Azt hiszem, ha a lelki állapotunkat le lehetne modellezni, az a világ legvagányabb hullámvasútja lenne, az biztos!

Szanya! Nem emlékszem pontosan, hogy mennyi idős a kisfiad. Én úgy emlékszem, hogy 4,5-5 körül van.... Ha a jelenlegi tankötelezettséget nézzük, megértem, hogy napirenden van az iskolaválasztás. Hát, megértem az aggodalmadat. Gaxi még kicsi, de pont Wekerdy cikkéből fordult meg a fejemben, hogy velünk szerintem hasonló fog történni....Szóval, a gyerekem egy kakukktojás lesz később. Most még aranyos kis különlegesség a bölcsiben, de ahogy szorosodnak a szabályok, annál jobban ki fog jönni, hogy ő tényleg más. Próbálom erre felkészíteni magam.
Én most - talán naivan - abban bízom, hogy az eddigi szakemberek - a gyógypedagógus és az Aut-Pont Alapítvány nagyon kedves vezetője - segít abban, hogy megtaláljuk majd a megfelelő ovit, sulit, ahol remélhetőleg ellavírozhatunk.
Ezért jutott eszembe, hogy nektek van-e olyan szakember a közelben, akiben maximálisan megbízol és tud tanácsot adni. Konkrét tanácsot, hogy hová érdemes menni, hol érdemes próbálkozni? Akár a Vadaskertben is, akik értik a dörgést. Ők nem jártasak abban, hogy melyik az az intézmény - akár személy szerint az a pedagógus -, akit nyugodt szívvel tudnak ajánlani kimondottan a kisfiad képességeit és igényeit figyelembe véve?
Vagy ez a bizottságosdi azért rendesen be tud zavarni?
Jaj......... Én is találkoztam egyébként pont a TKVB-nál totális hozzánemértéssel, amikor először elmentünk. Jeleztük, hogy mi a gond: KOMMUNIKÁCIÓ, nem titkoltuk, hogy mi autizmusra is gondoltunk. Megkeresésünkre első körben be is mentünk egy logopédus-gyógypedagógushoz, ahol részletesen előre elmondtuk, hogy mi a probléma. Először is, átvezetett minket egy játszószobán, ahol csúszdától a labdafürdőig minden volt. De ott nem lehetett megállni, tovább kellett menni egy kb. 7 négyzetméteres irodába. Ahol játékok sem voltak, max. eszközök, dobozban. Alig fértünk be. Fiam ( ekkor 2 éves múlt) már ekkor kész volt, plusz beteg is volt, nátha a köbön. Elővette a szakember a kicsi, teljesen unalmas eszközöket. Először is, a fiam elé rakott egy kb. 20X20 centis kartonpapírt, amire apró kis rajzok voltak színtelenül, ceruzával rajzolva. Konkrétan, egy gyerekszoba, amiben volt minden, gyerek, játék, asztal, apa, anya, minden. Mikroméretben. Gaxit leültette és kérte, hogy akkor mutassa meg az asztalt a képen. Jaj.......... Természetesen Gaxit olyan szinten nem érdekelte, hogy le se írom. Kérdezte, hogy ismeri-e a színeket. Mondtuk, igen, felismeri, azonosítja a színeket, párat megnevez. Erre tudjátok mit csinált? kezébe adott egy zöld kártyát, és közölte, hogy piros. Erre Gaxi csak nézett, mint a moziban. Erre a nő: nem javított ki a gyerek, nem mondta, hogy ez nem is piros.... Nekem azonnal az jutott eszembe, hogy nehogy elkezdje itt félrevezetni a gyereket, mert ez baromira nem jó, még csak az hiányzik, hogy összezavarja, basszus!!! Mondtuk is, hogy inkább szeretnénk a vizsgálatot felfüggeszteni (mert beteg, stb.) és szeretnénk, ha autista szakértő vizsgálná meg. A nő szerint amúgy fiam oxigénhiányos. Azzal indokolta, hogy látszik az arcán, folyik az orra és a szája ernyedt, azon veszi a levegőt.... jaj.......Mondtuk, hogy baromira meg van fázva. Nem, szerinte ez nem a nátha miatt van.
Köszönjünk, viszlát!
Aztán elmentünk az autista szakihoz. Egészen más vizsgálat volt, egészen más hozzáállás. És természetesen felismerte a fiam képességeit is. Nyugodtan állította, hogy teljesen logikusan, jól gondolkodik, ez ép értelemre utal.
Szerencsére. Bízom benne, hogy később is ő lesz Gaxi patronálója.....
De hogy tényleg mik vannak?! És ezen múlik a gyerekek jövője??!!!! Borzasztó....