Téma: Te hogyan vetted észre?

Sziasztok!
Segítségért jöttem hozzátok!
Kisfiam 2 nap múlva lesz 1 éves és most vettem észre számomra zavaró dolgokat.Ha mondom a nevét van,h.hamar rám néz,de van,h.eggyáltalán nem.Uncsitesóm szólt neki,rá rögtön nézett.Nem mutat rà dolgokra,csak ránéz(mondjuk én sem mutattam eddig).Tegnap elkezdtem tanítgatni így párszor már mutatott lámpára,de 2 ujjal.A darabos ételektől még öklendezik főzelékben,de kekszet,kenyeret eszik.Egyébként néz a szemünkbe,bújós,mosolygós huncutság.6 éves testvéréhez,páromhoz,anyukámhoz,hozzám bújik.Megy a konektorhoz nevetve és ismétli,h.nem nem.Apa helyett pa-t mond.
Szerintetek van okom aggódni,h.nem mutogat,nevére nem nagyon hallgat?38 hétre simán született,köldökzsinór 2x nyakán volt Szopizni nem nagyon tudott,csak bimbókiemelővel.
Köszönöm ha reagáltok!☺

Szia Zsu!
Szerintem egyáltalán ne aggódj, ugyan papírforma szerint a mutatás egy éves korra kialakul, ezért szoktak a védőnők rákérdezni, de simán előfordulhat, hogy egy kicsit késik. Pláne ne aggódj, ha egyébként a szemetekbe néz, bújik és egyébként is úgy viselkedik, mint egy egyéves. Ráadásul ezek szerint tudod neki tanítani. Az ujjak számával ne törődj. Azzal se, ha lehagyja a szavak elejét. (Vagy a végét.) Szeretnek a kicsik kényelmesen beszélni.
Boldog születésnapot a kisfiadnak!

Még annyit, hogy a babák nem szokták olvasni a "Gyermekegészségügyi kiskönyv"-et és más hasonló szakirodalmat a gyermekek fejlődéséről, a védőnőknek, orvosoknak viszont az ilyesmi kötelező olvasmány, ezért sokszor fölöslegesen ijesztenek az emberre. Nekem öt gyerekem van, tudnék mesélni róla, milyen elképesztő különbségek lehetnek fejlődési tempóban. Csak egy példát: az érintett (Aspergeres) gyerekemre mindig újra ráfogták, hogy azért vannak a mozgásbeli elmaradásai, mert nem kúszott, közben meg ő az egyetlen gyerekem, aki annak rendje s módja szerint kúszott.

Köszönöm szépen!☺Remélem nem lesz semmi gond!!

Sziasztok!
Segítséget, tanácsot szeretnék kérni. 2 éves kislányunk nem beszél.
Szüléskor előreesett köldökzsinór miatt sürgősségi császármetszéssel jött a világra. Szépen fejlődő, aranyos kis tünemény. Igazából azon kívül, hogy legalább 4-5 hónapos koráig nem tudtuk hasra fektetni, mert csak sírt nem volt vele semmilyen problémánk. Már 7-8 hónaposan kimondta, hogy baba, apa, ezeket mára elhagyta. Időben kezdett el mászni, egyedül járni. Nincsenek alvásproblémák. Ami aggaszt minket, hogy 2 éves még most sem beszél, utánozza a kutya ugatását, pápázik, mondja is, hogy pá-pá és a hamm és nyamm szó az amit szoktunk tőle hallani. Amikor szeretne valamit rámutat egy tárgyra vagy odavezet minket. Ha ki szeretne menni, hozza a cipőjét, kabátját,ha enni lát minket, a hamm szót használja így kér belőle. Mindent megeszik, nem nagyon válogat. Egyedül képes enni, inni, akár pohárból is. Lépcsőre, székre, ágyra egyedül felmászik. Nagyon szeret mesézni, szereti az okostelefonokat, a környezetünk szerint, ez nem tesz neki jót, ami már magunk szerint is nagy hiba volt megengedni neki, úgy gondoljuk, hogy ez is hatással van a beszédkésésre, amiért elvonja a figyelmét. Ezekről igyekszünk leszoktatni és minél többet foglalkozni vele. A hallása rendben van szerintünk, viszont, ha csinál valamit, nem mindig hallgat a nevére, amikor egy másik szobában van hívásra odajön hozzánk és ha egy ideig egyedül van a szobában egy idő után mindig kijön és keres minket. Ha csörög a telefonom, előfordul, hogy elkezd sírni, vannak játékok, amik, ha elkezdenek zenélni úgymond lefogja őket, hogy elhallkuljanak. Úgy vesszük észre, hogy szemkontaktust sem tart pár másodpercnél tovább, ha beszélünk hozza, csak ritkán figyel. Ha apa mondókázik neki, próbálja befogni a száját, ha nem hagyja abba elkezd sírni. A nála lévő tárgyat, ha kérjük odaadja,viszont utasításokat, kéréseket csak hellyel közzel hajtja végre. Imádja a színesceruzákat, de csak firkál velük, amikor megmutatjuk neki, hogyan kell színezni, próbálja ő is hasonlóan, de nem tud vonalon belül maradni. Kukucsjátékokat szereti, ha nevetünk valamin, ő is felnevet, ha bohóckodunk neki szintén mosolyog és nevet rajtunk. Mesenézés közben is, ha valamit viccesnek talál mosolyog, nevet. Az látszik rajta, hogy szeret minket, sokszor odajön, ölel, símogat, puszit ad. Babanyelven hablatyol, mutogat, de jelentéssel ezek nem bírnak, ha neglepődik valamin azt mondja "híí". Lábujjhegyen nagyon ritkán látni, de volt már rá példa, a kezével többször előfordul, hogy repdes, ha örül valaminek.
Jövőhéten megyünk a védőnőhöz a 2 éves kontrollra. Orvosnál még nem jártunk.
Válaszokat előre is köszönöm!
Üdv. : Aggódó szülők

Szia Epaska,

Vannak itt jó páran akik sokkal járatosabbak a témában, de nekünk még friss az élmény, ezért írok! Nálunk Anna nemrég múlt 3 éves, most a napokban mentünk vissza a Korai Fejlesztőbe megbeszélésre, ahol mondták, hogy autista.
Véleményem szerint mindenképpen keressetek fel egy diagnosztizáló helyet. Mert két eset van, vagy megnyugtatnak Titeket, hogy nincs baj, és akkor nem őrlődtök feleslegesen, vagy megállapítanak valamit, de akkor legalább tudtok lépni valamerre. (2 évesen még nagyon jól lehet fejleszteni.)
Így visszagondolva a mi elmúlt hónapjainkra, és a mostani időszakra, még akkor is ha tudjuk, hogy mi a történet a Kislányunkkal, van egy kis megnyugvásunk! Most újratervezzük kicsit az életünk, és gyűjtjük az infókat, de előtte amíg nem tudtuk,hogy mi a helyzet Annával, jobban őrlődtünk. Fejlődött Ő szépen, de mindig éreztük, hogy valami nem kerek, hogy valami nincs rendben, aztán ez a sok kérdőjel egy idő után nagyon fel tudja őrölni az embert!
Úgyhogy csak bátran, drukkolunk, hogy ne legyen semmi baj, és akkor elmúlik az aggodalmatok!

Sziasztok!
Kisfiam 2019. szeptemberében 1 év 9 hónaposan kezdte a közösségbe járást, fejlesztő családi napközibe jár azóta, eleinte heti egy délelőttöt, azóta heti négy délelőttöt. A beszoktatás meglepően simán ment, de kb. december tájékán a gondozók és a kisfiam közötti kapcsolat negatív irányba változott. A gondozók nem mondják ki a gyanújukat, csak minden nap, amikor megyek a gyerekért, felsorolják az asperer szindróma/autizmus egy-egy tünetét, hogy miket csinál a fiam. Ezeket, amikor a kisfiúnk velünk van, nem észleljük, a család és a barátaink szintén nem. Tudom, hogy mi nyilván elfogultak vagyunk a kisfiammal, hiszen nagyon szeretjük őt. Megpróbálom minél részletesebben leírni az általam fontosnak vélt dolgokat és kérem, hogy aki szülőként, szakemberként érintett, tapasztalt a autisztikus spektrumzavarban, legyen szíves elolvasni a hozzászólásomat és leírni az őszinte véleményét.
Tehát a kisfiam számomra fájdalmas és nehéz, de alapvetően normális terhességből született 38 héten, hüvelyi úton (nehéz szülés volt, majdnem császár lett). Egészségesen született, azt leszámítva, hogy az egyik veséje multicisztás. 3 hetes korában vettem észre, hogy nem fordítja balra a fejét, illetve, amikor megpróbáltam hasra fektetni, inkább valami négykézlábra hasonlító helyzetet vett fel, és nagyon sírt, kiderült, hogy nagyon feszes az izomzata, ezért a lehető legkorábban, 7 hetes korától egészen egy éves koráig dévény tornára jártunk, így a mozgásfejlődése tankönyvszerű volt. Kötődően nevelt, igény szerint szoptatott baba, biztonságos körülmények között együtt alszunk (ma már 2 éves, úgyhogy nyilván nem egész éjjel alszik velünk, csak visszaaludni segítünk neki). 11 hónapos koráig ugyanahhoz a dévényeshez jártunk, aki sajnos beteg lett és egy műtét miatt kellett váltanunk másik szakemberre. Az első mondta, hogy szerinte kezdjük meg a tsmt tornát, de különösebb indokot nem mondott, csak annyit, hogy az minden babának jót tesz. A második dévényes szerint a mozgásfejlődése 13 hónapos korára kifogástalan lett, én azért jeleztem, hogy néha kb. 3-4 lépést lábujjhegyezve tesz meg, de azt mondta, hogy ez előfordul és mivel nem ez a jellemző a járására, nincs további teendője. Ezt követően - pont az egy év körüli szeparációs szorongás idején - elvittem tsmt tornára, de hiába volt a gyógytornász szimpatikus és kedves, a kisfiam semmilyen szinten nem működött vele együtt, rá sem nézett, ha próbálta megérinteni, sírni kezdett (ilyet azóta sem csinált senkivel sem), ezért többet nem vittem. Egyébként a feszes izomzata és a hasfájóssága miatt az első 3 hónapot szinte kizárólag hozzám bújva töltötte, és kb. 6 hónapos koráig sokat volt még ölben, rajtam aludt. Védőnő és háziorvos szerint a fejlődése rendben van. Jelenleg 2 éves, 94 cm magas és 17 kg, magas, karcsú és izmos testalkatú. Nagyon-nagyon jól eszik, szeret szinte mindent. Idegenekkel is barátságos, általában mosolyog. 1,5 éves kora óta nem volt babakocsiban, gyalog közlekedünk szinte mindenhová (kb. 1-2 km-es távon), szépen kézen fogva sétál velem, időnként megállunk valamit közelebbről megnézni (általában köveket, fadarabokat, cicákat, kutyákat és főleg autókat). A boltokban néha ügyesen áll sorban, néha mindent megpróbál lepakolni. A beszédfejlődése még nem indult be. Néhány kifejezést, szót használ, de azokat is inkább a nagyszüleinek mondja, amikor mi nem vagyunk ott: Papa, gyere ide! Mama! Papa! Tedd le! Issz! (szomjas) Egyél! (éhes) Csuszi! (menjünk csúszdázni) Add! Köszi! Menj! (sétálni szeretne) Szi! (szia) Ba! (banán) Menj! (menjünk sétálni). És persze a "nem" szót használja, ha tiltakozik valami miatt. Egy éves kora körül sokat mondta a „Kam” szócskát (rájöttünk, hogy minden este azt mondtuk fürdés előtt neki, hogy „Mucika, megyünk fel az emeletre”. A KAM egy mozaikszó lett, a MuciKA szó végéből és a Megyünk szó elejéből). A férjemnek sokszor mondja, hogy Apa, Apu. Neki szokta mondani, hogy „Megy bi” (menjünk szopizni). Hozzám nagyon ritkán szól így. Ha baj van, akkor kiált, hogy „Anya!” Már egy évesen kora óta szépen, segítség nélkül mos fogat, kb. 20 hónapos kora óta kanállal eszik (ha kiönt valamit a földre, hoz rongyit és feltörli), a villát nem szereti, ezért a darabos ételeket, ha nem mennek kanállal, inkább kézzel eszi. A kiságyából kiszórt plüssöket, párnát, takarót visszapakolja, és szeret törölgetni, seperni. Alapvetően önállóan játszik (egyke gyerek és csak én vagyok vele itthon). A játékba engem ritkán von be, viszont szeret az ölemben játszani, könyvet nézegetni, odahozza megmutatni a játékot, néha odahúz, hogy nézzem, ahogy játszik, miközben elmélyülten játszik, időről-időre odajön hozzám, megölel és utána szalad vissza játszani. Szereti a kukucs játékot, a bújócskát, a fogócskát. Szereti nyitni-csukni az ajtókat. Ha nyitva hagyom a bébizáras ajtót, becsukja. Ha a konnektorba elfelejtem visszatenni a bébizárat, visszateszi (vagy kihúzza belőle pl. a töltőt és helyére teszi a bébizárat. 1 éves kora óta nézegeti a bedobót 1,5 éves kora óta be is dobja helyesen a kockákat a helyükre. Építőzni most kezdett, de még nem kitartó benne. Szeret pakolni. A kedvence a kisautó. Nem a kerekét pörgeti, hanem inkább tologatja, de azt folyamatosan. Jobban szeret az asztalon, széken, polcon, radiátoron, fotelon kocsit tolni, mint a földön, egész nagy kocsikat, pl. bébitaxit is szeret a dohányzóasztalon tolni. Kisebb tárgyakat (golyót, diót, gesztenyét) pakol és szállít a kocsikkal. A lego kocsikat is inkább tologatja (ha szétesnek, azért össze tudja rakni, de nem szereti). Akárhová megyünk, mindig hoz magával egy kisebb kocsit. Imád képeskönyvet nézegetni, de nem mutogatja, mi van benne. Nem is tudom, mióta, de nagyon rég óta telefonál, nemcsak telefonnal, hanem szinte mindennel, amivel csak tud, ha nincs nála semmi, akkor a kezével telefonál. Közben nézi magát a tükörben, illegeti. A tükörben egyébként megismeri magát és minket is, ugyanúgy fényképről is. Mostanában úgy utánoz minket, hogy belebújtatja a lábait a papucsunkba és próbál lépegetni. Laptopot szintén szereti nyomogatni, mintha gépelne. Ha valamit szeretne, általában mutatja és ööö-zik közben, de nem mindig. Néha odahozza, hogy pl. rakjam össze, nyissam ki. Nagyon szereti a tévét. Csak mesét nézhet. A Mancs Őrjárat a kedvence. Bármikor szívesen nézi, bármelyik részt. Abból sincs már hiszi, ha félbehagyunk egy részt, ilyenkor elköszönök a főszereplőktől, és megmondom, hogy most mennünk kell, de jövünk vissza. Ilyenkor a kisfiam hiszti nélkül feláll és jön velem. Minden ruhát hiszti nélkül visel. Igaz, aludni kb. 6 hónapos kora óta komidresszben-harisnyában alszik, takaró nélkül. Szemkontaktus nem midig van, illetve, van, hogy nehezebben, amikor elmélyül a játékban. Amikor mesét néz, megszűnik a külvilág, de utána „visszazökken” (volt már olyan, hogy nem is foglalkozott a nagyszüleivel, mert mesét nézett, de amikor elindultak haza, sírni kezdett). Pont tegnap nézte a tévét, én mondtam neki, hogy szeretlek, nem is gondoltam, hogy hallja, de egy pillanatra beleborult a nyakamba, megölelt, aztán nézte tovább a tévét. Néha lábujjhegyezik, amikor szaladgál 3-4 lépést lábujjhegyen tesz meg, de előtte-utána rendesen megy. Amikor szalad, a kezeit könyökben behajítja (ami azt illeti, én a mai napig így futok, ezért a gyerekkori barátaim néha még mindig T-rex-nek hívnak….). Néha mutatja, amit kér (nem egy ujjal, hanem az egész kezével), néha nem, csak próbálja megszerezni. A nagyszüleit gyakran látja, szereti, öleli őket, papákkal sétál, illetve szó szerint húzza őket sétálni. Eddig kétszer látott sírni, kb. 1,5 éves volt, amikor sírtam, két kezébe fogta az arcom, összedugta az orrunkat, mosolygott és mondta, hogy „babamama babamama”. Másodszor nagyon rossz hírt kaptam, felzokogtam, ő abbahagyta a játékot, mondta, hogy „Óóóóóóóóóó!Óóóóóóóóóóó!”, odaszaladt hozzám, megölelt, sokáig ölelt, majd hozott egy zsepit és megtörölgette az arcom. Amikor már nem sírtam, visszament játszani. Ha olyan tárgyat szerez meg, amiről tudja, hogy nem szabadna, csak megkérdezem, hogy „mi van a kezedben?”, erre eldobja a tárgyat, átszalad a másik szobába, és játszani kezd. Szeret puszit kapni. Puszit csak ritkán ad és csak nekem, cuppantani még nem tud, csak csücsörít. Viszont szinte minden nap összehúzza a fejemet a férjem fejével, ilyenkor azt szeretné, hogy csókoljuk meg egymást, majd őt is puszilgassuk, ilyenkor nagyon boldog. Ezer és egy történetet írhatnék még.
Azért voltam ilyen részletes, mert december tájékán a napköziben kezdődtek a problémák. Alapos mérlegeléssel választottunk napközit. Közel van, fejlesztő, a montessori és a waldorf elveket alkalmazzák. Voltunk ott látogatáson, kisfiam egyből felengedett, szívesen játszott, nyári szünet alatt, ha arra jártunk, próbált bemenni a kapun.
Szóval három hónapig szívesen járt oda, az egyik gondozót mamának hívta, szépen kötődött hozzá, reggel alig várta, hogy odaérjünk, szinte futva mentünk. Nekem közben folyamatosan mondták, hogy nem tartja be a szabályokat. Én emiatt nem aggódtam, mert akkor még két éves sem volt és nálunk otthon kevés szabály van (igaz, azokat be kell tartani) a bölcsihez képest, ráadásul sosem kellett még 14 másik emberhez alkalmazkodnia. Decemberben megváltozott a viselkedése, nem akart bemenni, sírt. Én ezt annak tudtam be, hogy gyakran, ha egy gyerek könnyebben beszokik a bölcsibe, 2-3 hónap után jönnek az ilyen problémák. Kiderült, hogy „rosszul” viselkedik, mert nem tartja be a szabályokat, emiatt gyakran 1-2 percet kell ülnie a gondolkodószékbe, ami miatt még dacosabb (egyszer hátradőlt a széken, a tarkójára tette a kezét és feltette a lábát az asztalra….). Olyan szabályokat kellene 2 évesen betartania, hogy elpakolja maga után a játékokat, az asztalnál széken ülve eszik (itthon etetőszékben van), libasorban megy át a játékszobából az ebédlőbe, és kizárólag a földön ülve tologathat autót. Az is elvárás pl. hogy nem öltöztethetem az ölemben, csak úgy, ha leültetem a padra. Próbált egyszer ott aludni, de nem ment neki. Most arra kért a gondozó, hogy az otthoni délutáni alvásunkat 14 óráról hozzam előre 12 órára, mert a többi gyerek úgy alszik. Nagyon sokat panaszkodtak rá, hogy ez nem megy neki. Január óta mondják, hogy dobálja a játékokat, lesöpri őket az asztalról vagy a háta mögé dobja úgy, hogy hátra sem néz, hová esik. Egyszer eltalált egy másik gyereket és nem reagált arra, hogy az sírni kezdett. Panaszkodnak rá amiatt is, hogy inkább egyedül játszik (ez tényleg igaz, látszik a a fotókon is). Állítólag az összes többi gyerek (1-5 év közöttiek) képesek ezeket megcsinálni, csak a kisfiam nem. A autót tologatni akart az egyik kis társán, aki ellenkezett, ezért a kisfiam megütötte. Ha fegyelmezik, a földre fekszik. Van egy vele egy idős kisfiú, aki egy ideig vele „rosszalkodott”, de őt „le lehetett szoktatni”. Az mondják, hogy a kisfiam kemény dió, öntörvényű, nincs benne empátia, rosszak a szociális készségei. Pénteken, amikor hazahoztam, konkrétan felsorolták az autisztikus spektrumzavar összes jellemzőjét, anélkül, hogy kimondták volna magát a kifejezést és utaltak rá, hogy volt már, akit eltanácsoltak. Hiába mondtam, amit fent leírtam, hogy otthon és a barátaink között hogyan viselkedik, mennyi mindent meg tud már csinálni és hogy 2 éves gyerek még nem együtt játszik a többiekkel, csak egymás mellett játszanak.
Most hétvégén nem is tudtunk semmit sem intézni. Azért felhívtam egy pszichológus barátnőmet, aki ismeri a fiamat, és szerinte a fiamnak nincs semmilyen autisztikus spektrumzavara. Szerinte a napközi irreális elvárásokat támaszt 2 éves gyerekekkel szemben. Szerinte a kisfiam „rosszasága” egy teljesen normális és adekvát válasz, vagyis dac, amit arra ad, ahogyan bánnak vele. Szerinte már beskatulyázták, és hiába kedvesek vele, ő érzi ezt, ezért ellenáll, dobál, hisztizik. Azt tanácsolta, hozzam el onnan a gyereket.
Sajnos mi a férjemmel már olyan riadtak és dühösek vagyunk, hogy mindenképpen szeretnénk elvinni gyermekpszichiáterhez. Nem tudom, mikorra kapunk időpontot, véleményt, de addig is kérlek titeket, hogy a tapasztalataitok alapján segítsetek nekünk, szerintetek mutat autisztikus spektrumzavarra jellemző vonásokat? Köszönöm, ha kitartó voltál, és végig elolvastad

Illetve, az előző hozzászólásomhoz kapcsolódva, elfelejtettem leírni, hogy a kisfiam 2 évesen még nagyon szereti az autók kerekét a szájába venni és rágni. Ez panasz volt a naköziben is, de őszintén szólva engem is zavar, hogy nem nőtte ki. Nem csak a forgós kerekeket rágja, megpróbáltam fröccsöntött autót adni neki, aminek nem forog a kereke és azt is rágta. És, ha már nem kér egy ételből, lehajigálja a földre. További panasz volt velünk szemben, hogy megpróbál beleinni a többiek vizébe, válogatás nélkül (itthon beleihat a mi vizünkbe, így tanult meg pohárból inni), ezen persze próbálunk javítani.

Sziasztok! Új vagyok itt, de rengeteget olvastam tőletek!
Nagyon pörget ez a téma, és végül is úgy döntöttem leírom én is az aggasztó dolgokat a kisfiammal kapcsolatban, bár még nincs diagnózisunk.Egy magánklinikára járunk, nem is így indultunk,h autizmus, bár nekem több esetben átfutott már az agyamon ez az eshetőség is...Egyelőre az van a papíron h kivizsgálás ADHD , szociális funkciók zavara felmerül, illetve az utolsó papíron: asc jegyek.Igyekszem normálisan összefoglalni, nem valószínű, h sikerülni fog! Szóval, Á.(6 éves lesz áprilisban)nagyon cuki kisbaba volt,3 hetesen átaludta az éjszakát, mozgásfejlődése rendben volt.Az első problémák a hozzá táplálással kezdődtek. Legalábbis ezt éltem meg akkor igazán problémának.Nem akarta elfogadni az ételt, a darabos ételt meg pláne nem. kb. 1 éves koráig. Utána már nem öklendezett attól amit szeretett -azt megette. Csak hogy kb. semmit nem szeretett, pár dolgot evett meg majdnem 3 éves koráig. Minden egyes ebéd úgy zajlott, h meglátta a tányért amint viszem be, és még azt sem tudta mi van benne, de már ordított, öklendezett , hányást imitált?! 3 éves korától, viszont egy-egy kivétellel , megeszik majdnem mindent, és jól is eszik. Vannak ilyen apróságai , pl. a ketchuptól kiborul, előre ordít, h ugye nincs a hamburgerbe(neki az egy hús, egy szelet sajttal, a zsömibe), pedig nyilván sosem rakok neki, hiszen tudom, h nem szereti. A múltkor ebédnél kérte , h tegyem el előle, rakjam el az asztalról a dobozt is,mert látni sem akarja. Bocsi ,h így csaponganak a gondoltaim. Szóval,
szociális mosoly egyértelműen meg volt,hagyta h dajkáljuk,minket(engem és apukát) szeretett, ölelést ,puszit, hagyta/viszonozta. Nagy tesóval nem voltak problémák.Viszont 3 éves múlt mikor megszületett a húga, és elég sok probléma volt/van. Ezt most nem részletezném, nagyon hosszú. Vissza térve a baba korához, szemkontaktus tartott. Idegeneket nem viselte, nem mosolygott rájuk, némelyektől ordított. Férfiaktól félt, de még a közvetlen rokonságtól is(papa, dédi papa, férjem legjobb barátja, nagybátyám, sógorom, végül is mindenkitől). Ezt utólag raktuk össze, mert sokáig nem esett le, h mi baj, de amikor elmentünk otthonról pl., mamáékhoz, nagyon rövid ideig volt el,10-20 perc ,és nem lehetett vele mit kezdeni, nyűgös volt, szenvedett , sírt stb. De amint beléptünk vele a saját házba, és beültünk a szobába , teljesen elvágtak mindent, Á.t mintha teljesen kicserélték volna, gyönyörűen játszott mintha az előbb éppen nem lett volna magából kikelve.És egyedül, általában rendeltetés szerűen -de egyedül, nem szerette ha oda ülök, pláne ha belenyúlok a játékba, nem lehetett vele mesekönyveket nézegetni egyszerűen sehogy nem érdekelte. (most már igényli , szeretne velem játszani, viszont szabályokat semmiben nem hajlandó tartani)Szerepjátékozott/ik. Pár szót mondott 1,5 éves kora körül,de aztán nem használta őket egy idő után, csak azt ,h anya ,apa ,nem, igen. Aztán elkezdett beszélni 2 éves kora körül egyszerű mondatokban (1-2 szavas),de nagyon helytelenül,3 évesen mire ment oviba, már lényegében beszélt, de annyira hibásan,h még mi sem (én és apa) sem értettük, illetve alig-alig, rémálom volt -nem stimmeltek sem a mássalhangzók, de még a magánhangzók sem, és a ragozás...Ott kaptunk egy kérdőívet,amit most minden ovis megkap kezdéskor. Addig is tudtam, h nagy baj van a beszédével, de a teszt kitöltése után rajzolódott ki, h ez még annál is rosszabb mint amennyire láttam,mert rájöttem , egyszerű kérdésekre sem tud válaszolni. (egyébként mostanra nagyon sokat fejlődött az intenzív logopédia hatására, már egészen jól érthető)Itt kerültünk be a rendszerbe, nev. tan. megkésett beszédfejlődés diagnosztizált. Ami mostanra már megkésett beszédfejlődés , és BTM. És tavaly év végén, mivel ott a pszichológus kérte, h nézessem meg adhd kapcsán, kerültünk erre a klinikára pszichiáterhez. Szóval, előtte is láttam, h vannak más problémák(leginkább szociális),de aztán az óvodában borult csak igazán az a bili!Egyébként én előtte is jeleztem a védőnőnek többször, h szerintem nem teljesen normális ahogy viselkedik,illetve , h ez a beszédprobléma, ez tuti nem oké, de mindig azt mondta,ne aggódjak ,kicsi stb.
Ezek a következők: akkor még úgy láttam, gonosz a gyerekekkel,szándékosan bántotta őket, addig kötekedett , vagy akár tettlegességgel bántott amíg a másik nem visított, és Ő marhára élvezte, nevetett rajta. Egy idő után a barátnőmmel , megszűntek az összejárások, (időközönként csak a nagy fiammal mentem az Ő nagyobbik fiához)mert ha együtt voltunk akkor a kislánya jogos visításától volt hangos a ház.Viszont nagyon várta,h menjünk ,mindig megígérte, h nem bántja a többieket, és tényleg látszott rajta , őszintén nagyon szeretne menni játszani. De más gyerekekkel is ilyen volt. Aztán, ha mesét nézett mindig nevetett a más bánatán, fájdalmán. Még a kedvenc szereplőién is. Ez elég fura különben, robot mániás, pl imádja wall -e t, ha mesélem neki, könyörög, h úgy meséljem, hogy a végén Évának nem sikerül megmentenie, és essen ki az űrbe, vagy, hogy nyomja laposra a szemét összenyomó gép stb...Mutat érzelmeket egyébként, egyértelműen- ha mérges , ha örül, minden felismerhető, és felismeri másokon is az aktuális hangulatot, csak nem érdekli, legalábbis általában nem. Inkább egy hatalmasat nevet ha mondjuk vkinek vmi rossz. Az óvónő is azt mondja, hogy egyáltalán nem empatikus, hidegen hagyják a társai érzelmei, nem kér bocsánat, nem szeret vigasztalni.Viszont Ő igényli, ha elesik, megüti magát az világvége,és kéri a simit. Mondjuk az oviban csak mostanában ebben az évben, mostanra megszerette az óvónőjét, de az előző 2 évben, hiába kérte minden reggel az óvónéni, h gyere köszönj adj egy ölelést, gyere simi, nagyon nem tetszett neki az ötlet... (itthon igen, rengeteget ölelkőzünk, puszi, mondja ,h imád minket, az új az feleségül vesz:) ) Egyébként tombol, rombol, elrontja mások játékait, ha kontaktba kerül velük, de leginkább egyedül játszik, és nem kér másokból. Ami azért furcsa kettősség, mert én sokszor látom, h nagyon szeretne mással játszani, csak nagyon rosszul közelíti meg őket, pl ha kedvesen akar közeledni akkor is túl szorosan , erősen ,agresszíven ölel, ez nyilván megijeszt más gyerekeket. Aztán máskor, ha meglát egy gyereket a boltban , vagy az utcán stb. akkor már előre agresszív, kiabál ,h nem akar vele játszani, vagy ha van vmi kezébe visít ,h az az övé ,és nem adja oda. De mindezt úgy, h az a másik gyerek lehet nem is vette észre Őt, csak véletlen arra nézett... Ja , és a visítás... Egyfolytában visít, mindenért , állandóan. Az oviban is ki voltak tőle az óvónők, állandóan a gondolkodó széken ült ez miatt. Mostanában könnyebb a helyzet , mintha ez javulna, de évekig megkeserítette a mindennapokat a folyamatos visítás. Dühkitörései vannak, apróságokért is. Egyik pillanatról a másikra borul ki, mindenféle előzmény nélkül.Sokszor fogalmam sincs ,h miért. Leülünk színezni, egyik pillanatban még gyönyörűen színez, másikban meg őrjöng, fetreng, h nem akarja tovább csinálni, és egyébként sem megy neki. Vagy mondjuk leejt egy radírt , totál ki tud akadni. Aztán az oviban még probléma, h nem bír tevékenységet váltani, teljesen kikészül, ha vmit abba kell hagyni,és vmi másba bele kell kezdeni, visít, fetreng, csúnyán beszél. Ebből otthon is probléma van. Játékokkal rendeltetés szerűen játszik, de nem sok dolog érdekli.Imád építeni, nagyon pöpec dolgokat épít legóból,imádja a robotokat, azokkal játszik, aztán pötyizni, illetve most már nagyon szeret rajzolni.Számítógépes játékban is Minecraft, elképesztő dolgokat épít benne.Ami kiakasztó inkább, h ha rákattan vmire, akkor csak arról szól a napunk minden pillanata,napokig -de akár hetekig,hónapokig. Ha izgatott , örül vminek, nagyon izgalmas mesét néz , vagy ilyesmi, akkor repked, meg páros lábon ugrál, az ugrálást szokta csak úgy is. Mindenre felmászik, komolyan néha életveszélyes. Rohangál ide oda, ugrál, állandóan, még számítógépezés közben is. Fülét befogja, ha vmi zavarja , vagy nem úgy van vmi ahogyan szeretné, áll -befogja a fülét-visít-és vicsorít! Ha vmi hang zavarja, akkor csak befogja a fülét. Ez egyébként ritka , de szokott ilyen lenni. Pl nem szereti ha éneklek csak úgy magamnak-mondjuk gáz hangom van , de azért annyira nem mint amennyire kiakad rajta, kéri ,h ezt így azonnal hagyjam abba, ha nem teszem akkor jön a fül befogás, visítás ,esetleg vicsorítás! Egy időben állandóan nyalogatta a kezét, plusz szét rágta magán a ruhát, folyt belőle a nyál, és konkrétan kilyukasztgatta a felsőit. Meg a szagokra is érzékeny, ami nekem nem rossz illat, vagy le sem reagálom ,h érzek vmit, Ő kérdezi, h mi ez a büdös a szag Anya? Éjszaka még nem ágy tiszta. Aztán vannak még ilyen nem vészes, de fura dolgai. Vannak dolgok amiket 15-20x is megkérdez, egymás után,ugyanazt a kérdést, és nem baj ,h válaszoltam mindannyiszor , akkor is tovább kérdezi, és úgy h tudja a választ, mert ha megkérdezem akkor válaszol rá. A másik ilyen, a "mi lenne ha" " mi fog történni", most ilyen extrém módon érdeklik a betegségek, a bacik, és ilyeneket kérdez, h mi lenne ha nem lennének ilyen picik, hanem nagyok, válaszolok neki, h hát nem sok minden lenne akkor látnánk őket, de Ő nem hagyja abba, csak kérdezgeti tovább , h de mi lenne ha nem ilyen picik lennének a bacik,akkor mi lenne ...De ezer más dologgal kapcsolatban is mi lenne ha van. És igazából ezekre nincs jó válasz, mert a kérdést csak nehezen hagyja abba. Huhhh , még ezer ilyen apróság van, de már így is borzasztó hosszúra sikerült! Még annnyi , h a doktornő azt mondta, lehet,van rá esély,h spektrumzavar, meg elég erősen adhd gyanús , de lehet mindkettő.
Vélemény vkinek?? Köszönöm, h elolvastad!

Sziasztok!
Már többször megfordult a fejemben, hogy írjak e, de úgy gondolom sok olyan ember van itt köztetek akik jártasak a témában és talán el tudják oszlatni a kételyeim vagy megerősîtenek. Kisfiam 2,5 éves. Időre született, megfelelő súllyal, paraméterekkel. Szépen fejlődött minden tekintetben, talàn annyi, hogy a beszéd kb 18-20 hónapos kora között indult, volt egy 2 hónap echolálás, de az abbamaradt. Mára szépen mondatokban beszél, szépen ragoz, személyragokat használ (én, enyém, nekem...). Adekváltan válaszol. Ami kicsit aggaszt, hogy néha vannak ismélődő kérdései, valamint, hogy imádja a vonatokat ( legóbol sokszor épít vonatot, vagy pl evés közben falatokból, mindig vonatot szeretne rajzolni). Ezenkívül szeret autókkal játszani, gyurmázni, házimunkában “segít”, játszóterezni, kismotorozni. Mozgásban ügyes (bukfencezik, ugrál, lépcsőn váltott lábbal jár). Az evés problémásabb, mert bár önállóan eszik elég válogatós. Amit szeret: húsleves tésztával, mindenféle krémleves, gyümölcsleves, paradicsomos húsgombóc, bolonyai, túrórudi, virsli, kolbász, sonka, pirítós, lekvár, olivabogyó, barackbefőtt, meggyszósz, krumplipüré, rizs, tejbegríz. Gyerekekkel szívesen játszik, vannak unokatesók, jól elvannak. Viszont fél a nagyon hangos, vagy ismeretlen dolgoktól, játékoktól.
Szemkontaktust tart, figyel is ha hozzá beszélek, csak közelről nem szeret annyira a szemünkbe nézni. Csak akkor bújós ha igényli, de ha fél, vagy nem érzi magát biztonságban akkor odabújik. Mit gondoltok aggódjak? Főleg ez a vonatmánia rémít meg. Köszönöm a válaszokat

Semmi baja, teljesen normalis.

Sziasztok, Titimici és Dajmaca,
kérlek, nézzétek el a "régieknek", hogy a diagnosztizálás felelősségét nem vállaljuk magunkra. Ezekkel a kérdésekkel szakemberekhez kell fordulni. Mi "csak" szülők vagyunk, akik esetleg konkrét kérdésekben, problémákban a saját tapasztalataik alapján tanácsot tudunk adni, de az sem feltétlenül jön be, mert minden gyerek más. Én is kaptam már itt jó ötletet, tanácsot, volt ami bejött, volt ami nem működött az én gyerekemnél.

Geszter, köszi!!!!

Kedves Geszter!
Köszönöm a választ, megértem az álláspontod és igazad is van. Igazság szerint az első pánikban mindenhová kapkodtam, ahová csak tudtam. Azóta már sikerült beszélni autizmussal foglalkozó, diagnoszta gyermekpszichiáterrel, aki azt mondta, egyelőre úgy látja, hogy nincs szükség az alapos, hónapokig tartó vizsgálatra. Több oka van szerinte a kisfiammal kapcsolatos problémáknak, egyrészt van egy önálló és makacs attitűdje, másrészt ez a napközi - bármilyen gondosan is igyekeztünk kiválasztani - azzal a sok-sok szigorú szabállyal egyszerűen nem neki való, márcsak az alaptermészete és a zsenge életkora miatt sem. Természetesen a megkésett beszédfejlődés és a beilleszkedési zavarok megoldása érdekében kezdünk fejlesztést is. Több, mint két hét után a napközis fejlesztőpedagógus is hajlandó volt velünk beszélni, és elmondta, hogy ő sokáig dolgozott autista gyermekekkel, a kisfiamnak szerinte "csak" idegrendszeri éretlensége van. Kivettük a napköziből, azóta a furcsa viselkedése teljesen megszűnt, nemcsak otthon, hanem mindenhol úgy viselkedik, mint a napközi előtt. Tulajdonképpen, ha a fejlesztő pedagógus nem csak két héttel később áll velünk szóba és mondja el a véleményét, akkor sosem írom be a google-ba az általa sorolt tüneteket és sosem jön szóba az autizmus. Ezt is csak azért írtam le,mert lehet, hogy segítek vele annak, aki hasonló cipőben jár, mint mi. No pánik, no google, hanem irány egy megbízható szakember.

Igen, igen, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hát, annyi mindent olvas az ember, hogy tényleg nem könnyű dönteni, kinek mi a megfelelő és minden hónapokig húzódik a várólisták miatt, a feszkó meg addig ugye csak növekeszik az emberben. Mi úgy jutottunk el hozzá, hogy az egyik ismerősünk a Vadaskertben dolgozik, de ő kamaszokkal foglalkozik. Megkérdeztük, ki az a szakember, aki szerinte a legjobb és korai diagnózissal (is) foglalkozik. Benne ezért tökéletesen megbízom. Egyébként egészen pontosan nem azt mondta, hogy ráér a vizsgálat, hanem azt, hogy szerinte nem szükséges, addig is kezdjünk mozgásterápiát és ha nem változik a helyzet, akkor keressük meg. Ez azért bíztató. Én úgy voltam vele, hogy ha komoly probléma van, inkább minél hamarabb tudjunk róla, hogy megkezdjük a fejlesztéseket.

Sziasztok!
Már régóta olvaslak titeket,most értem meg rá hogy tudjak írni is ide❤️ Abban sem vagyok biztos hogy jó topiknál vagyok,de mindig itt olvasgattam a legtöbbet.
22 hónapos a kisfiam,bennem már szinte egy éves kora körül kezdett kirajzolódni hogy “valami van talán”, és valahogy mindig az autizmushoz navigálódtam.
Mindig voltak jobb és rosszabb napjaink,de végre a férjem is belátta jó lesz ha elmegyünk egy szakemberhez. Egy elvileg elég “jó nevű” gyermekpszichiáter magánrendelésén voltunk (2 órás) ahol annyit állapított meg hogy - enyhén érintett az autizmusban- vagy a sokkolódás miatt,vagy pont a nem sokkolódás miatt tulajdonképpen megsem kérdeztem hogy mit jelent az hogy “enyhén”?
(Kicsit bosszús is voltam mert voltak olyan dolgok amiket a 2 órás “megfigyelés” alatt nem mutatott meg,itthon és egyébként a mindennapokban viszont működik.) úgy kiírnám magamból az egészet,de nagyon hosszú lenne

Volt valaki akinek közel 2 évesére azt mondták hogy enyhén érintett lehet az autizmusban? Mit takar ez valójában? Mire számíthatok?mennyire fejleszthető?
Természetesen megkezdjük az egyéni fejlesztéseket...
Nagyon sok minden kaotikus most nekem,hiába tudtam hogy valami ilyesmit fogunk hallani,azért bíztam benne hogy azt mondja “Ó anyuka,ön csak eltúlozta és semmi baja a gyereknek”

Viszont azt is mondta ha a közfinanszírozott fejlesztést vesszük igénybe,akkor bekerül az oktatási rendszerbe és majd jár hozzá a bölcsi/oviba fejlesztő, stb.
Ergo kapna már valamilyen kódot? Akkor mégsem csak “enyhén érintett”? Nem értem,segítsetek
Ezt elutasítottuk egyelőre a férjemmel,magán úton kezdjük a fejlesztéseket.
Viszont megemlítette hogy kaphatunk emelt családit,bár mi ezt nem kértük,szóval nem arra ment ki a játék hogy az oktatási rendszerbe ne legyen nyoma de azért az emelt családi (tudom,elenyésző az hogy “emelt”) mégis jól jön.. Ő ezt automatikusan “felvette” az eü. rendszerbe és utólag szólt. Mivel indokolja hogy jár nekünk ha nincs diagnózisunk?

Bocsi ha nagyon kesze kusza,de jelenleg az idegrendszerem is az
Köszönöm ha valaki elolvasta <3

Szia Astorie!

Le tudod rejteni a külső megtekintők elől amit írsz a felső ikonsor 7. elemével (szövegkijelölés után).
Nem teljesen értem a dolgot. Autizmus diagnózist jellemzően hosszabb vizsgálat után adnak, megnézi gyógypedagógus és pszichológus is. Tény, hogy pszichiáter adja a papírt az emelt csp-hez, de azért ezt nem szokták így pikkpakk. Ezt az "enyhe" megfogalmazást sem értem. Jól beszél a kisfiad? Az lehet pl. magyarázat. Tulajdonképpen most miről kaptatok papírt? Adott igazolást auti kóddal az emelt csp-hez?

Szia Szanya!
Ez volt az első vizsgálat,semmi papírt vagy diagnózist nem adott,azt mondta postán érkezik majd a vizsgálat kielemzése,összegzése,de ha akarom ezt szét is téphetem és kidobhatom (miután mondtuk hogy egyelőre nem szeretnénk ha az oktatási rendszerben jelen lenne,valamint a jövőben sem ha valóban “enyhe” és közösségbe könnyen beilleszthető és kezelhető lesz)

A kisfiam nem beszél folyékonyan,sem két szavas mondatokban,de már nem tudom 22 hónaposnak mi felelne meg beszédnek? Szavakat mond, két nyelven! Kb 30 szó az amit rendszeresen használ ezt mind a két nyelven tudja mondani dolgok megnevezésére valamint ha szeretne kifejezni valamit. Azt mondta a kommunikáció téren nagyon elvagyunk maradva
Én hiába hittem hogy két nyelven kb 30 szó/kifejezés tök jó, azt mondja másfél éves szint alatt vagyunk.
Pl. azért mert ha a polcon fent van egy játék vagy bármi amit megszeretne szerezni,oda megy és mutat rá hümmögve, de nem mondja hogy “kérem vagy kell vagy add oda vagy add stb.) Valamint nem mindig néz ránk ha valamit szeretne elérni vagy megkapni,csak mutogat rá. Azt mondta a pszichiáter hogy ezálltal nem kér segítséget mert se nem mondja,se nem néz rám
Azaz nincs “kommunikáció”
Az,hogy két nyelven mindent utasítást megért és mondja a szavakat megdícsérte,de hogy ez nagyon kevés és jelentős az elmaradás
Voltak ismétlődő cselekedetek, pl. oda vitt neki egymás után sok játékot,de nem játszott velük,csak oda hordta.
(De basszus szegény gyerek azt se tudta hova kapjon egy új környezetben ahol elé volt rakva kb 20 db számára vadiúj dolog)
Voltak játékok amiket funkcionálisan használt,labda,autó tologatás,vonat tologatás, de nem kereste a pszichiáterrel a kölcsönös játékot,nem dobta neki a labdát,nem neki gurította az autót,stb.
Azt mondta hiányzik a rövid szerep és “mintha” játék.
Viszont amint nem figyeltünk rá,elkezdte etetni a plüss macit tányérból, megitatta a fa lovacskát,megfésülte a babát stb.. Erre azt mondta szuper,azért mégiscsak működik a “mintha” játék.
A pszichiáter “eljátszotta” hogy megsérült a lába,sírást imitált de a kisfiam nem ment oda megvigasztalni,ezt is hiányosnak ítélte meg..

(Pedig ezek a mindennapokban működni szoktak,ha nem is mindig de szoktak)

Miután rákérdeztem kerek-perec hogy autista a kisfiam? Azt mondta idézem : “Enyhén érintett benne,de ha nem fejlesztenénk valószinű 20 éves korára észrevehetetlen lenne,fejlesztéssel pedig sokkal hamarabb”
Sem kódot vagy diagnózist nem említett,erről az emelt családiról szó sem volt,utólag mondta hogy megigényelte nekünk.

Neharagudj,tudom hogy egy nagy összevisszaságnak hat ahogy leírtam,de teljesen így is érzem magam
Annyira “kezdő” vagyok

Szerinted? Beszéljek vele? Menjünk el egy másik szakemberhez?

Astorie, teljesen érthető, hogy ezt zavarosnak érzed, nekem is az. Talán világosabb lesz, ha megjön postán a papír.
A kommunikációra nézve nem annyira az a lényeg, hogy hány szót mond, hanem elsődlegesen a kommunikáció színvonala, hogy mennyire kölcsönös, mennyire funkcionális. Viszont ha jól értem, a kért tárgyat mutatással azért jelöli.
Hát nem tudom, nem láttam, nehéz így bármit mondani, időben is vagytok, szóval kapkodni nem kell. Szerintem várd ki a postán jövő papírt, kezdjetek el járni fejlesztésre olyan helyre, ahol értenek az autikhoz, aztán majd ha jön az ovi, akkor ráér eldönteni, hogy kérsz-e papírt vagy se. Már csak azért is, mivel az óvónők kiszűrik, ha erősebben érintett és elküldik szakértőihez. Jelenleg még úgy van, hogy az eü.-s adatokat nem fésülik be az oktatásiba, tehát ha megkapod a juttatásokat, az egyelőre nem látszik a szakértőinél meg az ovinál, de ki tudja meddig lesz ez még így.