Andesz: küldtem privit.
Hihetetlen Marcell milyen ügyesen figyeli meg az általános dolgokat, és főként, hogy ez mások viselkedésére vonatkozik, nem mondjuk valami vonatos témára.

Nagyon ügyes.
Gizus: nem gondolom, hogy riogatni kéne szegényt. Nem véletlenek ezek a látszólag indokolatlan félelmek, az én fiamat a világból ki lehet kergetni egy igazi kukorékolással, vagy régebben egy plafonventillátorral. Ténylegesen retteg ezektől. Szerintem ezektől inkább óvni kéne. Előfordulhat, hogy hamarosan a kádba sem száll be, mert ott a zuhanyrózsa.
Van másik egyszerű mód, amivel be lehet tartani a fürdés végét. Beállítasz egy timert, vagy telefont (3mackóéknál remekül bevált módszer), ami egy perc múlva csipog, és ha csipog, ki kell szállni. Előtte szólsz, hogy még van egy perced. Egy- két este alatt megtanulja, és nincs többé gond. Akár előtte le is rajzolhatod. Gaxi fürdik, következő kép, telefon csörög , miközben Gaxi fürdik, majd harmadikra, Gaxi kiszáll és megtörülközik. Szerintem ezzel könnyebb lenne mindenki dolga esténként. Vagy, mint Kimniéknél, homokóra. Bár ez nem csörög, ezt könnyebb figyelmen kívül hagyni. Nagyobbaknál lehet jobban bejön ez, kicsiknél meg hangjelzés.
A büntetés lényege szerintem az, amit Dreamer is és Kimni is mondott. Jelezni, hogy amit most tettél, az nem helyes. De nem kell rémesnek lennie a büntinek, elég, ha kellemetlen. Nálunk szegény zajérzékeny fiamnak már az is jelzés erejű, ha kiabálok egy sort. Én meg temperamentumosabb lévén előfordul, hogy hangosabban szólok neki, hogy most már igyekezzen, vagy most ezt miért kellett...
Egyébként jutalmazással lehet jobb eredményeket elérni, jobban, mint a bünti beígérésével. Ha mondjuk azt akarod, hogy vegye fel a cipőjét, akkor
- vagy azt mondod, különben mérges leszek, és jön a kellemetlen rész,
- vagy azt mondod, ha felveszed, adok egy jutit. Szerintem ez mindenkinél úgy működik, hogy a pozitív motiváció mindig jobban bejön, mint a negatív. (ezt még tanultam is.

)
Ha fürdésnél csak annyit mondasz, hogy ha kiszállsz, kétszer feldoblak a levegőbe és megpörgetlek, vagy valami amit szeret veled mókázni, lehet kiszáll minden vizuális eszköz nélkül is. Bár amit korábban leírtam, szerintem az is tuti módszer. Egyszerűen amíg megszokik bizonyos szabályokat, addig kell a vizuális eszköz. Szerintem, főleg ilyen kicsiknél. Ha megszokta, el lehet hagyni. (Már ha elég rugalmas hozzá a gyerek.)
Csak saját véleményt és tapasztalatot mondok, az én fiamnál ezek működnek.
Sarokba állás: hidd el, mikor nem volt diagnózisunk, és én már akkor ezt a módszert alkalmaztam, akkor míg 10-ig számoltam, fogtam az ordító és vergődő gyereket a sarokban. Komolyan mondom, hogy 10 másodpercet kibír. Később már nem ordított, csak tekergőzött.
Most meg már ott áll szépen, és alkudozik.