Téma: Autizmus mindennapok

Kimni: nekem sose csinált semmi ilyesmit a fiam, csak úgy játékként, mint Mimmoé. Nálunk csak akkor csinált bármit, ha beraktam dobozba a feladatozás közben.
De a doboz, az szent volt. Ami abban volt, azt hajlandó volt megcsinálni. A dobozolás meg rutin volt. Most is sokkal ügyesebben csinálja a feladatokat, ha azt mondom, ez most feladatozás. Csak úgy magától egy vonalat sem húzna.
Mi már egy éve mindent Bobekkel együtt csinálunk. Ki csoportos munka.
Aranyos lehet a picur nálatok Mimmo. A mi kis majdnem kétévesünk is mindig csatlakozik, bár csak firkálgat a papírra meg az asztalra.
És gyurmát sose vett a kezébe, nem is erőltettem, annyira utálta. Ami viszont jobban bejött, az a sólisztgyurma. Abból most már formákat szaggat, meg derelyeszaggatóval mintákat vág. De ezt csak a vidéki nagymamánál. Igaz csináltunk itthon is, készítettem hóembert, kupak volt a kalapja, szegfűszeg a szeme, bors a gombok. Ezt az oviból lestem el, ezt is megcsinálta itthon. Vagyis minta alapján elkészítette a sajátját.
Talán a gyurma túl büdös, vagy ragacsos volt. Én mondjuk utálom, nem csodálom, ha ő se szereti. Le se lehet mosni a kézről...

Mimmo:
Az én fiam 1-1,5 évesen a "korának megfelelően beszélt", volt kb. 20 db 1-2 szótagból álló szó. Itt stop, kb. 4 éves koráig. Ez van, de csak túllendültünk rajta. Többen is írtak a megtorpanásokról és hát az NT-sek fejlődése sem lineáris. Néha tényleg azt hiszem, hogy mi sokkal többet várunk el a gyerekeinktől, lehet, hogy több befektetett munka miatt?
A gyöngyfűzést régen nagyon szerette, és direkt nem túl csajos dolgokat vettünk. Van pl. tengeri állat figurás fából, 8 különböző állat 4 színben, ezeket pakolgattuk, szortíroztuk is. Azóta van ez a "Ez lányos!" szitu, amióta a tesó is tudatára ébredt, és Z. látja, hogy a hugi szívesen játszik vele. Meg azért már erősödnek a nemi szerepek és lássuk be a férjeink sem gyöngyfűzéssel töltik a szabadidőt.
A tüskés táblát oviban szereti, otthon sajnos az nincs, de rengeteg színes fakocka, amiből 3 éves kora óta szívesen építkezik vízszintben. Tornyokat nem épített, inkább alakzatokat, betűket rakott ki a kockákból. Szoktunk olyat játszani, hogy a gyurmázáshoz leterített kockás viaszos vászon terítőre kell kirakni a kockákat valamilyen szabály szerint. Ez ugye teljesen ok, mert gyurma is, meg fakocka is!

Labolen, a doboz nálunk is szent. Ha valamit még feladatkártya hatására se csinál meg, dobozba teszem és pikkpakk megcsinálja. Kíváncsi lennék rá, hogy aki kitalálta a dobozos munkát, az hogy jött rá arra, hogy az autiknak szent a doboz???????????

Labolen: én is úgy láttam, hogy Z. azért nem gyurmázik, mert nem szeret hozzáérni. Ezért nem is erőltettük. Aztán az az Elmos annyira bejött, hogy mostmár mindegy neki, ha nem Sesame utcás dobozból vesszük elő. Egy ideig ugyanis csalni kellett!
Mi már nem dobozolunk, de nekem is kitartóbb, ha azt mondom ez most feladat. Ő meg mostanában sokszor monda: " Ez a szabály!" "Apa, most én jövök a számítógépnél! Ez a szabály!" Baromi nehéz ilyenkor ellenállni, hiszen egy tőlünk ellesett mintát utánoz.

Ha nem akar hozzáérni egy 2 feletti gyerek a gyurmához, az idegrendszeri éretlenségre utal, autiknál ugye nagyon gyakori és lehet fejleszteni mindenféle szenzomotoros fejlesztéssel. Az Ayres nekünk erre volt jó, a fiam hiperszenzitív is volt, semmihez nem ért hozzá szinte, minden fájt neki, a víz is, gyurma fúúúj, habba nem nyúlt bele, aztán az Ayresen egészen speckó dolgokat csináltak, kiszedtek belőle rögzült reflexeket és végül feloldódott benne. Már mindent csinál, de a konduktor sokszor elmondta, hogy ez a nem akar hozzáérni valamihez, milyen idegrendszeri gond és ezen lehet segíteni. Akinek ilyen problémája van, ne törődjön bele, hogy auti és nem erőltetem, hanem tudjon róla, hogy ezen lehet segíteni megfelelő terápiával. Nálunk ez a terápia hozta meg a ceruzafogást is, ami kiváltotta a gyerekből a "rajzördögöt", azaz így fejezi ki magát már és nagybetűkkel szépen ír is. De ez Ayres nélkül nem ment volna. Még 1 éve sem tudta fogni a ceruzát, de már belenyúlt a habba és gyurmázott. Akkor fogta meg a ceruzát, mikor az utolsó visszamaradt reflexe is leépült.

Vajon az a babáknál normális, ha nem akarnak a homokba menni? A fiam olyan 1-1,5 éves koráig egyáltalán nem volt hajlandó homokba menni, megérinteni. Ha maszatos, festékes vagy piszkos lett a keze, kétségbeesve jött, hogy mossuk le. Aztán egyik tél alatt ez megszűnt. Viszont sokszor látom a játszótéren, hogy 1 év körüli gyerekek nem akarnak a homokba menni. Ha ilyet látok, rögtön jobban megnézem, hogy van-e még más is. Pedig lehet, hogy ebben az életkorban ez még rendben van?

Hát, semmi más gyanús nincs, csak a homokba nem akar menni dolog, akkor nyilván nem számít, de ha társul más dolgokkal, pl amiket írtál, hogy kétségbeesve jött, hogy mossátok le a koszos, maszatos kezét, ezek együtt már tutira idegrendszeri éretlenségek és autiknál ezek sokkal gyakoribbak, mint NTknél. Ti is jártatok tornázni, lehe,t hogy akkor ugrotta át ezt a fejlődési szakaszt a fiad, ezért szűntek meg ezek. Nekünk pl nagyon sokáig megvoltak, 1 éve tűntek csak el, akkor volt 5 éves... úgy, hogy szinte egész életében fejlesztés alatt állt és láthatóan segítette ezeket a javulásokat a fejlesztés (de nekünk ez nagyon nagy probléma volt, sokrétű is volt, rengeteg reflexe maradt vissza). Biztos sok gyerek magától is kinövi, a kérdés, hogy mikor, mert lemaradhat fontos dolgokról (pl írás), ha időben nem növi ki, ezért kell rásegíteni erre.

Ha jól emlékszem, akkor a TSMT-re már ezt elhagyta. Ha minden igaz, olyan 3 éves volt, vagy még nagyobb is, mikor elkezdtünk TSMT-re járni.
Mikor elkezdtünk járni, az volt a legfeltűnőbb idegrendszeri éretlenségre utaló tünet, hogy még megvolt neki az a kéztartás, ami a babáknál van, hogy ha nem figyelt, akkor mellmagasságban lógatta a kezét, ha meg izgult, akkor fülmagasságban markolászott. Jó sokáig TSMT-ztünk, de ez attól nem szűnt meg. Most viszont, hogy így eszembe jutott és figyelem, mintha már nem lógatná így a kezét. Nincs ilyen fotónk se az utóbbi időben.
De lehet, hogy nem lóbáltam eleget fejjel lefelé, azért tartott ilyen sokáig.

Kimni: azt nekem is mondták, hogy a gyurma erős elutasítása i.r. fejletlenségére utal, és hát ment a TSMT is. De más, szokatlan tapintású anyagoktól való undor, vagy a Szanya által írt fura kéztartás nem volt jellemző, sarazni pl. mindig is imádott. Ezért mondta a mozgásterapeutánk, hogy várjunk a gyurmával, ne erőltessük. Én sokszor még ma sem tudom eldönteni, hogy mi az amit ráhagyhatok, majd jön, ha megvan az agyi érettség is, és mi az amit muszáj nyüstölni. Zavaró tud lenni, hogy van egy jó pár dolog, amit tud, pedig elvileg még nem is kéne és ez kicsit megborítja néha az értékrendem.

@Labolen és Mimmo

Huh, nagyon köszönjük ezt a rendkívül terjedelmes listát a tevékenységekről. Nem semmi,hogy ti ezt rendszeresen tudjátok csinálni és még a gyerekek is hajlandóak beszállni, azért nem kevés erőfeszítést és kreativitást igényelnek ezek. Párat ezek közül Andi is szokott csinálni Marcival, de azt hiszem sok olyan tök jónak tűnő dolog van, ami eddig kimaradt. Próbáltam szemezgetni olyanokat, amiket én is meg tudnék csinálni, hogy kicsit eloszoljon a teher, de nagyon sokhoz jó kézügyesség és rajzolási készség, én pedig a vizuális ábrázolásban kb. egy tehetségtelen 6 éves gyerek szintjén vagyok. Néhány dolog azért talán nekem is menne.

Mozgás: A fiamnak még most is fura testtartása, bizarr mozdulata van, a helyzet egyáltalán nem akar javulni, egyelőre még a TSMT-vel sem. Bár kevesebbet mint korábban,de most, 6 évesen is sokat repked,mackósan jár, futásközben körözget a kezével, vagy természetellenesen megdönti a fejét; ha beszél, akkor is jellegzetesen salapál a kezével (kicsit olyan,mint amikor valaki parasztelektró zenére"szeletel" ), leginkább akkor ,ha "nyomatékosítani" akarja a mondandóját - ami sokszor előfordul, legtöbbször úgy közli a szövegeit mintha valami hatalmas jelentősége lenne, ehhez meg kellenek a bizarr mozdulatok. Csomó ilyen kis allűrje amúgy nagyon aranyos, csak Marci eleve magasabb ,és idősebbnek néz ki a koránál, ezért lassan már kifejezetten bizarr látvány kívülről. Ezen aggódunk, hogy mi van,ha ez mindig megmarad és akkor majd -sanszosan - 190 körüli magasságával csinálja ezeket, ami már tényleg horror egy látvány lesz:) A TSMT fejlesztő szerint a TSMT-től ez nem feltétlenül fog megszűnni,de akkor mitől? Vagy elhagyja magától, vagy nem? Vagy ha elég értelmes lesz,hogy felfogja mondjuk meg neki, hogy jobbak az esélyei a szociális beilleszkedésre,ha elhagyja ezeket? Rászólni semmiképp' sem akarunk emiatt, néha megkérdezzük,hogy hogy érzi, miért csinálja, de csak azt mondja, hogy "nagyon szereti és vicces".Bár most mit mondjon szegény egy ilyen hülye kérdésre.

Sziasztok, rég írtam, olvasni is ritkán az elmúlt pár hétben. De most ismét szabin vagyok!
Mimmo, Szanya: örülök, hogy apró lépésekkel is, de egyre ügyesebbek a gyerkőceitek a beszédben!

APG: nálunk mindenki szerette. A lányomnak évekig meséltünk belőle. Sőt, letapadás volt, mert nem volt hajlandó még 5 és fél évesen más mesét hallgatni. Valóban fárasztó néhol, nekünk felnőtteknek, de ez kell minden NT gyereknek és az autiknak is, segít a saját élményeikről beszélni. Nálunk Apukának se volt baja vele. Este megnézem vele a paródiát, az idézetek alapján készítjük a zsebkendőt, ha a röhögéstől sírni kéne...

Dobozos játék: a fiamnál az oviban tanította neki meg a gyógyped. Épp ma is csináltuk és ebben a feladathelyzetben lehet a legjobban tanítani őt. Nekem a baj az időhiány és a kreativitás hiánya, ezért jó, hogy olvaslak Titeket (pl. Labolen, Mimmo), mert lophatok ötleteket. A lányomra jellemző ez a hárítás és sajnos túl sokáig engedtem, hogy irányítsa, ő mivel akar foglalkozni (Barbie, hercegnők) - aggódom is, itt az iskola nekünk! Vettem neki egy Micimackós ismeretterjesztő könyvet a világ erdeiről és érdekli. Bár pár nap múlva állandóan azt kérdezte, hogy "most hol tartunk?" és ha kiszúrta, hogy nem a könyvben írottakat mondom, akkor rám szól, hogy "olvasd!".

Mi is voltunk nyaralni a Balatonon, egy üdülőben csak mi voltunk. A lányom közölte, hogy nem fog bemenni a vízbe. Ez első nap így is ment, aztán ráerőszakoltuk a fürdőruhát és akkor bevittük. A vízben már semmi baja nem volt. Ez pár napig így ment. Voltunk Zalakaroson az élményfürdőben, de előtte olyan szintű vitánk volt a lányommal, hogy rányomta a napra a bélyegét. Nem akart ugyanis jönni Zalakarosra és emiatt minden voltam, csak rendes ember nem. Oké,értem, az ismeretlentől való félelem. Aztán Peti szobatisztasága visszaesett, mindenhová "potyogtatott", egész nap. Zalakaroson is le kellett engedni a medencét egy másik gyerek miatt, de azon aggódtam, mikor kell majd Peti miatt . Lassan 5 éves. Szóval az első három nap után komolyan fontolóra vettük, hogy hazajövünk. Mindkét gyerkőc is kérdezgette: mikor megyünk haza? Aztán valahogy átbillent és a nyaralás 2. fele jó volt. Még sokat kell tanulnom és tanítanom, de ez nagyon nehéz.
Nem is tudom, hogy lesz, mert Peti csak az esti pelusba hajlandó a nagydolgát végezni. Valahogy sokkal könnyebben megy neki oda, mint a WC-be (azért oda is sikerül néha, de apró részletekben, egész nap, féknyomos bugyik tömkelegével). Nincs valami jó ötletetek?

Klassz lett a honlap! Még meg kell szoknom ezt a verziót.

Ezek a dobozolások csak régebben mentk. Most már ilyesmiket mi sem csinálunk. Maradt a feladatozás, és inkább már kommunikáció fejlesztésre mentem rá. Kép sorrend, beszélj róla. mi van a képen, miért mérges... Babzsákozás, kérdezz-felelek.

Mozgás: Én pont a fejlesztésen vettem észre, új hely, új ember, hogy rángatja a fejét. Valami vizuális ingerkeresés lehet. Meg az új ticje, a fogán keresztül szívogatja a levegőt. De állandóan a fejlesztésen is. Majd elmúlik ez is, mint a többi. Tic miatt nem szólok rá én se.
Futni ő sem tud nagyon. Szerintem ez javulni fog az évekkel, és biztos ő is tud majd figyelni erre később. Most még nem.

Ja és persze ezeket a feladatokat csak napi egyszer csináltuk.

Gyurma: nekünk azt mondták, hogy zavarja a tenyérén ez a taktilis inger, hogy túlérzékeny. ezért fog meg mindent az ujjhegyével, és ezért nem tapsol, csak ökölbe szorított kézzel. Erre lett volna megoldás: tapsoltassuk, játszunk tenyeres játékokat, (áspis leveles, kisnyulacska). Végül azt hiszem ez elmúlt, most már tapsol legalábbis. Megtapsolja magát, ha úgy döntött nem kér többet a levesből, amiből épp rimánkodunk, hogy egyen még.

Erről jut eszembe: hogy álltok most a kajával?

Manka, örülök, hogy Te is bejelentkeztél!
A mi gyerekeinkkel kiegyezni... Érthető, ha kiakadtál a lányod ellenállásán.
A szobatisztasági témához nem tudok hozzászólni, de rém kellemetlen lehet.

Marcoverde, mikor a Faludi utcában voltunk vizsgálaton a gyerekkel, ott várakozott egy felnőttnek kinéző auti (de nyilván max. 18 lehetett, mivel az egy gyerekkórház), himbálta magát előre-hátra (mi is ennek a himbálózásnak a neve?, elfelejtettem), ami ebben a környezetben nem volt furcsa, na de gondolom, hogy néznek rájuk bárhol máshol. Gondolom a magasan funkcionálók ezt abba tudják hagyni felnőttként, ha akarják, csak biztos fárasztó.

Labolen:
Futni Zalán sem tud, legalábbis úgy nem, hogy ne rettegnék attól, hogy a saját lábában fog orra bukni!
Viszont ha valamit nem akar, vagy valami rosszaságot csinált, akkor úgy szélnek ered, hogy alig érem utol!
Én a mozgásán csak azt látom, hogy suta, ügyetlen, meg furán fut.
Az ő tic-je az ülve hintázás, dülöngélés, meg a maszáj módra történő ugrálás. Ha rászólunk abba hagyja, de pár másodperc és újra kezdi. Vizuális inger keresésben az a jellemező, hogy az általában kicsi méretű tárgyakat a kezében tartva közelíti a szeméhez, majd távolabbra helyezi, mindezt elég gyorsan, úgy 5-6x egymás után. Ez már nem zavar, olyan ilyenkor, mint egy ki becsüs! P. Csilla szerint az ugrálást és a trambulint is azért szereti, mert változik közben a szemének a magassága, így az őt körülvevő világ, vagyis az ingerek is. Lehet, hogy így van, remélem egyszer majd elmeséli.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco, amiket leírtál, azok nem idegrendszeri éretlenségre utalnak és nem is mozgásproblémára. Ezek semmilyen tornától nem fognak elmúlni, mert szerintem tipikusan autis tic-ek. A férjem tele van ilyenekkel és sajnos nem, nem nőtte ki Rázza a lábát, de valami embertelenül és folyton (én sokszor ráteszem a kezem a lábára, akkor abbahagyja 1 percre, tudja, hogy ezek tic-ek, próbálja nem csinálni), húzogatja a nadrágja övét a könyökével, miközben beszél és ha nem figyel, tiszta nőiesen megy (láttad őt, nem kicsi ember, így valóban elég feltűnő), nem tud ülni, amikor beszél, fel kell állnia és mennie körbe-körbe, a körmét is rágja (de azt sokan), meg még sorolhatnám. Látszik rajta, hogy valami fura. De azért sokat javult, tud uralkodni magán sokszor. A fiamnak is csomó ilyenje van. A legédesebb, hogy nemrég kiszúrta ő is, hogy apa rázza a lábát állandóan, így most ő is csinálja. Gondolom, érthető okokból, a sikítás szélére kerültem, mikor ezt észrevettem. Neki is szólok persze, akkor abbahagyja ő is. De a fiamnak sok más ilyenje van, talán kevésbé látványosak elsőre, de amikor beszél, ő is húzogatja a ruháját (csak a kezével), a zokniját rángatja állandóan, folyton krákog (nincs semmi baja), furán sóhajtozik stb stb... Ezekre nem volt jó az Ayres, mert ezek tic-ek.

Manka, de jó, hogy jelentkeztél, gondoltam, hogy nyaraltok, azért tűntél el! Megértem, hogy a nyaralás első fele miért volt gáz... de aztán a második jó lett, ez a lényeg, erre gondolj A bepisiléssel kapcsolatban nem tudom, hogy ez idegrendszeri vagy lelki? Mit gondolsz? Mert nálunk idegrendszeri és, ha fáradtabb, akkor könnyebben cseppent be. Így is állandóan pisifoltos az alsója (ugye az én fiam pelusos még 6 évesen éjjel és a délutáni alvásnál az oviban fele arányban bepisil), de ez tutira idegi sajnos. Ezzel nem lehet mit kezdeni. A lelkivel igen, az könnyebb Biztosan csak a sok inger miatt volt! A kaki dologra jó lenne valami terv a gyógypedetekkel, amit közösen csináltok, vizuálisan megsegítve, jutalmazással. Ez tényleg nagyon kimerítő lehet neked és hát sokat sem kéne ezzel várni, mert megszokja így.

Nagyjából múlt karácsonykor volt a Kossuth rádióban egy riport egy édesapával és a 2x éves auti fiával. Anyuka otthagyta őket, amikor kiderült, hogy mi van a kisfiúval.
A srác elmesélte, hogy sokáig küszködött az iskolában a ticjei ( pl.: fel-alá rohangált a szünetekben, nagyon gyorsan) miatt, sokat bántotta a többi gyerek. Az mondta, hogy 16-17 évesen tudatosodott benne, hogy ezt abba kell hagynia, hogy ne nézzék hülyének. Rájött, eldöntötte, abbahagyta. Szerintem ezek félig tudatos, félig zsigeri dolgok, gondolom abból, hogy ha jelezzük nekik (mint Kimni a férjének), hogy abba kéne hagyni, akkor képesek leállni, de csak újra kezdik.