Téma: Te hogyan vetted észre?

A kisfiam 2 hónap múlva lesz 3 éves. Szavakat mond, mondatokat nem, max. "Kapd el", "Bácsi sétál". A családban többen is három éves koruk után kezdtek el beszélni, ez önmagában még nem furcsa. 5 hete kezdte az ovit. A második héten tűnt fel, hogy ha a csoportszobába belépett, többször befogta a fülét. Eddig ilyet nem csinált. Azóta már csak ritkán csinálja. Viszont itthon is, ha valami nem tetszik, előfordul, h a fülére szorítja a kezét. Ha érte megyek, gyakran van a folyosón. Néha bambul is . Szemkontaktus van, mutogat, új dolgokra felhívja a figyelmet, az óvónő szerint jól boldogul szavak nélkül, teljesen szobatiszta, de 5 hét után se akarják bevenni egész napra valamiért. Zárkózott, egyedül játszik, sokszor csak figyel az oviban Enni se eszik meg sok mindent úgy 1, 5 éves kora óta... puding, pékáru, joghurt, alma, keményre sütött krumpli, ropogós szalonna, sonka, sült sajt... Korábban nem sűrűn volt gyerektársaságban, akkor kimerült az egymás a játékot egymás kezéből kirángatással, bámulással, időnként utánzással... Az is zavarja, ha valami van a kezén, kivéve a homokot....Gyanúsak ezek a jelek?

Szia Al!
Amit írsz, az szenzoros túlérzékenységre utal, a többi adódhat a korából. Ezek a szenzoros dolgok valóban autizmusban szoktak megjelenni, de a kritérium a szoc.-komm. fejlődés zavara, ami nekem ennyiből nem egyértelmű, de nem is kizárható. Na de én nem vagyok szakember. Elviheted valahova megnézetni, ártani biztos nem fog.

Köszönöm a hozzászólást! Még figyelek, de legkésőbb 3 éves korában megnézetem. Igazság szerint nála nem volt eddig ilyen fülbefogás... igaz észrevettem, már zaj nélkül is csinálja, hogy odakap egy másodpercre, ha hevesen tiltakozik vmi ellen, vagy nem akarja. Régen volt egy- két nap pipiskedés meg kisebb babaként rázta a kezét, de néhány alkalom volt. Inni kér, kanalat kér... Ha mutatni akar vmit, addig piszkál, amíg rá nem nézek, oda nem figyelek. Ellenőrízni szokta, h figyelünk - e, szinte kierőszakolja időnként.

Ez mit jelent, hogy kierőszakolja? Az ujjával mutat közben?
Az autizmus diagnosztika elég lassan megy, ha a 3 éves szülinapjára gondolsz és nem az azt követő egy évre, akkor most kell bejelentkezned.

Sziasztok!
Azért regisztráltam ide, mert a segítségeteket szeretném kérni, találkozott-e már valaki olyannal, hogy családon belül AUTIZMUS TAGADÁS?
Lehet, hogy vaklárma, de nagyon szeretném, ha valaki tudna segíteni ebben, esetleg ötleteket, tippeket adni, hogyan lehet ezt elfogadtatni az érintettekkel!
A helyzet a következő:
Sógornőm elsőszülött gyereke - és egyúttal első unoka a családban - egy kisfiú. A párommal már 1 éves kora körül furcsálltunk dolgokat, éreztük, hogy nem olyan, mint a többi gyerek, aztán ez másfél éves korára egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, ekkor kezdtünk el keresgetni a témában.
Amik miatt auti-gyanúsnak érezzük:
- Nagyon csendes pici volt, nem nagyon reagált a környezetére, hangját alig lehetett hallani
- Nem volt szemkontaktus - olyan, mintha "átnézett" volna rajtunk -, nem próbálta meg fürkészni vagy leutánozni az arcokat, grimaszokat
- Fekvésből felhúzásnál hátrahanyatlott a fejecskéje, egyáltalán nem tartotta
- Kifejezetten lassú mozgásfejlődés, (későn tolta ki magát, vagy ült fel, stb.) majdnem 1 éves volt, mire egyáltalán fel tudta húzni magát a rácsos kiságyban
- A járás nagyon nehézkesen ment, a kezét egyáltalán nem engedte megfogni senkinek (ezt a mai napig nem tűri)
- Mellette pedig voltak fura gesztusai pl. folyton a fülét nyomorgatta, csavargatta (csoportképen is fogja a fülét, szülők persze a fotóst hibáztatták) ha izgalomba jött, akkor a kezeivel csapkodott, repkedett
- Sokszor ordított, üvöltött, nehezen bírtak vele pl. öltöztetésnél, evésnél, hajvágás, fürdés, egyéb általános tevékenységeknél
- Szerepjáték teljesen hiányzott, nem engedte, hogy beszálljunk a játékba - csak, ha azzal nem zavartunk közvetlenül a "köreit", pl. gyurmázásnál ellökte a kezünket, de ha rajzolunk neki, azt szívesen fogadja.
- Sokáig egyáltalán nem beszélt, szavakat sem mondott, még az egyszerűbbeket sem mint pl. az, ott, mama, baba, stb. vagy nem tudta kifejezni, ha kért volna valamit
- Amikor elkezdett beszélni, az pedig folyamatosan csak ismételgetésekből állt (ennél a pontnál találkoztam az "echolália" kifejezéssel) Hiányzott az oda-vissza kommunikáció, de szó szerint elismételte, amit maga körül hallott, a meséket, reklámokat kívülről fújta.
- Ritkán hallgat a nevére, ha valamibe belefeledkezik pl. mesenézés, akkor egyáltalán nem lehet kizökkenteni vagy egyszerűen nem reagál, ha szólunk hozzá (Egyik ilyen ijesztő eset volt, amikor este feküdtünk az ágyunkban, tévéztünk és egyszer csak benyitott a szobánkba, bejött, megállt a tv előtt, hiába szólítgattuk mindketten többször, többféle módon kérdeztük, hogy mit szeretne, miért jött, kér-e valamit, stb., ránk sem nézett, csak állt pár percig, majd kiment)
- Magában motyog és beszél, ismételgeti a nap folyamán hallott dolgokat és ha beszélgetünk is vele, sokszor csodálkozunk, azon amit mond, mert látszólag nem odaillő dolgokról beszél, ami az ő mércéjével valahogy kapcsolódik a témához
- Puszit egyáltalán nem ad, nem köszön, nem üdvözöl, nem érti a "köszönöm" jelentését és bocsánatot sem kér. Amit mondanak neki, hogy mondja, mert "ezt kell ilyenkor mondani", akkor azt mondja, de olyan, mintha nem értené az értelmét, a miértjét.
- Nehéz vele az átlagos, gyermeki kommunikáció, pl. "mit művel" vagy "mi folyik itt" kifejezéseket szó szerint veszi vagy pl. bizonyos dolgokra folyamatosan rákérdez, hogy az micsoda, mire való és hiába válaszolunk, addig ismételgeti a kérdést, amíg vissza nem kérdezzük ugyanazt, hogy ő válaszolhasson rá. (erre a szülők hívták fel a figyelmünket, hogy így kell, és ezt az egyik vicces szokásának fogják fel)
- Szörnyen érzékeny a zajokra (hajszárító, porszívózás, az oviban felújították az egyik termet, egy hétig bömbölt és sírt, hazaküldték) de a szagok is zavarják
- Csakis hideg vízben hajlandó kezet mosni a langyostól már vísít
- Az alvással is gondok vannak, nehezen alszik el, az ágyban is keresi a "hűvöset"
- Berögzött szokások pl. a szobából a fürdőbe mindig ugyanazon a meghatározott útvonalon kellett menni, ha mondjuk a fotel arrébb volt húzva és ki kellett kerülni, akkor arra sírással, ellenállással reagált
- A változások még mindig érzékenyen érintik (pl. csak ugyanazon a széken hajlandó enni vagy pl. csak csizmában)
- A húst kicsi kora óta nem akarja megenni, de ha nem tud róla és nem veszi észre, akkor igen. Úgy kell titkolni és belecsempészni az ételébe (pl. darált vagy passzírozott formában) és levest, főzeléket csak és kizárólag levesgyönggyel hajlandó, semmilyen más betéttel nem.
- Olyan mintha nem értené a vidámságot és fájdalmat. Csak akkor nevet, hogy ha mások is nevetnek vagy, ha csikizik. Kishúgát többször fellöki, de nem direkt, és nem érzi a következményeket. Pl. az egyik ilyen esetnél mondtuk a nagymaminak, hogy mi történt, erre ő odaállt elé és szó szerint elismételte, amit mi mondtunk, de olyan hangsúllyal, mintha azt újságolná, hogy új vonatot kapott. Egy pillanatra nem sajnálta meg, vagy próbálta volna vígasztalni a keservesen síró hugicáját.
- Még nem teljesen szobatiszta, de sikerült elérni, hogy ráüljön a WC-re, viszont csak úgy végzi a dolgát, ha bent van a bili is
- A memóriája nagyon jó, néha ijesztő milyen felnőttes kifejezéseket használ egy-egy helyzetben (mert hallotta), és szófogadó gyerek, megteszi, amire kérik pl. "hozd ide, add oda neki, fedd fel" stb.

2,5-3 éves kora körül kezdtek jobban előjönni a problémák, amikor csoportba került, az első héten csak állt és teli torokból üvöltött, a társaival nem jött ki, az óvónők is nehezen tudtak kommunikálni vele, látszólag nem értette, amit mondtak neki és nem tudta magát kifejezni, azt sem jelezte, ha pisilnie kell, nem volt szobatiszta, nehezen tűrte az ottani zajokat, többször hazaküldték egy-egy hétre. A védőnő nem (!), hanem az egyik gondozó hozta szóba, hogy talán ki kellene vizsgáltatni.
Lehet, hogy gonoszul hangzik, de még örültünk is, amikor panaszolták a fejleményeket, hogy NA VÉGRE, elindult valami! És nem nekünk kellett szóba hozni, hanem maguktól - egy kis rásegítéssel - rájöttek.
De, amint a szülők komolyabban vehették volna ezt az egészet, az egyik TSMT- oktató ismerősük "megnyugtatta" őket, hogy nem kell rögtön diagnózisért kiáltani, mert akkor "megbélyegzik" a gyereket és "bekerül az aktájába", elég ha TSMT-znek, az majd segít.
Emellett pedig a nagymama is igyekezett lebeszélni a lányát, - aki elsőgyerekes szülőként nagyon hallgat rá -, hogy "hátha csak kicsit gyengébb felfogású" teljesen elutasítva az autizmus lehetőségét, aminek még az említésétől is elzárkóznak. Nem hozzuk szóba, mert a feltételezésből sértődés lenne, mintha valami rossz csúnya dolgot mondanánk a gyerekre Ezért is vagyunk elkeseredve, mert igaz, hogy nem a mi csemeténk, de mégiscsak a párom unokaöccse, és tudjuk, mennyire fontos a korai fejlesztés, ami a gyermek érdeke!
Rengeteget van a nagyszülőkkel, és ez látványos javulásokat hozott, valamint TSMT-hintáztatják napi 10-15 percet, - nyilván segített ez is - bár a több, mint 30 évig pedagógusként dolgozó nagymama is érzi, hogy valami nem stimmel. Többször megemlíti, hogy vannak fura dolgai, meg "nem tudja, hogy lehetne erről meg erről leszoktatni", meg "mikor növi már ki" és hasonlók. A szülők pedig elkönyvelték nehezen kezelhetőnek, illetve úgy állnak hozzá, hogy "már értik a nyelvezetét" és ilyenkor ezt meg ezt kell neki mondani, vagy a számunkra rémisztően fura dolgain csak mosolyognak, sőt viccesnek, aranyosnak találják. Szóval nem foglalkoznak ezzel a lehetőséggel.
Mi pedig nem merjük felhozni a témát, mert csak ellentétet szülne.
A gyerkőc most lesz 4 éves, de még mindig - sőt, egyre biztosabban - úgy érezzük, hogy foglalkozni kellene a témával. Sokat javult, sok dolgot elhagyott, cserébe jöttek újak, de alapjaiban nem változott meg és továbbra sem olyan, mint egy átlagos 4 éves kisgyerek.
Kérlek segítsetek, mit lehente ilyen helyzetben tenni, illetve egyáltalán van-e létjogosultsága ennek az egésznek vagy csak "bebeszéljük" és igaza van a szülőknek-nagyszülőnek, hogy hagyjuk már ezt az auti-dolgot?!
Köszönöm szépen előre is!

Szia Noemkov!

Szerintem nem érdemes emiatt konfliktusba keveredni. Az oviban úgyis ki fogják előbb-utóbb szűrni, ha van valami. Sajnos az idő megy, de ezt kívülről, családtagként szerintem nem fogod tudni megoldani.

Noemkov szia!
Szerintem sem érdemes emiatt konfliktusba kerülni, mert tényleg kiszűri az ovi. Ilyenkor vagy az történik, hogy tovább tagadnak és menekítik egyik oviból a másikba a gyereket vagy pedig elviszik vizsgálatra.
A megbélyegzés szerintem sem jó, sajna kóddal nehéz az autiknak iskolát találni, sehova nem kellenek, ezért jobb lenne magánúton diagnosztizálni és fejlesztésekre hordani.

Szia Noemkov!

Az a baj ezzel, hogy sok esetben a családtagok akkor se fogadják el az autizmus tényét, ha már a diagnózis is megvan.
Ha az anyukának említették az oviban is, nem olvasott kicsit utána és nem tűntek fel neki hasonlóságok? Én kb minden szabad percemet arra szántam ahogy felmerült bennünk a gyanú. Ha másért nem azért nem foglalkoztatja a kérdés ott legbelül, attól hogy a tsmt terapeuta lebeszélte? Nekem biztos ott motoszkálna a fejemben, hogy mi van ha mégis.

Nagyon szépen köszönjük a gyors válaszokat! Sokat segítettek ezzel, hogy akkor ezek szerint tényleg fölösleges a közbelépés, mert nagycsoportban ki fogják szűrni, ha úgy van, ezt nem tudtam! Jövőre fog ott kezdeni, most hiába ovis, nagyon sokat van kivéve, mert nem igazán tud beilleszkedni és inkább a nagyszülőkkel van ilyenkor egész heteket.
Amikor az egyik óvónő szólt, akkor az apuka elkezdte nézegetni otthon, de "szerencsére" jött az ismerős meg a nagymama, akik lebeszélték őket erről, ne foglalkozzanak vele, még csak ne is gondoljanak rá. De ezek szerint valahol még igaza is volt a TSMT-s oktatónak, hogy ne kapjanak kódot...
hátha mégis beigazolódik, hogy a fentiek nem feltétlenül jelentik azt, amire mi gondoltunk. Jövőre kiderül.

Sziasztok!

Most lett 27 hónapos a kisfiam és az a problémánk, hogy nem beszél semmit, szavakat sem. Kérésre ritkán mondja, hogy "baba" vagy néha azt hogy "ez", "egy" és mutogat hozzá. Igent és nemet int a fejével ha kérdezzük, de ezen kívül csak hümmög, öö-zik vagy artikulálatlanul próbálkozik valamit, de leginkább "nyíg" (nyögve sír) ha akar valamit.

Ami még van, hogy borzasztóan akaratos születése óta és egész nap jön-megy. Egyedül nem igazán játszik, mindig valakit "foglalkoztat" akinek vagy vele kell menni valahova vagy vele kell játszania amit szeretne. TV-ben a mesék nem igazán izgatják (Pepát 5 percig nézi), inkább jön-megy, nagyon szeret mozogni, játszótéren is, motoron is, mindenhol... Az alvása nagyon rossz volt 2 éves koráig (állandóan megébredt), azóta ez rendeződött. Az evésében 1,5 éves korában volt egy pár hónap amikor alig evett meg pár dolgot, de most már szépen eszik, kipróbál új dolgokat is. Egyedül nem szeret enni, de tud, illetve pohárból inni is. Ha valaminek nagyon örül vagy felbosszantja, akkor szokott a kezével néha "repkedni", úgy tudom ez is gond lehet.

Voltunk logopédusnál, aki felmérte a passzív szókincsét, amit rendben talált, adott feladatokat, többet nem tud jelenleg tanácsolni. A gyerekorvos azt mondja várjunk 2,5 éves koráig, utána keressünk beszédindításhoz fejlesztőt. TSMT tornát csinálunk 3 hónapja, de nagy változás nincs. A BHRG-s azt mondja folytassuk a TSMT tornát, szerinte egyébként rendben van a gyerek, majd beszél.

Azért elbizonytalanító a helyzet, mert láthatóan jól érti amit beszélünk neki (összetett utasításokat is megért), megfelelően reagál, ha kérünk valamit megcsinálja, a könyvekben megmutatja hogy mi hol van stb. A szemkontaktust felveszi, tartja, a nevére hallgat, pápázik a kezével (ha kérem, puszit is dob). Szereti a szerepjátékokat (teát készít, plüssöket etet, megvizsgál az orvosi játékával, szerel stb.) de ahhoz is ott kell lennie vele valakinek. Igazán egyedül semmit sem szeret csinálni, 0-24-ben azt "szórakoztatja" aki vele van.

Én leginkább azon aggódom, hogy esetleg nem autizmus-e a probléma. A fenti szakemberek szerint ez egyáltalán nem valószínű, csak nekem olyan furcsa hogy egyetlen szóval sem próbálkozik még mindig, illetve ez akaratosság és hogy mindig valakinek szórakoztatnia kell.

Szia Pint11.
A leírásod alapján nem hinném hogy auti lenne a kicsi,amiket et problémának vélsz az minden gyereknél előfordul.Viszont a leírtakból kitünik hogy sokkal több dolog van ami ellentmond az autizmusnak.Szerintem egyszerű beszédkésésről van csak szó.

Szia Pint11!

A leírásod alapján egyetértek Donpepével.
Viszont 27 hónaposan az, hogy nem beszél, az egyértelműen probléma. A TSMT nem indít beszédet, ehhez célzott fejlesztés kell, de erre Magyarországon logopédust találni komoly feladat. Egyébként addig, amíg elkezd beszélni, nyugodtan alkalmazhatjátok a PECS módszert, hogy tudjon valahogy kommunikálni, meg valószínűleg begyorsítja a megszólalást is. Ha jó a beszédértése és az igen-nem megy, akkor rövidesen beszélni fog szerintem.

Köszönöm szépen, hogy ilyen gyorsan válaszoltatok, nagyon nyugtalanít a helyzet:(! Gondolom a fenti szakemberek is akik látták hasonlóan gondolkozhatnak mint Ti, ezért is nem mondtak igazán semmit erre a kérdésemre, viszont a probléma az, hogy igazán senki nem tudott minket útba igazítani sem, hogy akkor most merre tovább. Ha valóban "csak" a beszéd a probléma, akkor is azzal valamit most már kezdeni kell, mert egy csomó konfliktus, sírás is abból van hogy nem értünk meg mindent mutogatásból meg nyögésből és ez mindenkit baromi feszültté tesz. Ráadásul úgy érzem ez hatással lesz az értelmi fejlődésére is most már. Esetleg van ötletetek, hogy konkrétan hova forduljunk? (szakszolgálathoz nem szeretnék, elég rosszakat hallottam egy hasonló ügyben...) Szanya ennek a PECS módszernek, hogy kell nekiállni? Mi otthon vagy valaki betanítja? (semmi infóm nincs róla sajnos)

Előre is köszönöm!

Egyértelműen logopédust kell keresni. Van egy fb csoportjuk, nem tudom, mi a neve, de gondolom megtalálod. Ott kellene kiíratni, hogy keresel erre embert.
A PECS-et autikkal foglalkozó gyógypedagógus tudja betanítani, vagy próbálkozhatsz egyedül is, az eleje nem bonyolult (viszont elég melós, képeket kell gyártani, laminálni és eleinte 2 felnőtt kell hozzá). A youtube-on vannak róla videók. Fent a menüben a vizuális támogatásoknál van egy PECS-es rész, meg a vizuális támogatás alapjaiban van letölthető anyag, azt kéne elolvasni. Első blikkre bonyolultnak tűnhet, de nem az, ha elakadsz, akkor nyugodtan kérdezz, segítek.
Ha Bp-en laktok, akkor lehet, hogy tudnék segítőt ajánlani (ha ráér, ez nem biztos).

Köszönöm szépen a segítséget, írtam neked.

Az én kisfiam 24hos, beszélni szuperül beszél, mindent mrgfogalmaz olyat is amin meglepodok honnét tud egy kétéves ilyet, de minden más stimmel Kb. , semmi nem köti le 5percnel tovább, se mese se olvasás, állandóan menni kell vele stb. , így enis azt gondolom azok alapján amit leirtal hogy beszéd kesesrol van szó, a többi szerintem nem furcsaság életkori sajátosság.

Sziasztok! Uj vagyok, de mar hetek ota olvasgatlak Titeket. 16 hos lanyommal most voltunk a Bethesda KIDSZ komplex vizsgalatan. Belgyogyaszat, neurologia teljesen rendben talalta, gyogyped sajnos nem. Finommotorika, nagy mozgasok rendben, korahoz kepest kiemelkedoem beszel, nagyon sok szot tud mar es ezeket tisztan mondja. Viszont a figyelme eleg alacsony szinten van. Nehez felkelteni az erdeklodeset, ha valami nem erdekli, akkor mint ha meg sem hallana, hogy hozza beszelnek. Heti egy fejlesztest javasolnak. Kersegbe vagyok esve.
Az oka a latogatasunknak, hogy eleg nehezen kezelheto. Azonnal kiborul, ha valami nem ugy van, ahogy o kigondolja. Pl ki akar huzni egy szeket, de az elakad, akkor rogton elkezdi rangatni es visit melle. Ha nem sikerul valami, visit. A kudarc elfogadasa szinte nulla. Eszmeletlen akaratos, ha valamit elvesznek tole mas gyerek, mar uvolt. Viszont neki azonnal adjak oda, ha neki kell valami. Rossz alvo, bar az alvaslabor javaslatara atdolgoztuk a napirendjet, azota sokkal jobban alszik es a nappalok is kezelhetobbek igy.
Egyebkent van kolcsonosseg a jatekaban, labdazik velunk, guritgatjuk ide-oda a kisautot. Mindene a hinta, abban orakig ellenne, mas jatekba nem igazan merul bele. Sosem volt az a nagyon mosolygos gyerek.
Mutatja a testreszeit.
A pelenkazast utalja, a furdes utani oltozest is, valamint ha a fejen van valami kapucni. Sapkat elviseli.
Kukucsjatekor szereti.
Labbujhegyen jar az esetek 80%ban cipoben cipo nelkul egyarant.
Mi a velemenyetek? Ez lehet autizmus? A gyogypedagogusok erre a kerdesemre nyilvan nem valaszoltak, korai meg, de velemenyt sem mondtak. megertem, de ezen kattogok.

Szia
Megertem, hogy aggodsz, nagyon rossz ez a bizonytalansag, mikor ilyen kicsi meg a gyerköc. Viszont sajnos tenyleg nem lehetilyenkor meg biztosat mondani. Amit leirsz, az lehet akar autizmus miatt is, de az, hogy ilyen kicsi korban ilyen jol beszel, erti a beszedet es bevonhato jatekba is, az nagyon-nagyon jo. A lanyom volt ilyesmi, amit a tiedröl irsz...4 eves volt, mikor diagnozist kapott, most negyedikes, es semmi gond nincs vele lenyegeben Annyi, hogy nem igazan erzi felnött tarsasagben, mikor lehet dumalni
Szoval tudom, h nagyon nehez, de probalj megnyugodni, mert meg kb ket ev, mire tisztan tudsz latni Es ha jol beszel es jol erti a beszedet ilyen kicsi korban, akkor nem lesz nagy gond vele, az biztos

Koszonom szepen, hogy valaszoltal! Ez a bizonytalansag a legrosszabb az egeszben. Egyik nap igy erzem nincs neki semmi baja, de ahogy olvasok az leirtakat, egyre jobban elbizonytalanodom.

Szia Olanita!

Azért a biztonság kedvéért a lábujjhegyezésre nézve mutasd meg egy ortopédusnak, ha az még nem volt.