Sziasztok! Én megint villanásra sajnos, sokáig mostanság nem tudok gépközelben lenni. Jövőhéten végre szabin leszek és el tudok olvasni mindent!!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Szanya! Muszáj megosztanom! Képzeld, Gaxi a bölcsiben ma megevett egy fél szelet májkrémes kenyeret!!!!

Teljes fikció nekem még most is, de annyi bizonyos, hogy amiről korábban leveleztünk, hogy baromira nem működik az erőltetés, kizárólag a bizalomra lehet építeni, az most visszaigazolta magát!!
Persze, ez Gaxi esetében köszönhető a nagyon elhivatott, végtelenül empatikus és kitartó bölcsis néniknek! Ezzel együtt megjegyezném, hogy örömöm mellett szaranyának érzem magam, mert ezt nem én értem el a gyereknél, hanem a gondozók. Na, mindegy, lényeg, hogy ez számunkra maga a csoda! Természetesen nem egyik napról a másikra történt. Én is idomítom már hónapok óta, apró lépésenként csempésztem ezt-azt a kajába, próbálkozom folyamatosan, de nagyon óvatosan. Ha valami nem tetszik Gaxnak, azt azonnal abbahagyom, nem erőltetem. A gondozók is így csinálták, szerencsére totálisan képben vannak a gyerekkel kapcsolatban, totálisan egyet értettek abban, hogy az erőltetés csak ronthat a helyzeten. Úgyhogy, szabályokat áthágva, minden áldott nap leültek vele uzsonnaosztáskor és passzívan hagyták, hogy a fiam megetesse velük a kenyérfalatokat. De ma megtört a jég. Kipróbálták, hogy mi van, ha csak elé rakják és ott hagyják. Gaxi fél órán keresztül vizsgálta a kenyérdarabkákat, a hajára is felkent némi májkrémet, aztán fogta magát és elkezdte pakolni a szájába. Saját döntése volt, senki nem erőltette. Sőt!
Ez hónapok eredménye. És megtörtént.
Itthon még nem állt rá erre, de nem is erőltetem, majd kialakul. Remélem...

Egyenlőre boldog vagyok, hogy megtört a jég...