Na, itt jönnek a különbözőségek!
Mit nem adtam volna anno, ha a fiam reggel hat és este 11 között bármikor kicsit lefeküdt volna ...
Az önálló játéknál az a gond, hogy nincsen rá ötlete. De egy idő után azt figyeltem meg, hogy nálunk csak "indítani" kell a játékot, és ha érdekesnek találja a felvetett problémát, akkor akár 30-40 percet is elfoglalkozott vele. Esetleg néha 5-10 percenként egy "mit csinálsz? Jaj, de jó! Ügyes vagy!" odaszólással kicsit még hizlalni az egoját közben, továbbgondolni a problémát, és ezzel elnyújtani a foglalkozás idejét.
Pl. leülök vele építőkockázni, vagy LEGOzni, "Nézzük mit is lehetne építeni", és valamit kiötlünk, aztán átbeszéljük, milyen "technikai nehézségeket" kell közben megoldani. ÉS akkor "elkapja a gépszíj", és alkot.

És amikor megmutatja, akkor jön egy "nagyon jó, de mi lenne, ha még ...", és akkor felcsillan a szeme, hogy valóban még azt is lehetne, és akkor megint elvan.

És ez már igen kiskora óta működik.