Fú, nem is tudom mire reagáljak hirtelen... Na, majd fórumtalin elcsíplek Titeket:-)
Tesókérdés, nálunk a kisebbik gyerkőc érintett, viszonylag kicsi a korkülönbség, de a kicsi gyakorlatilag nem vesz tudomást a többi gyerekről, így a saját bátyjáról sem. Persze ez később változhat, sőt magam is látom, ahogy javul a helyzet. Ma pl. simán engedte, hogy a bátyó kézenfogja a közértben és visszavezesse hozzám. Ilyenkor olyan cukik, majdnem elbőgtem magam:-) Egyébként minden olyan helyzetet amiben ők együtt vannak (játék, séta, medencézés nyáron, játszóterezés) nekem kell megteremtenem, sőt koreografálnom, különben úgy léteznének mint két idegen:-( DE! Egyre több ilyen helyzetet tudok teremteni és fel tudom hívni Mimi figyelmét a tesóra, és ha elég érdekes dolgot csinál, akkor azt valahogyan már lereagálja ( legtöbbször egy mosollyal). Az is szuper előrelépés nálunk,
hogy a tesó keresi a kapcsolatot Mimivel, próbál gondoskodni róla, és sok a pozitív megnyilvánulása vele kapcsolatban. Néhányan biztos emlékeztek, hogy ez mekkora gond volt nálunk.
Viszont még egy tesó nem lesz. Az egyiknek az aorta szűkület, folyamatos aggódás és kardiológiai kontrollok, Miminél az autizmus. Semmilyen téren nem fér bele még egy gyerek az életünkbe, pedig nagyon vágynék még egyszer babázni....
Champ, mintha rólam írtál volna.... Ez határoz meg a mi életünkben is mindent, de úgy érzem ezen muszáj lesz változtatnom...
Szanya, le a kalappal vásárlás ügyben. Én eddig szinte mindent Mimi nélkül vettem meg. Most érzem úgy, hogy lassan vele is megpróbálhatunk majd vásárolni.
Kimni, szerintem gyerekfüggő, hogy érzelmileg mennyit tud adni. Mimi ebben egyáltalán nem más mint a tesója. Mindkettőtől rengeteget kapok persze a saját szintjén. Mimi is bújik és puszit ad, és ragaszkodik és ölel, szalad elém. De nem venné észre ha előtte sírnék és nem tudna vigasztalni, mert nem is érti még ezeket a dolgokat.