Sziasztok,
először is, ajánlok egy kódos és egyéb munkához való jó kis linket, néhány feladattípust mi is csinálunk, szerintem érdemes belenézni:
www.autism.hu/taneszkozok/taneszkoz.pdf , nem láttam a vizuális eszközök alatt.
Örülök, hogy mindenhol jól sikerült a Mikulás. Nálunk is járt az oviban, persze itthon is.
Mikor csengettem kint az előszobában (a többiek a szobában voltak), a kutya szaladt ki elsőnek, majdnem felborította a csizmákat és a csomagokat, utólag ő is kapott egy kis rágcsálnivalót

.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.[
Szanya, szerintem jók ezek a gyerek-állat barátságok, én a mai napig imádom a macskákat, korábbi lakhelyünkön is élt velünk két befogadott egykori kóbor cica, és még az előző kutyánk volt velünk (szintén menhelyről). Sem ő, sem az egyik maccs nem él már, a másik cicus anyukám vidéki házának vendégszeretetét élvezi, az új helyet a lakásunkban nem szokta meg, egyébként a férjem mindig vitte le a panelból sétálni, neki nem volt a legjobb bent, volt, hogy anyukámtól is hetekre eltűnt az erdőben (pedig ivartalanított lány)

.
Mi mostantól heti két órára a korai fejlesztőbe, a ped. szakszolg.-hoz fogunk járni logopédiára, az oviban nem tudták volna megfelelő csoportba betenni.
Egy diszfáziás kisfiúval lesznek párban, az első alkalommal szépen együttműködött, azt mondta a logopédus, vissza tudta terelni, ha kibillent a feladatokból.
A váró helyiségben a labdamedence a csúzdával megint nagyon tetszett, és bámulattal figyelt egy nagyfiút, sőt, utána mondta, hogy "túrógombóc", és én nagyon örültem neki, mert nálunk ezek a kortárs kapcsolatok egy sarkalatos pont, mármint az ,hogy nincsenek neki. Itt valahogy nyíltabb volt. Érdekes, a Vadasban is a labdamedencében szívesen csatlakozott a gyerekekhez, ami egyébként nemigen jellemző rá.
Láttam egy autista kisfiút is, igazság szerint sajátomon kívül érintett gyerekkel még nem találkoztam, érdekes volt megfigyelni, mit csinál, hogyan viselkedik.