Megjöttünk a fogorvostól és mivel olvaslak titeket ugye

, tudtam, hogy felkészítés ide vagy oda, gáz lesz. Ja, gáz volt, de ilyen normális fogorvost szerintem még életemben nem láttam (úgy ajánlották, nem is véletlenül jöttünk ide) és nem magán. Tudjátok, a fiamról nem egyértelmű az AS, így tulajdonképpen nem mondjuk sehol. De most muszáj volt, asszem ez volt az első orvosi alkalom, amikor enélkül nem ment volna. Már a váróban sírt (ez fura, ő nem ilyen, simán viseli a dokikat). A tükörre már le kellett majdnem fogni. De muszáj volt tömni egy fogat. A doktornő mondta, hogy jöjjünk vissza. Áh, minek, fel volt készítve már a gyerek, Mirinek hála, tök jó képeket küldött, de baromira nem érdekelte a fiamat, megnézte, elismételte, amit mondtam, de semmi, nem fogta fel. Azaz úgy csinált, mintha, de már ismerem, nem is figyelt. Minek újra menni? Meg volt beszélve, hogy valszeg tömni fognak, ennél többet nem tudok tenni, akkor essünk túl rajta. Úgyhogy lefogtuk sajnos. De ezt itt sokan ismeritek, nem ecsetelem. Ha nem csak egy picike lukacska lett volna, nem hiszem, hogy megúsztuk volna 'elgázosítás' nélkül. Aztán elmentünk játékboltba, választott beígért játékot, azóta boldog, sőt a dokinő annyira szívén viselte sorsunkat, hgy mondta, hogy menjünk 2 hét múlva csak úgy, üljön a székbe és játsszon a fúróval (most is játszhatott) és megnyugodhatok, itt mindig el fogják látni őt. Aztán visszahívott még minket, hogy az utánunk jövő kislány fúrását nézze végig (kislány beleegyezett), úgyhogy asszisztált is a fiam egy fúrásnál

Akkor már boldog volt. Mondtuk, hogy hős meg minden, egyelőre azt állítja, hogy visszajön majd velem ide. Hát, kíváncsi vagyok, mi lesz! Mindenesetre vagy egy tömött fogunk!