Tomger, mintha magamat hallanám 3 évvel ezelőttről! Pedig nem volt diagnózisunk akkor. Ugyanezeket mondtam a fiamról, amiket most te. Nekem is mindig az tűnt fel, hogy más, akkor a fiammal egyidős gyerek minőségileg mennyire jobban kommunikál. Hogy lehet velük "beszélgetni". A fiammal meg nem.
Iszonyú sokat változott a fiam a fejlesztés óta, most már nem ennyire szembeötlő ez a dolog, de a világot másképp fogja fel most is és igen, tök jól látod, a nehézség az, hogy hogyan értessem meg vele a világot. És szerintem ez felnőtt korában is nehézség marad. Ettől autik... bár viselkedni megtanulnak közel NT szinten, de a felfogásuk msá marad.
Mi tegnap voltunk először az EMÚban az iskolaelőkészítőn. 4 kisgyerek van, 3 fiú és egy lány (a fiammal együtt 4). Mind egykorú, 6-6.5 évesek. Mindegyik mosolygós, szerintem viszonylag nyitott kisgyerek, jó volt látni őket együtt. Egyikükről sem mondaná meg senki elsőre, hogy gond van. 3 fejlesztő tartja az előkészítőt, egy gyógyped, egy pszichológus és egy auti spec tanítónő. (ha jól jegyeztem meg...) fél9-fél1-ig tart és van tízórai és ebéd. Az egész délelőtt strukturált, kint lóg a napirend.
A fiamat ilyen lelkesnek életemben nem láttam még! A gyerekek nevét nagyjából tudta, igaz, a "tanárokét" nem, de nem baj. Ami viszont megdöbbentő: ELMESÉLTE, hogy mik voltak! A játékokat, feladatokat, még azt is, hogy paprikás krumplit evett. Meg, hogy a "göndör hajú néni" megosztotta vele a müzli szeletét. Vígan mesélt mindent, nem hittem a fülemnek!
És akkor nyilallt belém, hogy az oviban azért nem mesél soha, azaz az oviról, mert semmit sincs strukturálva. Nem az a baj, hogy nem tud mesélni, hanem az, hogy olyan összevisszaság van az oviban, hogy nem tudja összerakni magában és valóban aztz nem is tudja elmesélni. Nem tudja követni, csak sodródik, de ettől frusztrált, emiatt csak a saját világában zajló eseményeket jegyzi meg.
Bár az óvónőnk befogadta és segítette néhány nehéz dologban, de már többször írtam, hogy igazából nekünk ez az csoport szívás volt. A kisebbikemnél megvan a struktúra, a rend, foglalkoznak velük, mesélnek egyenként a gyerekekről, a nagynál semmi. Majdnem egész nap szabad játék, délelőtt 1 óra kötött foglalkozás, de az is úgy, hogy amikor kedve tartja az óvónőnek, akkor feláll és mondja, hogy most pakolás, együtt játsszunk.
Úgyhogy most örülök igazán ennek a suli előkészítőnek, mert itt megkaphatja a fiam azt, amit az oviban akár NTként is meg kellett volna kapnia! Megtanul majd ülni, amikor kell, megtanulja, hogy beosztott idővel már neki is kinyílik a világ, megtanul majd öltözni, vetkőzni, megtanul élményt megosztani.
És nagyon boldog vagyok, mert látom, hogy nem sok eltérés van most már viselkedésre a fiam és egy NT között, van persze, de ha nem csúszik szét, esetleg van napirend, akkor szinte semmi!
Szóval nem vagy analfabéta, vagy ha igen, akkor én is. 
Azta... 
