Babesz, Geszter,
Igen, néha úgy érzem, esélyt sem adok neki azáltal, hogy meg sem próbálom a korzetes óvodát. Ugyanezeket gondolom, hogy sokat lesz beteg, lehet újra karantén lesz, stb. Ugyanakkor valahol érzem, hogy bukott ügy, szerintem ő két hetet sem bírna ki. És valahogy úgy is érezném, hogy cserbenhagyom, magára hagyom, hiszen akkor nem mondhatok semmit az óvónőknek. De ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor beismerem, hogy per pillanat nem is ismerem a fiam. Van egy itthoni éne, ami kicsit furcsa, de vág az esze, együttműködő az idő zömében (velem mindig, apjan ki van fogva)és van ez a másik éne, mikor emberek közé kerül, és átmegy szó szerint egy kis dilisbe. Ha így fog viselkedni vizsgálaton, vagy ovodalatogatas során, simán elkonyvelik, hogy nem ép elméjű.
Kis létszámú magán óvodára is gondoltam én is, de még nem léptem ez ügyben.
14. kerület Bóbita óvodát hívtam, és még egy férőhely van. Persze az sem kis létszámú, 29-an vannak. Iskolatitkarral beszéltem, ő is papírt kért, mondtam még nincs, de azért adott időpontot jövő csütörtökre.
Fogalmam sincs mivel teszek jót...