Sziasztok, elküldtem ma a papírokat, előtte oda is telefonáltam, azt mondták, elég a két kérelem és a szakorvosi igazolás. Most utólag jutott eszembe, hogy az orvosi igazolásból csak egy példányt küldtem, remélem, mivel egy helyre, egy borítékban megy, elég lesz, és nem kérnek be még egyet külön mindkét kérelemhez, mert azzal megint csak az idő telne.Lehet, hogy túlaggódom a dolgot, de aggaszt. Szerintetek elég az egy példány, vagy küldjem be a másikat is utólag?
Egyelőre jelenlegi lakhelyünkön próbálom az említett ovit, vagy ami még megnyugtatna, ha a mostaniban állandó assszisztenst kaphatna. Ahogy olvasgattam, ez ritka,mint a fehér holló. A papírunkon az szerepel, hogy integrált keretek közt oktatható, és sajátos nevelési igényű. Ehhez persze, mármint utóbbi elfogadásához a szakértőihez is mennünk kell, tudom.Az óvó néni javasolta is ezt, mindenképpen vigyük el megnézetni a bizottsághoz.
Először ott tűnt fel, hogy más, mint a többi, hogy úgy mondjam.
Bevallom őszintén, nekem is volt már pici korában némi halvány gyanúm, hogy eltérően alakulnak a dolgai, mint a többi kicsinek, de eszembe sem jutott, hogy valami komolyabb oka lehet ennek. Emlékszem, csodálkoztam,mikor mások mesélték, hogy az ő gyerekük abban az adott életkorban veszettül utánozza a szüleit, nálunk ilyen sosem volt. Tapsolni is csak nagyon későn tanult meg, magától nagyon ritkán csinálja.
Ami még fura, hogy sosem szerette a kismotort, jelenleg a bicikli talán már kicsit érdekli, és rajzolni is most kezdett el saját indíttatásra, első felismerhető rajzai betűk és számok.
Emlékszem, kétéves volt, és végig kellett menni vele a parkolóban, leolvasni a rendszámokat, vannak, amelyeket fejből visszamondott. Ugyanakkor nem szeret homokozni, az oviban is csak sorban kirakta állítólag a formákat, ill. a nagy tároló kosárba pakolt. A jelmezbálban szinte rettegve figyelte az ovistársait, az óvó néni szerint nem ismerte fel őket. Ami még nagy gond volt vele az oviban, hogy nagyon kiszámíthatatlan, és hiába mondják,hogy nem szabad, mégis kutat az óvónői szekrényekben.
Ami még sajnos nagy gond volt, és ma is jelen van kissé, az a szobatisztasági mizéria. Kb. hároméves kora előtt egy hónappal, kettővel már éjszakára szobatiszta, de nappal nagyon nehezen jelzi, hogy pisilni kell, általában csak ha jutalom van kilátásba helyezve. Ez vicces is néha, pl. meglátja a gumicukors zacskót, és rögtön eszébe jut, hogy pisilni kell. Az oviban viszont sajnos nem mer szólni. A dadus, ha ráér, kiviszi, akkor nincs gond, de nem szól. Nem tudom, mit csináljunk már, próbáltunk rengeteg módszert, de nem vált be tartósan eddig egyik sem. Előfordul, hogy szerinte viccből pl. a papucsunkra pisil, mondjuk ez szerencsére eddig csak 1-2 alkalommal volt.
A legfőbb gondom viszont az, hogy hiába tiltom neki a tilos dolgokat, és megígéri, hogy többet nem csinálja, megint megteszi. Mondom neki, hogy megnézheted egyedül a könyvet, ha vigyázol rá,megígéri, és mégis beletép.
A fizikális tünetek közül, hogy így mondjam, ami aggasztó, az állandó szájba vétel, szájjal tépkedés, pl. a szivacsbetűké, papíré, radíré, ill. bejött mostanában az időszakos körömrágás. Sajnos az oviban is jellemző volt, hogy a kisautók kerekeivel rágózott, igy mondta az óvónő.
Érdekes, hogy senki,aki vele foglalkozott, a TSMT-s terapeutánk sem gondolta, hogy autizmus felé kellene vizsgálódni (bár három hónapos torna után, látványos fejlődés hiányában már ő is javasolta, nézessük meg), a koraiban is látták hárman, ők sem. Én voltam egyedül, aki felvetettem ezt, bár még csak munkadiagnózisunk van,de gondolom, ez marad a végleges is. Az átható pervazív fejlődési zavar később lehet mégis más, mint autizmus? Nálatok is volt ilyen diagnózis?