Dobozolás: egy dobozba egy feladat megy. szerintem érdemes olyannal kezdeni, ami megy neki, ami önbizalmat ad, és nem terheli túl. Aztán később lehet bonyolultabbat is betenni, vagy pl én olyat is dobozba tettem, amit amúgy nem szeretett csinálni. Pl vágni ollóval, de ezt már csak akkor, amikor megszokta a dobozost. Mi csak 3-4 dobozos feladatot csináltunk egyszerre, de mindig volt valami másféle is mellé, mondjuk dobozos után képről beszéltünk, vagy ilyesmi. A lényege a dolognak, (legalábbis egyik fontos tényezője), hogy a dobozokkal egyedül tud dolgozni. Leveszi a legfölsőt, megcsinálja, félreteszi. Látja, hogy mennyi dobozt kell megcsinálni, és a dobozon belül is véges feladatok vannak.
Nekünk ez a fejlesztés, meg a későbbiekben a többi igen kis részét teszi ki a napnak. Nekünk is az a gond, hogy túl sok a kötetlen dolog, mert délelőtt ovi, délután pihi, jó esetben fejlesztés, aztán játszótér, este van. Ha ti nem jártok oviba, akkor könnyebb szerintem ezeket belecsempészni a napba. És tényleg ezek a dobozolás, asztalnál feladatozás a legkötöttebb, de mondom egy társas is fejlesztés, csak a gyerek nem tud róla.

Vagy mondjuk boltost játszotok, vagy memóriáztok, vagy együtt főztök. Igazából minden lehet fejlesztő a gyereknek. Az is, ha válaszolnia kell a feltett kérdésre, hogy kér-e inni, vagy köszönnie kell a boltban.
Legalábbis én így gondolom.

Én-könyv: ha adsz címet, küldök pár oldalt a mienkből.