Én ezzel a bünti dologgal pont úgy vagyok, ahogy Kimni írta. A kicsik miatt is muszáj, hogy valami következménye legyen annak, ha elfogadhatatlanul viselkedik a nagy. De ez a kicsire is vonatkozik, egyszerűen látnia kell, hogy van olyan, amit nem lehet csinálni. Nálunk nincs állandó jutalom beígérve, ezt a részét nem is értem, mit vegyek el tőle, ha játék közben megharapja a másikat, vagy minősíthetetlen hangnemben ordibál velem. Minálunk sarokba állítás van, de csak rövid ideig, kb egy-két perc, és én is ott állok mögöttük. L. eleinte ott kellett fogni, mert nem maradt ott, ma már ott marad simán. de nem érti. A lányom érti, ő viszont mindig kijön a sarokból, de olyankor mindig újrakezdődik a számolás. bünti elején mondom neki, hogy most azért állsz itt, mert, és ezért 20-ig fogok számolni, Ha kijön a sarokból, újra kezdem a számolást. Én fontosnak tartom, hogy belátható nekik a bünti hossza, nem tart sokáig, és nem maradnak egyedül.
Persze az előadáson ezzel nem értettek egyet, és biztos egy nyugodt, és türelmes, és csak a gyerekek körül forgó családban megoldható, hogy inkább pozitív módszerekkel érjek el hatást, és én igyekszem is, de vannak szituációk, amiket egyszerűen nem tudok máshogy lereagálni, valamit meg kell csinálni, mert jelezni kell, hogy vannak határok. Inkább a lányom miatt van erre szükség, mert L. tényleg nem érti, illetve ha érti is, nincs foganatja.
Nekem tetszett az, amit az előadáson felkínáltak megoldásnak. Pl nálunk probléma, hogy ugrál az ágyon. Akkor erre a megoldás, hogy beviszem a trambulint, ott ugrálhat, és akkor mindenki boldog. Persze kezdetben jutalom, ha ott ugrál, és nincs cukor ha az ágyon. Nálatok mondjuk a dobálással ez úgy működhetne, hogy kijelölsz egy helyet, ahol dobálhat, és tárgyat, amit dobálhat. Pl udvaron labdát. Ha csak ott dobál, van juti, ha nem akkor nincs. ez persze vizuálisan megsegítve, és egyszerre csak egy problémára fektetve a hangsúlyt.
Ugyanerre a megoldásra volt példa nálunk a játszótéri köpködés. Ha köpködött, hazahoztam, de hiába, csak azért is köpködött, mert rém viccesnek találta, hogy kergetem a játszótéren fel-alá, és kiabálok, hogy nem lehet köpködni. utána, már sírt, hogy nem akar hazajönni, és persze a másik kettő sem volt boldog. Erre megoldás volt, hogy ha nem köpködött, kapott egy zsetont, és ha összegyűlt 5, akkor kapott egy kis játékot. De ha köpködni akart, akkor elvettem egy zsetont. Két nap alatt leszokott róla, mert akarta a játékot, aztán meg már el is felejtette, hogy ő köpködni szokott, és az vicces.
Szóval van példa, mikor ezek beválnak, de ezek inkább nagyon konkrét dolgoknál működnek. általánosságban mindig elkövethet valamit a gyerek, és mindig változhatnak az elvárások, akkor mi miatt jár a jutalom, vagy nem jár a jutalom? Szóval szerintem ez működik, ha nagyon le van szabályozva a dolog. De a hétköznapok nem ilyenek, legalábbis nálunk nem.
De az előadás óta azért próbálok inkább motiválni, mint büntetni. Nem azt mondom, hogy ha nem mész fel azonnal a szobádba fogat mosni, és lefeküdni, akkor irgum-burgum mi lesz, hanem ha felmész, akkor egy olyan izgalmas mese lesz, hogy csak na. De például ez pont a dobálásnál nem tudom hogyan lehet megoldani, de biztos van rá mód. Ki kell találni éppen mi a legrosszabb, és azon kell javítani valamit ezzel a módszerrel.
Legalábbis én így értelmeztem az előadáson elhangzottakat.
És igen, ezt nálunk is lehetne alkalmazni a harapás elhagyására, ha mindig lesben állnék, és éppen nem harap, hanem veszekedik csak, akkor kap jutalmat. Na de hogy álljak mindig mögötte, mikor viszek egy háztartást, és van össz három gyerek mellettem folyton?