Az én fiam ma a számítógépes játékának a pályáival beszélgetett, mintha egyik pálya a másiknak magyarázna és viszont.

Amúgy édes kis párbeszédek voltak, na de akkor is.

Ja, és még hogy nem figyel a szövegre.
Ma megint Piroska volt este, tőlem ez a kedvencük. Én úgy mesélem, hogy a farkas bekapta a nagymamát, aztán felvette a ruháját, és befeküdt az ágyba. Majd ugye bekapja Piroskát is, és elalszik, jön a vadász, kivágja a hasából őket. És itt jön a kérdése a fiamnak.
-A farkas előtte levette a ruhát?
-Már miért vette volna le.
-Akkor mit vett fel a nagymama?
Mert hogy ugye csak nem volt pucér. Na ebbe itt jól belebonyolódtunk, aztán mire kitaláltam, hogy a farka ruhástul ette meg a nagyit, és a szekrényből vett ki másik ruhát... Szóval kombinál a gyerek, de még hogy!
Na jó, én mára ennyit dicsekedtem.

Megyek, készítek egy oldalt, hogyan nézzen a szemembe, mert a múltkor is javában állította, hogy épp a szemembe néz, de közel sem volt még a feje sem felém.