Labolen, jaj, de sajnálom Latkát

Én ilyen esetben, ha nagyon nem akar enni, akkor nem foglalkozom vele, nem kínálgatom, csak igyon, igyon. Esetleg, még megpróbálhatnád, hogy jutalmat ígérsz az evésért cserébe. Pl valami olyan szgépes játékot, amivel még nem játszott vagy ritkán és imádja. De pár napot várhatsz, biztos megszokja a helyzetet lassan, aztán megjön az étvágya is! Az én fiam totál boldog lenne különben, ha feküdnie kéne...

Egész nap tvzhetne, meg rajzolhatna, kész királyság lenne. De láttam Latkát, nem az a leülős típus
Olyan érdekes, amiket írtatok, hogy ki mikor mit vett észre. Nálam fordítva volt, mint ahogy többen írtátok. Baromi korán mondtam, hogy baj van a gyerekkel. Nem volt 2 éves, már mondtam, hogy valami nem stimmel vele, tudom, hogy van valami mögötte, csak nem ismertem az autizmust. De kerestem "valamit", ami magyarázatul szolgál a furcsaságokra. Pedig első gyerek volt, 1 unokatesót kivéve, akivel alig találkoztunk akkor, sehol semmilyen nagyobb gyerek nem volt körülöttünk. Amikor már végleg tudtam, hogy gáz van a fiammal, az nálunk is az volt, amit Champ is írt (ekkor már mindenkivel szembeszegültem, aki közölte, hogy ne parázzak, addig azért próbáltam hinni nekik), hogy a tesón láttam, hogy mennyire más. Persze, védőnő, ismerősök, rokonok mit mondanak erre: minden tesó más. Meg én egyke vagyok, jött nekem mindenki azzal, hogy én pláne nem tudhatom, mennyire különböznek a tesók. Rohadtul untam, hogy azt magyarázzam, hogy nem személyiségbeli eltéréseik vannak, amikre utalok, hanem fejlődésbeli. Jaj, ne már, mindenki másképp fejlődik stb stb... Nekünk tényleg az volt a mázlik, hogy a hipotóniája miatt amúgy is jártunk a fejlesztésekre. Persze, auti spec fejlesztést 4.5 éves korában kezdtünk el, de én azt hiszem, ez totál időben volt, ezt a típusú fejlesztést nem biztos, hogy lett volna értelme jóval előbb megkezdeni nálunk, arra elég volt az Ayres és a Gézengúz.