Szanya, kitartást neked... ha légcső, akkor az gáz, azzal csak várni tudsz

Ha a ventolin segít, az azért megnyugvás. Nem baj, ha nem eszik!! A kisebbem nem evett 2 napig szinte semmit, csak pár szál ropit. Cukros teát adtam neki inni (nálatok mit iszik?), hogy valami energia menjen bele a gyerekbe, de ez már nagyon gyakori, hogy betegség esetén nem esznek, nem aggasztom magam ezen. Csak igyon, más nem számít! Ha éjjel még lázas volt, akkor szerintem ne is menjetek ki még. Mi 1 lázmentes napot tartunk a kimenetel előtt. Drukkolok, talán még ez a mai nap és holnap már úgyis a 3. napját kezdi, jobban lesz!!! Addig bírd ki!
Diag.elmondása: Labolen, mindenek előtt, nem neked szántam, amit írtam, nem a te módszered "ellen" írtam, csak elmélkedtem, én mit tennék, ha ott tartanánk. Én másképp érzem ezt, de ez nem baj, mások vagyunk (ebben is

), te meg Tomger másképp csinálnátok, én is másképp, talán nincs is tuti módszer, talán az anyuka mindig jól érzi ezt az ő adott esetükben, mert a gyerekek is mások.
A másik, hogy bénán írok. Nem úgy gondolom, hogy majd, ha rákérdez a gyerek, akkor annyit mondok durrbele módon, hogy mert auti vagy kisfiam, de ugyanúgy szeretünk

Nem tartom fontosnak, hogy értse az autizmus szót. Azt gondolom, hogy amikor a gyerek rájön, hogy ő más, akkor nem az a fontos, hogy megmondjuk neki, hogy ennek a másságnak mi a neve, hanem, hogy igen, mi is tisztában vagyunk vele, hogy ő más, jól érzi, hogy különbözik a többi gyerektől, de ez nem baj. Megoldjuk a problémákat és a mássággal járó előnyöket meg kihasználjuk és pontosan ugyanolyan szerethető ember lesz belőle, mint a többiekből.
Nem gondolom, ha egy ilyet mondanék egy 6-8 éves gyereknek, az sokk lenne neki. Itt nem az a lényeg, hogy értse, mi az az autizmus, hanem, hogy ne kamaszkorában szembesüljön a másságával. Azt mindenképpen el kell kerülni.
Egyébként sajnos nem igaz, hogy egy 12 éves nt gyerek könnyebben fogad be bármi ilyen életre szóló másságot érintő témát. Ellenkezőleg, ezért írtam, hogy minél kisebb egy gyerek, annál könnyebben dolgozza fel. Jó lenne, ha erről írna Kisstim is, mert én úgy tudom, ez így van (gyerekekkel foglalkozó orvos mondta, de remélem, nem én értettem félre, bár a cukros ismerőseimnél egyenesen látszik, hogy minél kisebb korban lett cukros valaki, annál kevesebb érzelmi nyomot hagyott benne, aki kamaszkora körül vagy után, az sokszor soha nem tudott eljutni az elfogadásig, aki felnőttként lett cukros, az általában belekerült a klinikai depresszióba). És a férjem terapeutájával is beszélgettünk erről, ő is alátámasztotta, minél később jut el oda a gyerek, hogy más (hogy auti), annál nehezebben dolgozza fel. De tényleg nem arról van szó, hogy értse meg az autizmus szót. Hanem, hogy kamaszkorára fogadja el, hogy ő különbözik a többiektől és, hogy ez nem gond, ettől még ő is a többiek közé tartozik.
Szerintem hasonlóan gondoljuk különben. Labolen, ahogyan L-val foglalkozol, szerintem az abszolút az az út, amit én is jónak gondolok, hogy nem erősíted a másságát, de nem is tabu. Hanem természetesnek veszitek. Ezt én is érzem rajtad, szerintem ez nagyon jó így. Én lehet, hogy pont ezért sem csinálnék erre külön oldalt, mert most úgysem értené meg még vizuálisan sem, később meg már elég lesz annyit megértenie, hogy miben más, hogy van más gyerek, akinek hasonló gondjai vannak, de ez nem annyira nagy dolog, hogy ezen rágódjunk.
Tulajdonképpen lehet, hogy nem maga az elmondás a kritikus, hanem, ha valaki mindig is ilyen természetesen kezelte ezt a másságot, akkor mindegy, hogy mondja el neki az ember.