Téma: Autizmus mindennapok

Egyet elfelejtettem: a doktornak "tudnia kéne" milyen forma nyomtatványt kellene töltenie. Ha estleg furmányos módon a szociális osztályon kezdenéd a papír elkérésével, valószínűleg hamarabb célt érnél. (mi kb 6X járunk oda-vissza, míg végre sikerült)

Huh. Szóval ez nehezített pálya. Oké, úgyis be kell mennem az önkorm.-ba is, megpróbálom valahogy összehozni.

Viszont továbbra is kattogok az ovi témán. Voltunk most többször is olyan helyzetben, hogy a fiamnak szembesülnie kellett a nála kisebbek, kb. 3 év körüliek önző viselkedésével. Ezt az oviban eddig nem tapasztalta, az asszisztensünk mindig a nagyobbakkal hozta össze és eleve nagyon kevés volt a kicsi. Épp ezért fogalma sincs, hogy miért jön oda ordítva a kb. három éves kisfiú, hogy "nem engedem, hogy vezesd a vonatot" és löki félre. Nagyon csodálkoztam, hogy csak visszalökte, de nem verte meg, viszont nagyon megsértődött és mennünk is kellett a játszóról. Tettem be a naplójába a sztoriról képregényt, mikor meglátta, azonnal legörbült. Ha most jönnek a kicsik a nagycsoportosok helyett, mi lesz? Ha túl sok ilyen helyzet lesz, akkor attól félek, nyakon vág egy-két gyereket. Meg eleinte nem lesznek foglalkozások se, márpedig akkor minek járunk?? Ha viszont átrakatom másik csoportba, akkor megint csak túl magas színvonalúak lesznek neki a feladatok. Fogalmam sincs, mi legyen.

Szanya, na szerintem ezen aztán nem kell aggódni. Nem kell autizmus specifikus óvónéninek lenni, ahhoz, hogy ilyen mindennapos feladatokat megoldjon. A háromévesek ilyenek, nem is biztos baj, ha egy kicsit ebből konfliktusuk van, őket nem kell félteni, és amúgy is az oviban elvileg minden közös. Más lesz ott mint a játszótéren, eleve általában jobban viselkednek az óvodában, mint otthon.

Attól tartok, ha túl sokszor kellemetlenkednek vele, akkor alapból ütni fog, ha kicsit lát. De lehet, hogy túlparázom. Bízzunk benne, hogy tényleg jobbak bent... Meg nem elfelejtendő, hogy ott lesz az asszisztensünk. Bár a játszón az a kis mini agresszor képes volt az anyjának azzal indítani, mikor végre odament a gyerekéhez prüntyögve (addig szép nyugisan üldögélt), hogy "a fiúcska meglökött". Fantasztikus, hogy vág az agyuk már ilyen kicsi korban is.

Szerintem az első egy hónap lesz esetleg gond. Itt tanulják meg a kisbékák, hogy nem minden az övék.

Akkor jól gondoltam, hogy jobb, ha szeptemberben be se tesszük a lábunkat. Csak az a gond, hogy ezt nem tehetem meg, mikor ott van az értünk fizetett asszisztens.

Szanya, ez a választótábla jó ötlet ki fogom próbálni... Ami nekünk nagyon nehéz ebben, hogy hiába kérdzegetem a kisfiammal dolgozó szakembereket, ebben a táplákozási dologban, mindig csak ezt kapom: hát, nagyon jellegzetesek az autizmusban ezek a táplálkozási bizarrériák...hmmm...és hogy alkalmazkodjunk hozzáá...és kész! de hogy mit lehetne tenni? ráadásul tényleg anyagilag rettenetesen megterhelő (meg néha fizikailag is, mikor pl. egy nap nagyinál, és csörömpölünk a bébiételekkel és italokkal, amiket hajlandó lesz -esetleg-elfogyasztani, ha lesz pont olyan alakú kanál, tányér, pohár, amikből elfogadja, ha a sajátja otthon maradt...etc. )

bundáskenyér: nálunk is ez van, hogy megmondták, csak akkor válallják a gyereket, ha tudom a felelősség a miénk, ezért is kezdtek minket küldözgetni össze-vissza....

Zsuzsa, pedig tudniuk kéne ám az étkezési zavarokat is kezelni. Én ezt a választótáblás ötletet Simó doktornőtől kaptam, ő a Budapesti Korai Fejlesztő pszichiátere. A Koraiban van csoportos fejlesztés is, és ott külön foglalkoznak az étkezési zavarokkal is. A mi gyógyped.-ünk és a kolléganője is nagyon otthon vannak a témában (Autizmus Alapítvány), csak az én fiam olyan makacs, mint egy öszvér, a motiváció meg elég rendesen ki van lőve nála. De rajta kívül eddig mindenkivel sikerült eredményt elérniük. Kár, hogy ilyen messze vagytok, konzultálhatnál velük.

Sziasztok!
Szeretnék csatlakozni hozzátok. Ikreim 21 hónaposak, kislányom pár napja kapott diagnózist. Bár 14 hónapos kora óta bizonygatom, hogy autista, mégis nagyon lesújtott, mikor szembesítettek vele a Vadaskertben. Tüneteink az érdektelenség, közömbösség, motiválatlanság, az élménymegosztás hiánya, szemkontaktus hiány, sokszor mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélek. Ami nem szokványos, az az, hogy 17 hónapos kora óta folyékonyan, hosszú mondatokban, adekvát módon beszél, de sokkal inkább leíró, mint kommunikáló jelleggel. (Sokszor úgy érzem, hogy ha egyedül menne az utcán, akkor is elmondaná amit lát, és kérdezne.) A másik, hogy folyamatosan szimbolikus játékokat játszik, bár a szakember szerint ez csak ügyes "átverés". Nyilván ő ért hozzá...
Nagyon fáj, amikor nap közben lefekszik a földre, és csak néz a semmibe, és motyorog magában. Valami szörnyű reménytelenség árad belőle, és nem tudom ebből kihúzni.

Szanya, a kisfiam ovijában nem csak a 3 évesekkel van baj, sőt nem is kor kérdése ez, hanem úgy látom, van olyan gyerek, akit nem nevelnek a szülei.
Szegény fiam nem is érti az egészet! Van egy ikerpár (fiúk), akik minden ok nélkül fejbe vágnak, ellöknek, homokkal szembeszórnak bárkit, kifejezetten örömüket lelik abban, ha más játékát tönkretehetik. Nyáron van nálunk 2 hetente ovistali, amikor szülőkkel, tesókkal összegyűlünk egy délelőttre az oviban. A kis agresszorok anyukája általában egyáltalán nem figyel a gyerekeire, de ha látja is mi történik, egy szolid ejnye-bejnyével elintézi. Persze mi ilyenkor "hazamenekülünk" a kisfiam kifejezett kérésére, anyuka pedig mondja:"Nem csodálom, hogy Olivér ilyen hamar haza akar menni, ha a fiaim így viselkednek." No de miért nem tesz valamit?? Fú, de pipa vagyok!
Az óvó nénik pedig vagy látják mi történik vagy nem. A fiamat arra neveltem eddig, hogy nem verekszünk, nem kiabálunk másokkal. Most pedig fel kellett vérteznem őt, hogy védje meg magát! Szeptemberben az első szülőin pedig sajnos szóba kell hoznom a dolgot. Valószínű nem leszek népszerű!!

Kaja ügy: Miminél azt figyeltem meg, hogy egyszerre egy félét eszi szívesen és annak homogénnek kell lennie. És sajnos szűkül a repertoár:-(( Viszont változik is! Most éppen megeszi a muffint, de ha díszítés van rajta csak azt eszi le, ha mazsolát sülök bele azt bányássza ki. Szóval sima muffin tízóraira, mazsola uzsira. Mire erre rájöttem!

Labolen, ne haragudj, hogy csak most reagálok! Jobbulást Latkának! Nálunk most nagyon megy a préselt gyümölcsleves jégkrém, talán ebben a melegben Latkának is jól esne..

Kisstim, Mimi problémáját nem neveztük nevén a tesónak, sőt, a tágabb ismeretségi körnek sem kötjük az orrára, inkább a főbb nehézségeket nevesítjük. Mindig elmondjuk, hogy mennyit tud tőle Mimi tanulni, s hogy néhány dolgot tőle lesett el már most. És, hogy később majd milyen jókat tudnak "veszekedni", mint az igazi tesók. Ezt el is szoktuk játszani, pl. "add ide, ez az enyém", "de én láttam meg először" . Persze nem biztos, hogy így lesz, de Oli ezt imádja:-)

Ágiviki: ez Waldorf ovi? Csak a szülőtalik miatt kérdezem. Meg mert ott vannak ilyen túl liberális szülők, mint az említett ikres anyuka.

Evés: megfőztem a zöld levest a gyereknek. Evett belőle egy minimálisat, de csak úgy, hogy raktunk bele levesbetétet, és azt kiette. Ami ráragadt a krémlevesből, azt ette. No persze se vacsorára, se másnap délben nem volt hajlandó enni belőle. kicsit erőltettem volna, hogy nincs más, csak akkor van más, ha ezt az egy falatot legalább megeszed, lesz fagyi... Semmi nem ért nála célt. Nem evett egy falatot se, csak ordított, hogy ezt nem eszi meg.
Úgyhogy hagytam. Most ezzel mit kezdjek? egyszer megette, hiába lenne ott tábla, inkább éhenhal, vagy üvölt, de nem eszi meg újra.
Maradt a betűs leves, igaz másfajta tésztával, de akkor sem egy jó étel. Annyi, hogy legalább valami főtt. Lehet főzök neki egy sárga, vagy piros levest. A zöld lefutott!

Szanya: Másik csoport nagyon nagyokból állna? A váltás miatt nem akarod, hogy hogyan fogadná az új helyet és óvónőt? Kiscsoportban is csinálnak sokfélét, ragasztanak, festenek, mondjuk feladatlapozás nincsen. de tény, hogy legalább egy hónapig, a beszoktatás ideje alatt nem volt nálunk sem kötött program, vagyis ilyen kezdeményezés, csak a játék.

Holnap megyünk az új fejlesztőhelyünkre először a gyerekkel. Kíváncsi leszek, mi lesz. Kicsit izgulok is.
A gipszére zoknit teszünk, mert már borzalmasan leharcolt állapotban van!

Szia Kecsenge!

Vigasztaljon, hogy a gyógypedagógusok erre a típusra mondják, hogy nekik a legjobbak a kilátásaik (mármint beszél és passzív, ők jól fejleszthetők általában). A testvérével minden teljesen rendben van?

Viki, ettől a nem neveléstől teljesen idegbeteg leszek mindig a játszón. Az a minimum, hogy szóvá teszed a szülőin, teljesen igazad van.

Labolen, bingó! Waldorf bizony! De nem csak itt tapasztalom ám ezt, hanem mintha ez egy modern felfogás lenne, hogy nem neveljük a gyereket, majd ő rájön a dolgokra. De tény, hogy Waldorfosoknál gyakoribb. Engem ez nagyon bosszant!! Én pedig rászólok ám a kis gengszterekre, sőt az óvó néniknek és az anyukának is fogok szólni!

Szia Kecsenge! Ez a passzivitás nálunk is megvolt, de sokat javult, most már csak ha nagyon fáradt akkor van így, de tényleg nagyon ritkán.

Kellemes dolog esett meg velünk: voltunk egy magánoviban ovit nézni a fiammal múlt héten. Előre felkészítettük őket, hogy auti, meg persze elmondtuk,hogy milyen kedves ,meg amúgy nagyon enyhe (azért persze mi tudjuk,hogy azért bőven vannak nála enyhébbek),nem agresszív stb. Megérkeztünk, Marci kedvesen elbeszélgetett az óvónőkkel, úgy gondoltuk nem lesz gond, úgyh ott hagytuk az egyik óvónővel (ez jó nagy hülyeségnek bizonyult..), mi meg bementünk megbeszélni a részleteket a vezetőóvónővel. Ő mondta is,hogy Marci milyen kedves, együttműködő gyerek, nem olyan,mint egy aspie az oviban, aki bezzeg mennyire aresszív stb.. Kicsit csöpögős stílusában közölte, hogy már látja, hogy Marci egy igazi "szeretetgombóc" (brrr:) , és szerinte biztosan működhet a dolog. Mikor kimentünk,akkor volt egy minimál kis probléma , az óvónő nem engedte meg,h Marci a kavicsokkal játsszon, ezért mikor kijöttünk pont láttuk,hogy Marci fenyegeti az óvónőt, hogy nem fog idejárni, ahol ilyen gonosz óvónők vannak. Magyarázkodtunk a vezetőnőnek,hogy persze Marci kicsit izgatott , és ezért csúszott ez be, ő meg kedvesen bólogatott,hogy persze, megérti. Péntekig hív , de gyakorlatilag mehet a dolog.
Mi (bár közben úgy néz ki, h elintézzük neki az állami ovit a szomszéd városban, és az lesz a nyerő) azért vártuk,hogy csak visszajeleznek az oviból, de most azt hiszem sejtjük ,hogy miért nem: Marci ma este elmondta, hogy megérdeklődte az óvónénitől ,mikor az megtiltotta neki a kavicsozást,hogy "mit csinálna akkor, ha kivennék a szemgolyóját, vagy ha felvágnák a hasát,stb.." Ráadásul nem is érzi ,hogy ez gáz: "miért baj,ha mondom, igazából úgy sem csinálnám meg,stb" Sokszor, mintha sportból borzolná a kedélyeket, mert mulattatja,ha kiadnak,vagy úgy egyáltalán, érdekesnek tartja a reakciókat.
Jövő héten megyünk az állami oviba, hogy megnézzék ,mit vállalnak, de már a gyomrom görcsben van, hogy éppen milyen kedve lesz, és miket mond majd ott...Ilyen kommentek után győzködhetem majd az óvónőket, hogy mennyire együttműködő , kezelhető a gyerek..Amúgy minket is szokott szidni igen durva megjegyzésekkel,amiket tőlünk egyébként egyált. nem is hall (fejbe rúglak, kivágom a húsod...)..Egyszerűen nem tudom ezt, hogy kezeljük..

Kecsenge: Üdv itt! Jó hogy ide is átjöttél, remélem legalább annyi segítséget vigaszt és támogatást kapsz innen, mint én!
Honnan láttad 14 hónaposan, hogy gond van? Bár biztos feltűnt, hogy máshogy fejlődik, mint a tesója. Én sokáig mindent letudtam annyival, hogy félénk a gyerek, meg érzékeny. Mindegy, ha kicsit megkésve is, de most már jó úton vagyunk. Viszont nagy szerencse, hogy egy ilyen jól beszélő kislány ilyen hamar kap diagnózist, és korán elkezdhetitek a fejlesztéseket.

Ágiviki: Próbáltam neki áfonyás fagylaltot készíteni joghurtból, hát mondanom se kell, meg se kóstolta. Most fájlalta a hasát, mert ugye a lába miatt nem mozog annyit, nem is eszik annyit, így kicsit székrekedése lett. Mondtam neki, hogy látod fiam az én-könyvedben is benne van, ha nem eszel zöldséget és gyümölcsöt, akkor beteg leszel. tessék, most emiatt fáj a hasad. Nagy gondolkozás után közölte, hogy a vendéglőben (két hete. ) megitta az almalevet, mit akarok még tőle! Jó nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. lehet a limonádé példáján megpróbálok neki adni préselt almalevet, csak leszűröm a habot, mert azt ugye nem issza meg.
Régen nem próbálkoztam már új dolgokkal, jó, hogy itt kapok ihletet. megpróbálkozhatok ezzel a jégnyalóka dologgal is.
Ágiviki: hogy készül nálatok egy ilyen?

Szanya? nagyon nehéz ez nekem. Pont olyan voltam kiskoromban mint a fiam. Nem tudtam megvédeni magam, és akkoriban még az ovi lightosabb volt, de az általános iskolát nagyon megszenvedtem. Értem akkor anyukám nem szólalt fel a szülőin, így most még inkább tudom, hogy lépnem kell, de rettenetesen gátlásos vagyok ilyen helyzetekben, kerülöm a konfliktusokat amikor csak lehet. De most nem lehet! Meg kell védenem a fiamat, különben az egész évet végigszenvedi majd az oviban. Ezt nem hagyom!!! Amúgy most nézek neki pszichodráma csoportot. Remélem segít neki.