Hosszú órákon át tartó várakozás után a sebészeten végre levették a gipszet Latka lábáról. És csodák-csodája, nem raktak rá semmi újat!

Egy hét alatt a repedés eltűnt, amúgy is csak kis bizonytalan volt egy hete is. Nem ártott a pihentetés, pláne, hogy fájlalta is a lábát szegény. De mikor vették le, a másik szobából is bevihtak embert, nézze meg milyen állapotban van ez a fekvőgipsz, mert ilyet bizony nem gyakran látnak.

Hát, igen, ő csak egy napig feküdt benne, aztán póklábazott, aztán meg simán négykézlábazott. tegnap este már valami földet szórt ki belőle, és akkor már el is volt törve a talprész... Sebaj, a lényeg, hogy a lába ép.
Viszont azt betartotta, amit képpel mutattam neki, nem állt a lábára, és nem lett vizes a gipsz. (Sünöcske: fél lábbal állt a kádban, a gipszre törülközőt tekertünk, és zuhanyoztunk. de egy hét alatt orrfacsaróan büdi lett a gipsz is meg a lába is.

Jó, hogy ma már fürdünk.

)
beszélgetős témához: vittem a váróba kis fejlesztő füzetet, hogy majd azt nézegetjük. Mondta, neki ez most nem kell, inkább beszélgessünk. Így két órán keresztül arról beszélgettünk újra és újra, hogy mikor milyen bajunkkal hányas számú ajtóba kell menni. Hát, lehet ez neki nagyon izgalmas beszédtéma volt, nekem kevésbé. Szerencsére néha olyat is kérdezett jó hangosan, hogy kinek mi baja van, minek vár oda, ahova mi megyünk.

És persze folyamatosan tekergett a padon, vagy lógatta a fejét. Én már egy idő után rá se szóltam, ahhoz képest, hogy két órán át kellett várakozni, egész jól elvolt, egy kis idegnyugtató fejlógatás belefért szerintem.