Hát, a korai jelekben mi jeleskedünk

Ha most születne, már 1 évesen követelném a papírt

(jó, persze nem a papír kellene, de tudnám, hogy mi van)
Újszülött korától gond volt az érintéssel, utálta, ha hozzáérünk, simogatjuk, felvesszük. Az idegenek olyan érdekesek voltak, hogy akkor rendben volt az ölben ülés (náluk), mindenkire mosolygott, bárki kezében elvolt egy ideig.
Nagyon sokáig ez volt a legnagyobb baj is, hogy nem kötődött hozzám. Megismert, mert a hol az anya kérdésre rám mutatott egészen korán. De nem érdekelte, hogy ott vagyok-e egyáltalán a szobában, akármikor, akárkire ott lehetett hagyni. Ez nagyon nagyon erős tünet volt. És az érintés, hogy ölelni sem lehetett, puszit adni sem, bár ezt utánozta egészen korán, de csak poénból, mint valami játékot, igazából utálta, ha puszit kapott és adni sem adott egy idő után senkinek. Kezét nem lehetett fogni pl.
Taktilis ingerektől kikészült, minden fájt neki, ami hozzáért, gyűlölte a vizet, a tappancsos zoknikat, nem ment mezítláb sehova (ma sem nagyon).
Nagyon hipotón volt, 3 hónaposan már tornáztatni kellett és sosem tudták megmondani, mitől van (ma már tudjuk, hogy összefügg az autizmussal, bár pont ezen a fórumon nem gyakori, de egyébként elég jellegzetes auti dolog ez is, az enyhe hipotónia).
Nem integetett. Nem mutatott.
Amiben többet tudott az NTknél:
Extrém értelmesen játszott a járművekkel. 6 hónaposan (!) a vonatot sínnek látszó dolgokon berregtetve tolta, akár az ajtón fel-le (ahol sínszerű minta volt). A tv neki is mindenek felett állt már 8 hónaposan is (bár nem engedtem nézni akkor még, csak időnéknt, de rémisztően rátapadt és dühroham volt, amikor leállítottam).
A buszmánia 1 éves kora előttről van, 10-11 hónaposan már mutatta a buszt (erre bezzeg mutatott!), kezdte mondani, hogy b-b-b, aztán az első szava is ez volt: tukkó bu (csuklós busz), nem ám csak "busz". De, amiben biztosan többet tudott NT társainál, az a logikai készsége, extra gyorsan rakott ki kirakót (pedig nem is szerette), minden logikai játékot korát megelőzően csinált 1 éves kora előtt is (feltűnt a gézengúzos gyógytornászunknak, rengeteget emlegette, hogy ez extrém ritka, ahogyan játszik, nagyon okos). Amiben vert mindenkit, az a mintaillesztés volt. Formabedobó, ilyesmi. Aztán az autómárkák már 1 évesen is. Minden mintát felismert.
Nagyon sokat sírt, extrém sokat. Vigasztalhatatlanul. Mivel nem lehetett hozzáérni ilyenkor sem. Nem kért sosem, nem jelezte, hogy éhes, nem tudott rágni normálisan, nem fogadta el a darabos kaját, egészen az oviig szenvedtünk ezzel a pépes dologgal.
Neurológia: Marco jól írja, ők nem tudnak erről semmit. A neur. főorvos (nem is egy), 3 havonta látta a fiamat a hipotónia miatt, egy team vizsgálta mindig, gyógytornász, védőnő, főorvos és mindig megállapították, hogy lényegében normális a fejlődése, csak kicsit hipotón és fogalmuk sincs, miért viselkedik furcsán (hát, nem ezt mondták, hanem mindenre megpróbálták ráfogni a furcsaságokat, amiket akkor el is hittem).
Nálunk nem volt pörgetés, zajérzékenység, tökéletes volt a szemkontaktus (ma is jó, bár nem tökéletes). De alapból a gyerek extrovertált.
Azt hiszem, mi töményen nyomtuk az egy éves kor előtti tüneteket... És amikor az NT fiam is megszületett, már a kórházban tudtam, hogy ő más lesz, hogy ő "normális" (tipikus) lesz. Egyszerűen meg tudtam nyugtatni azzal, hogy felvettem és ez már akkora különbség volt, amilyen két NT között nem lehet.