjük, közben a hónapokat sorolva, így kijön a 12.
A nagy labdát szoktam a térdemmel beszorítani a sarokba, megfogja a kezem vagy a partfisrudat, és azon ugrál, ez a trambulin nekünk. Mielőtt a terapeuta ezt behozta a képbe, eszembe nem jutott volna, pedig a kisfiam notórius ugráló, a matracrugók készen is vannak. De ez jó módszer az energia levezetésére és közben tanulni is lehet, pl. kérte, hogy a teljes abc betűire ugráltassam, már betéve tudja.
Megtanult most nyáron olvasni is, persze akadozva megy még, de erőlteti egyre. Ez az egyik terület, amire fókuszál, másik a számok, a 150-es ugrássorozatokat is végigszámolja, angolul és németül tízig számol, aztán még az állatok, ami fixa idea.
Kapott munkafüzeteket is, ekörül forognak még a lenti sétáknál is a gondolatai, ébredéskor is ezzel kezd, szóval, igencsak túlzásba viszi ezt a dolgot.
Sajnos ugyanakkor nem megy oda a gyerekekhez, igaz, figyeli őket, de eddig jut, az oviban is mindig egyedül játszott. Érdekes, hogy nekünk sem mondja sosem, hogy le szeretne menni sétálni, de ha szólunk neki, örül, hogy megyünk. Szóval, én a kezdeményező készséget hiányolom nagyon belőle ilyen téren. Nála a leggyengébb láncszem, ahogy észrevettem, a szociális kapcsolatok, márpedig ez nagyon fontos dolog, bízom benne, hogy javulni fog ilyen téren. Ma örültem neki,mikor itt fent mondta, hogy R., a szomszéd kislány jöjjön ide. De lent, ha találkozunk, legfeljebb megkérdi tőlem, mit csinál R., és annyi. Ha mondom, kérdezd meg te, halkan elnyög valamit, de olyan gépiesen, nagyon fura, látszik, hogy mintha nem értené, miért így kell.
Ami nagyon ciki nálunk, az a túlzott közvetlenség az idegen felnőttekkel. Ugye áruljuk a lakást, és jöttek már többen megnézni. Volt, hogy odafutott egy fiatal sráchoz, és a pólóját húzkodta volna fel, meg mondta, hogy szőrös bácsi, valszeg a borostára utalt. Boltban, postán volt, hogy átkarolt idegen embereket, ilyenkor ez még éppenséggel aranyos, de tíz év múlva? Remélem, addig megtanulja, hogy nem szabad. Persze mondom neki, legutóbb már nem csinálta.
Nagy szó, hogy megint néz mesét, a Pimpát erőltettem kicsit, és most hajlandó pár percre leülni megnézni, egyébként egész nap leköt, szó szerint. Estére kész vagyok, de ne panaszkodjak, hiszen egyszem gyerek, ahol többen vannak, talán nehezebb, vagy könnyebb, ki tudja, talán lekötnék kicsit egymást.
Mindenesetre nagyon jó lenne, ha tényleg sikerülne valami jó ovi, ez a legfontosabb most, amit intéznem kell. Holnap hívom a bizottságot is, holnap lesz valami tanévnyitó, azt mondták egy hónapja, hogy akkor lesznek csak. Megvan a személy, akivel beszélnem kell, kíváncsi vagyok, mikorra kapunk időpontot.

Az én fiam is még egy fél éve is engem kérdezett, én meg narráltam a világ dolgait.
-hogy hívják, mit csinál...
Következetesen mondtam neki, kérdezd meg tőle, és utána mondtam a helyes kérdést. Ő meg szépen utánam mondta.
Most már sokszor magától is kérdez gyerekektől, és már akár párbeszédet is folytatnak.
Szóval szerintem jó irány, hogy erre felé irányítod, és kérdezteted. Ezt is tanítani kell, de idővel meglesz az eredménye.
Egy testvér tényleg le tudja kötni, de azért ki is tudja borítani. Állítom, sokkal nyugodtabb lenne az ő élete, ha csak egy szem gyerek lenne. Bár a rugalmasságát erőltetik rendesen a tesók.

Lucy:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Dreamer:
Lehet, hogy ezen a hétvégén megyünk a veszprémi állatkertbe, de hogy mikor és hogy tényleg megyünk-e az attól is függ kell-e a hétvégén a férjemnek túlóráznia, és ha igen mennyit.

Jó esténk volt tegnap... Este lefeküdtem meseolvasás után, mert nem bírom ezt a meleget. Épp elszundítottam, mikor rémült ordítás: "Egy lepke!!! Ott!" Majdnem infarktust kaptam. Én is utálom a lepkéket, de ez azért...
Viszont továbbra is rohamléptekben fejlődik a gyerek! "Éhes vagy." (Ez az éhes vagyok lenne.) "Van másik is." Hol van kérdésre "ott van" és többször mondta már az "igen"-t is. Ha valami baja van, mondja a megfelelő gyógyszer nevét, előszedi, és úgy fordul, hogy be tudjam adni (pl. "Már megint piros a szemed!" "Szemcsepp." Hozza és a hátára fekszik.) Kérdésekre válaszol.Egy szavam nem lehet.

Lucy, ha végeztetek az ADOS-szal éppenséggel bemehetnél az előadásra, csak nem tudom, lesz-e aki vigyázzon a gyerekre, mert arra személyzetük nincs, az előadásra pedig nem lehet bevinni.

Ahogy leírod, nagyon ügyes és okos a kisfiad. A szociális szituációkat pedig majd megtanítod. A Vadaskertben erre is van előadás.