Eurolina:
Lehetetlen prognózist mondani 4 éves korban. Ha jól beszél, abba mindenképp lehet kapaszkodni. Nekem ott tart a 14 éves, amiről álmodni sem mertünk - 4 éves korában (amikor éppen egyébként szintén brutális villanykapcsoló-mániája volt

azt hittem, az is esélytelen lesz, hogy normális dialógust folytassunk, csak monologizált, kérdezgetett, echolált. Fogalmam sincs, miért tart ott ahol, mennyi szerepe van a fejlesztésnek, a nevelésnek, az egyéni érési ütemnek.
Ha visszagondolok, még pár éve is voltak olyan periódusok, hogy azt hittem, a diliházban fogunk kikötni (amúgy ennyit arról, hogy 5 év után "túl vagyunk a nehezén"

Azt, hogy mi minden volt közben, nem akarom leírni, mert nem akarlak ijesztgetni, ráadásul minden gyerek más, simán lehet, hogy nektek teljesen más problémáitok lesznek. Az tuti, hogy felesleges mániák megszüntetésére koncentrálni (pl. a kapcsolgatás), ezek helyett mindig jön egy újabb és megint egy újabb.
Most egy tök jó fej, szerintem zseniálisan szarkasztikus humorú, nagyon kedves egyéniségű, empatikus, sok területen iszonyatosan önálló srác. Persze vannak negatívumok, csak ezek nem a viselkedése kapcsán jönnek: extrém alacsony önbizalom, rengeteg szorongás, időszakosan enyhe depresszió, plusz úgy alakult, hogy nagyon magányos az osztályban... de nagyon bízunk benne, hogy a középsulit valahogy túléljük... Az eszközei szerintem meglennének, hogy csendesebb, nyugis gyerekekkel spanoljon, de - már csak a nagyon fura mozgása miatt is - látszik, hogy azért nem olyan, mint egy átlag tini, és totál alkalmas arra, hogy ha akarják, rommá szívassák a "menő arcok": Szerencsére ez azért most nincs.
Érdekes, amúgy, hogy mennyire különbözőek, a kicsi jóval kevésbé merev, mint a nagy volt, nagyobb a szociális igénye, gyönyörű a szemkontaktusa, de lényegesen rosszabb a beszédértése, a kommunikációja, kíváncsiak vagyunk, ő mehet -e pl. többségi suliba.