Champ, én is azt írtam, hogy nagyon fontos, hogy csak akkor kell beszélni erről az autizmusról, ha a gyerek érett rá, egy rugóra járunk

Addig nem érdemes. Azt hiszem, abban van többekkel vélemény különbség, hogy ha már elmondjuk, azt hogyan tegyük. Az én fiamat sem érdekli, mondom a férjem így nőtt föl, hogy ez nem volt téma...

Ha jó közösségben van, akkor valóban nem annyira lényeges ez az egész. A férjemnek hatalmas szerencséje volt a gimis osztályával (áltsuliban ő csak egy jókisfiú volt, tulajdonképpen nem lógott ki annyira a sorból ott még), ismerem a volt osztálytársait és hát hú, nagyon válogatott jó bagázs (orvos, fizikus, állatorvos, pénzügyes, ilyen szakmák lettek többségben, hihetetlen értelmes és normális erkölcsű családból származnak mind, nem véletlenül fogadták be a férjemet ennyire, pedig akkor már iszonyúan kilógott). Azért nem lehet mindenkinek ekkora mázlija. (azt hiszem, ezért nem is foglalkoztak ezzel az egésszel a férjem szülei, mert nem volt igazi probléma a férjemmel - bár fel kellett volna tűnnie egy csomó dolognak az anyósoméknak, de lényegében sosem látták a fiukat, nem volt igazi kapcsolat köztük). Az egyetemen meg tényleg kibukott minden, az nagy gáz volt.
Szanya, mi újság? Doki?
Labolen, mesélj majd, mit főztök ma?

Remélem, jól elvoltatok a boltban... Én ma csináltam nagy bevásárlást velük (cipő, adventi naptárhoz cuccok, DM), huuuuu... nem kommentálom.
Süni, megértem, hogy sokkoló volt látni a foltokat a fiadon!!!

Egyébként rájöttem, hogy amit írtál, az tök találó ez a vehemensen türelmes meg türelmesen vehemens

De azt hiszem, én nem türelmes vagyok, hanem csak kitartó, ez ugrott ma be vezetés közben

Kitartónak tényleg kitartó vagyok. De nagyon türelmetlen
Chris, igaza van 3macinak, ez tipikusan a tagadási fázis, mindenki átmegy ezen. Az egész gyászfolyamaton átmegy a legtöbbünk a diagnózis után. Ennek az egyik szakasza a tagadás. Ha olvasol erről a gyászfolyamatról, akkor könnyebb lesz neked az egész, jobban fogod tudni, hogy amit érzel, az természetes. Ezen is át fogsz-fogtok menni, amint vége ennek az időszaknak, nem fogod sötéten látni a jövőt! És Champnek is igaza van, a fejlesztő majd elmondja a pozitívumokat is, sőt a fejlesztés során a változások miatt te is jobb hangulatba fogsz kerülni! Mentek akkor az EMÚba?
KISSTIM 
Érdekelne, mit gondolsz arról, hogyan kell elmondani egy ilyen nagyobb méretű dolgot, mint az autizmus egy arra érett-érdeklődő kisgyereknek!