Tomger, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Fejlesztés: Agiviki, Tomger, mi mindenféle fejlesztést művelünk már a nagy 3 hós kora óta. Sok helyen jártunk, sok fejlesztővel találkoztunk (főleg tornára gondolok most). Egy dologban vagyok 100%-ig biztos: akkor jó a fejlesztés, ha a gyerek és a fejlesztő között összhang van. És lehet akármilyen állati jó egy fejlesztő (akár auti spec is, nem csak torna), ha nincs összhang közte és a gyerek között, akkor nem ér semmit. Egy autinál az összhangot nem lehet egyszerűen lemérni. Kizárólag úgy, hogy fejlődik-e eleget a gyerek vagy sem. Nálunk a torna területén végül egy adott fejlesztő jött be, aki Ayres-es volt. Senki más. Amikor hozzá járt a fiam, akkor látványosan fejlődött, amikor máshoz járt, nem történt lényegében semmi (csak valami minimális a növésből adódóan persze). Több kört is futottunk így, mindig bebizonyosodott. Most, az auti speccel pontosan ugyanezt tudom elmondani. Amíg egyénire jártunk a Mónikához az EMÚba (sajnos, elment már innen, pszichiáter lett és nem fejleszt), addig olyan szinten fejlődött hétről hétre, hogy egy olyan gyerekből, akiről elsőre lehetett látni, hogy nagyon furcsa, akivel egy rémálom volt minden nap itthon, akihez hozzáérni nem lehetett, egy olyan gyerekből lett 1 év alatt egy jól kooperáló, a közösségbe jól belesimuló, nem kitűnő kisfiú, akivel az élet is vidám már itthon is (általában..). Mintha más lenne a gyerek. Aztán eljött a nyár, vége lett a fejlesztéseknek és indult szeptembertől a sulielőkészítő. A nevüket is alig tudta megtanulni a fiam az itteni fejlesztőknek (3 van a csoportban), de azon kívül, hogy szeret ott játszani (imádja ezeket a feladatokat, amiket kap), semim nem történik, sőt, csomó mindenben visszaesés van. Pedig én meséltem a problémánkról, az oviban is, a barátjával is, de ők ott ezt nem tudják kihozni belőle, nem tudnak mit tenni. És néhány hete nem ment be a fejlesztésre, mert annyira sírt. Itthon mondta, hogy hiányzik neki Mónika és vele akar lenni (idáig is eljutottunk, ki tudta fejezni...). De szereti a mostani néniket is, nem tudja megmondani, miért jobb Mónikával, csak egyszer kibukott belőle, azóta sem lehet erről beszélni vele. Csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nem sok esély van kitalálni, hogy mennyire jó az adott gyereknek a fejlesztője, ehhez egyetlen mérce van csak: érzed-e, hogy fejlődik a fejlesztések hatására vagy nem? Az én gyerekem nyitott, ezért vele könnyebb,de még őt sem tudja fejleszteni az, akitől Ő nem fogadja el, hiába szereti az illetőt. Csecsemő kora óta ez van, annyi fejlesztőnk (konduktorunk) volt és vissza kellett térni mindig ahhoz, akinél láttuk a fejlődést és mindig bejött ez a taktika.
Tehát, ha én nem érzem, hogy eléggé fejlődik a gyerek, akkor megnéznék más helyet, más fejlesztőt. Próbálkozni kell máshol, időpontot kérni, mehet ez párhuzamosan is, nem kell lemondani az addigi fejlesztést. Megnézitek, milyen az új, milyen a másik hely, ha szimpi, ha jobban bejön, akkor meg kell lépni a váltást. Persze, hogy mennyire hatásos, csak utána derül ki, de ha az előzőnél nem fejlődött szembetűnően, akkor olyan nagyon nincs mit veszteni, rosszabb talán nem lesz. Van kockázat benne, igaz, de nem akkora, hogy ne lehetne visszacsinálni, ha nem jön be. Nem szoktak ilyenért megsértődni a fejlesztők. És szerintem is az egyéni a fontosabb. A csoportos másért fontos. Nálam úgy néz ki a dolog, hogy első helyen az egyéni fejlesztés áll, második helyen a torna, harmadik helyen a csoportos (milyen vicces, hogy idén nincs lehetőségem még tornára sem, sem egyénire, mérges is vagyok nagyon).
Agiviki, nekükn az Ayres segített nyitni a fiamnak. Nem muszáj Ayres-t csinálni, de valami ilyen stimuláló mozgás biztos jót tenne nektek is.