Úgy sajnálom, hogy nincs időm fórumozni, de most tényleg nagyon pörög az életünk. Már csak 4 nap és Apa elutazik, gondolhatjátok, mennyi teendő van ezzel. A gyerekek totál össze vannak zavarodva, félnek, hogy nem látják többet Apát, meg mikor jön vissza, meg mikor megyünk mi ki hozzá. Nem tudunk ezekre válaszolni... vagyis annyit tudunk, hogy az érintett fiam szülinapjára szeptemberben hazajön egy hétvégére, de ez messze van még a gyerekeknek. Egyelőre nincs több utazásra pénzünk
Gondolom, a bizonytalanságnak köszönhetően, de szörnyű most minden a fiammal. Tegnap volt oltás, a dokink ugye azon az állásponton van, hogy nem érti, mi a baja a fiamnak, csak én kényeztetem el. Aztán ez odáig fajult, hogy a fiam tegnap annyira ellenállt, hogy konkrétan le kellett fogni kettőnknek és úgy kapott oltást, visított, rúgkapált, üvöltött. Aztán kapott egy fagyit és nem is emlékszik rá, nade akkor is kemény volt. Sajnos, ez az ő korában már nem elnézhető (6 éves lesz most), és magas is, nagyobbnak tűnik, az utcán is egyre többször van cikis helyzetünk, amiket eddig totál elnéztek, hiszen kicsi még. Már nem az... Érzem, hogy most jön a neheze a külvilág szempontjából. És sajnos, egyre ritkábban használ a rajz, a jutalom, megy a saját feje után. De a hangja ki tud kergetni a világból, ahogyan játszanak itthon, vijjogás, visítás, állandóan ráüvölt az öccsére, mert nem pont azt csinálja, amit mondott neki. Napjában 265ször szólok neki, hogy halkabban, ne üvöltsön, stb... a kártya sem segít, szerintem most ilyne passzban van. Jaj, tök nehéz.
Marcoverde, a fiad valami hihetetlen egyéniség, ahogy írsz róla, olyan érzésem van, hogy kifejezetten szórakoztató lehet vele élni

Persze, tudom, micsoda nehézségek is társulnak ehhez az egyéniséghez, de biztos kárpótol titeket ez a fantasztikus humora és a megjegyzései! Nekem nagyon tetszenek a beszólásai

Az én fiam semmi ilyesmit nem mond, hiába kommunikál tök jól, gyakorlatilag semmi nem érdekli a buszokon és járműveken kívül (most az olimpia is tetszik neki, azaz a tvben látott dolgok még érdeklik), így ilyen fantáziája sincsen, nincsenek különleges gondolatai, sem beszólásai, csak vicces, amikor a korához képest jóval választékosabban fejezi ki magát, de más nincs. Marciról eszembe jutott a Nézz a szemembe című könyv, az önéletírás, amiben egy aspi pasi ír az életéről és gyerekkorában csupa ilyen poénja volt, mint a fiadnak, aztán ezek még durvábbak lettek (nem volt semmilyen kontroll felette, nem tudták, hogy aspi), szívatta rendesen a népet, feszegette a határokat, ahogy Süni írta, csak elég durván

Olvastad?