Téma: Autizmus mindennapok

Szanya, sajnálom az allergiákat. Ird meg h pontosan mi is van, hátha tudok segíteni. A légutiakkal nincs tapasztalatom, de az ételekkel igen és azt látom, h szépen kinövik általában, nálunk is volt minden (tej, szója tojás, banán és már nem emlékszem mi minden jött még ki) Szigorú diéta és fél-1 évenként megpróbálod visszaadni. Lehet, h javul majd közben az étkezési nehézségeitek!
A por, fűfélék, szörökkel nincs tapasztalatom, de a szerintem gyerekkori asztma másabb mint a felnőttkori, ott azért lehet javulás + szerintem a táplálék allergia kiiktatásával javulhat a léguti is.

Jövőhéten kapom meg az eredményt, majd megírom!
De ha én ezekből a kajákból még elveszek... Remélem, nem ételallergiákat találtak.

Az én fiam is csak 1,5 órát van ott kb. Ő élvezi. Simán "rendezgeti" az óvónőket meg gondozónéniket is már.
Először voltak gondok, mert 8-kor még szinte félkómában volt, mikor mentünk. Nem akart reggelizni, ott meg nem fogadott el semmit, volt, hogy olyan rosszul esett neki a reggeli, hogy hányt. Utána úgy tettük az érkezést, hogy reggeli és mesélés után mentünk, akkor szinte egyből jól érezte magát.
Utána egy pár napig azért volt hiszti, mert nem akart még hazajönni, főleg, ha az udvaron voltak. Most már rám néz, valamennyire összepakol, és jön. Olyan aranyos most már, ahogy bemegy, leül a padra, tartja a lábát a váltócipőhöz, és vetkőzés után megy a csoportba. Bent is önkiszolgáló. A kedvenc játékait leveszi, és szépen játszik.
Reggel mondom Neki, hogy megyünk az oviba, indulás cipőt venni, és máris lelkesen szalad a kispadra, mondja, hogy "oi".

Szanya: nagyon szorítok nektek! Remélem, jó híreket kapsz!
Nekem is van tapasztalatom a diéták terén, én is tudok segíteni, ha esetleg kell.

Nálunk hol van kedve menni az oviba, hol nincs, hol haza jön velem simán, hol meg van egy kis durci.
*
Beszéd: Néha már rá kell szólni nekünk is, hogy maradjon egy kicsit csöndben. Lassan olyan lesz mint a nagytesó, azt se lehet "lelőni" annyit csacsog.

Túl vagyunk az első otthagyáson. Állítólag 1/4 órát sírt miután elmentem aztán engedte, h az óvónő ölbevegye. Aztán elvonatozott a többiekkel. Ma nem volt irányított foglalkozás. Ez egy könnyített nap volt, mert a 15 gyerekből ezen a napon de. 10-en uszodába mennek és csak öten voltak az oviban + 1 óvónő. 11 kor kimennek az udvarra, az elmondottak alapján ekkor kezdett el sírni másodszor, amikor összerakták a játékokat bent és elindultak ki. Folytatni akarta a benti játékot. Elég tipikus. De az óvónő mutatta a bevitt fotókat. Benti játék, udvari játék, anya jön. Aztán már engedte magát felöltöztetni. Kint is sírt az elmondás szerint, és 1/2 órát a kapuban állt (engem várt feltehetően), de aztán megint feloldódott és a többiek után lófrált. Amikor megérkeztem, nem vett észre rögtön. Érdekes módon a pedagógusok körül téblábolt -azok persze nem fordultak felé-pedig mintha akart volna valamit tőlük, távolról nagyon azt a benyomást keltette. Egyébként mind a három óvónő kedves szinpatikus.

Szanya, nektek hogy alakul a beszoktatás? Hogy mennek az ebédek, eteti az asszisztens, vagy bent megeszi magától a bevitt ételt?

Azért ez annyira nem hangzik jól. Egyrészt 15 perc egy ekkora gyereknek nagyon sok sírásra szerintem.
A másik, hogy szmogriadó van, hogy vihették ki őket? Mi nem mehettünk ki.
Ami viszont a fő probléma, hogy hagyták félórát a kapuban állni? Ha az óvónő felé megy, nem fordulnak felé? Nem kezdeményeznek kommunikációt?
Ez pontosan ugyanaz, mint mikor mi próbálkoztunk a magánbölcsivel. 3 napig próbálkoztam, nem láttam a hozzáértést és eljöttünk. (Az óvónők ott is szimpik voltak.)

Húúú nagyon jól, nekünk is ma úszós napunk volt, szintén 5-en voltak csak. Az óvónénink egészen fantasztikus. Ha én ezt tudtam volna a magánovi előtt, hogy ilyen is létezik, akkor be se iratkoztunk volna.
Ma kimentem ebédkor, és az óvónéni beleimádkozott 5 kanál kaját, ami egész döbbenetesen jó eredmény elsőre. Együtt fogták a kanalat. (Én délelőtt nem bírtam belediktálni a tízórait.)
Holnap elvisszük az asszisztenst a Delejbe, hogy megnézze a fejlesztést.
Reménykedem, hogy a távollétemben is minden jól fog menni, sokkal jobbak a körülmények, mint eddig bárhol, amit láttam.

Hát igen, lehet így is nézni, de nem ajtóstul rohanok a házba. Valóban lehetne jobb is. De amíg ott voltam számtalan nagyon jó interakciós, kommunikációs lehetőséget láttam a gyerekek és az én gyerekem között. A kommunikáció egyoldalú, az én gyerekem nem nagyon reagálja le, de csak így fogja megtanulni, mert a helyzetek nagyon jók. Én mindig maradok legalább egy picit ezután is. Azért remélem még alakulnak a kevéssé jó dolgok ha én duruzsolok.
Ti mennyi ideig jártatok abba a magánoviba ahol végül elégedetlen voltál?

Még egy normál gyerek is sírhat 5-10 percet az elején, ő meg lassan fékez. És mi van, ha nézelődött az udvaron? Abszolút nem kell az első napon erőltetni a dolgokat.

Félévig, de ott nem ezzel volt a gond. Ahol ugyanez volt, az egy magánbölcsiszerűség volt. 1,5 éves korától jártunk zenebölcsire, amit egy óvónő tartott, aki átment ebbe a magánbölcsibe, ahova szintén jártunk zenére meg egyéni fejlesztésre utána legalább félévet, de már nem emlékszem pontosan. És utána próbálkoztam meg az otthagyással (mert a programok előbb indultak, mint a bölcsi, tehát előbb nem tudtam volna otthagyni). Fokozatosan próbáltuk, úgyhogy nem volt sírás, viszont kint maradtam a folyosón, meg mikor udvaron voltak, akkor a kapuban, és érzékeltem, hogy senki nem figyel rá egyáltalán. Bent játék helyett csak kóválygott, kint pedig, ahogy Te is írtad, a kapuban ácsorgott. Ezt eljátszottuk pár napig, aztán annak ellenére, hogy a gyerekek alkalmasak lettek volna társaságnak, feladtuk a próbálkozást. Ennek semmi fejlesztőértéke így nem volt. A magánoviban se volt semmi különlegesen fejlesztő, de ott legalább már PECS-ezett, tehát tudott kérni játékot, meg valamelyest foglalkoztak vele (de nem volt külön asszisztense).
Most ebben a teljesen átlagos állami óvodában végigjátszotta a délelőttöt minimális sztereotípiával. Ugyanis itt sok játék van (pedig elsőre nem úgy tűnt, de úgy látszik, eloszlik a térben), az óvónő érti a nonverbális dolgait is, és olyan programot állított össze a 3 órára, hogy a gyerekek nem tudtak unatkozni, egymással játszottak, bevonva a fiamat, és mindezt improvizálva, mivel eredetileg udvarozás volt a terv.
Ez szerintem teljesen véletlen szerencse, hogy ilyen jó óvónénink lett, biztos van ilyen máshol is.
Azért volt ma egy szituáció, amikor kitörhetett volna a botrány, de megakadályoztam (egy kisfiú véletlenül a fejéhez dobta a labdát, és majdnem viszonozva lett), ha nem leszek ott, szerintem ilyenek be fognak csúszni.

Én szerencsés vagyok , kimaradtam a beszoktatás galibából.A lányom 4,5 évesen úgy döntött menni akar óviba , ezért beíratkoztunk és gond nélkül járt .A fiam szintén 4,5 évesen ajtót nyitogatta a Korais csoportra és sírt , hogy nem mehet be a gyerekekhez.Soha nem volt gond azzal , hogy eljövök.Sőt a fiam haza küldött elsőre a normál óviból , elköszönt tőlem.

Sziasztok!

Szeretnék Tóletek segítséget kérni, olyan praktikus ügyekben, mint pl. saját szoba, emeletes ágy stb. Írtam hoxán már néhány dolgot magunkról, 2 fiam januárban lesz 2.5 ill 4.5 éves. Kicsi vmennyire auti-nak tűnik, bár még nincs diagnózisunk.

Fő kérdésem, hogy mennyire fontos, hogy a két gyerkőcnek külön szobája legyen, mert mi másfél éve költöztünk mostani lakásba és úgy terveztük, hogy a fiúk egy szobába kerülnek. Egyelőre két szétszedett ágyban alszanak, melyek emeletes ággyá alakíthatók. De ezek után nemtom, van-e értelme, vagy nem veszélyes-e az emeletes ágy a kisebbik (érintett) fiamra. Meg lehet neki tanítani, hogy oda csak a nagytesó mehet fel, ő nem? Mert egyelőre nem tűnik úgy, hogy nagy veszélyérzete lenne és sok mindnre felmászik. De hogy később van-e egyáltalán remény rá, hogy később emeletes ágyon aludjanak (nagy felül persze)?

És hogy a közös szoba nagyon gáz, főleg a nagy szempontjából?

Kérlek, írjátok le a tapasztalataitokat.

Köszi nagyon!

Kisstim, szia itt is!
Nekem januárban 3.5 éves a kisebbik, a nagyobb most volt 5 éves, nálunk is két fiú Csak nálunk a nagyobbik érintett, Aspergeres.
Nálunk egy szobában vannak és én nem fogom őket szétszedni. Az emeleteságytól én még így is félek, hogy elmúlt 5 éves az érintett fiam, annyira ügyetlen... ezért nálunk az egyelőre nem téma, majd max 3-4 év múlva. Én semmi rosszról nem tudok beszámolni, biztosan nem lesz külön szobájuk, mert nem látom értelmét és sosem zavarják egymást. Úgyis egész nap a nappaliban vannak, nálunk a gyerekszoba csak alváshoz jó, mert nagyon pici. A két fiú szinte össze van nőve, és hiába ASes a nagy, még nem érzem, hogy külön térre vágyna (persze, sokszor mérges, hogy hagyja már abba a kicsi az éneklést, mert zavarja...). Nálunk a játék is nagyon megy együtt, a kicsi kifejezetten ragaszkodik a nagyhoz és az oviban is együtt játszanak (még 2 hétig, mert sajnos másik épületbe költöztetik a kicsit). Szerintem jó így nagyon, hogy közel vannak korban egymáshoz, egyneműek is, az érintettet nagyon húzza az NT, pedig kisebb, nálatok ez még jobban érvényesülhet, hiszen a nagyobb az NT, aki amúgy is húzza a kicsit általában. Én hiszek abban, hogy a testvérek között szorosabb a kötelék, ha együtt is alszanak és azt gondolom, ha az érintett tesót nem zavarja éjjel az NT tesó, akkor ez csak előnyükre válhat.

Szanya, csak ámulok, micsoda klassz óvónőtök van! Végre szerencsétek van, megérdemlitek!!! A kisebb incidensek meg még jól is jöhetnek, ezeket a helyzeteket is tanulni kell, nem jó, ha mindig ott van valaki és csírájában elfojtja (pl, hgy ne dobja vissza a játékot - ha ritkán ez megtörténik, azt is tudni fogja, hogy akkor mi van, abból is tud tanulni, ha az óvónéni jól elmagyarázza neki a dolgokat).

Tomger, nálunk a kicsi, aki NT, 2 teljes napig sírt most szeptemberben. Majdnem kivettem az oviból... egész álló nap sírt, nem evett, nem ivott, sírt. Aztán a harmadik nap csak nem evett, nem ivott, de csak 1 órát sírt (még mindig ki akartam ekkor venni) és a negyedik nap pálfordulás történt, sírt 2 percet reggel, majd mintha felfogta volna, hogy hát azért tök jó itt lenni, elkezdett boldogan játszani, mindent megevett, részt vett mindenben, játszott és nevetve fogadott! Azóta szeret itt lenni. Csak túl kellett lenni ezen valahogy... Az érintett fiam sosem ragaszkodott hozzám nagyon, ezért ő küldött el az oviból. Aztán sírt reggelente, de nem miattunk, hanem nem akart ott maradni egyszerűen, mert nem volt elég szabadsága és nehezen szokta meg az ottani szabályokat. De értem egyszer sem sírt. Amúgy szerintem ti is jó helyen vagytok és jónak tűnik, drukkolok, hogy jó is maradjon!!!

Ideje volt már egy kis szerencsének. Tulajdonképpen igazad van! Valószínűleg túlaggódom.

Húúúú, hogy bírtad ki, hogy 2 napig sírt??? Ez borzasztó lehetett!

(Lehet ám, hogy ezt a sírás kérdést nem jól látom, mert az én fiam nem sírós, inkább puffog meg vigasztaltatja magát.)

Kimni, köszi a gyors választ. Én elég tanácstalan vagyok, mert a kicsi mostanában elég rombolós. És félek, hogy majd ha a nagynak csinálunk íróasztalt, ott is rombolni fog. Sőt az íróasztal egyelőre csak úgy férne el a gyerekszobában, ha összeraknánk az ágyakat emeletes ággyá (így terveztük eddig).

Nagy élet nálunk is leginkább a nappaliban van.

Nem tudom, éjjel mennyire zavarná, mert egyelőre úgy alszanak, hogy nagytesó saját ágyában, kicsi viszont átjön (áthozom ) hozzánk éjjel, mert még többször szopizik éjszaka.

Ez pedig implikálja a következő kérdésem, hogy 2.5-3 éves enyhén érintett auti fiamat hogyan szoktassam le a ciciről? Vagy sehogy, mert leszokik? Igazából ezt vhogy nem tudom elképzelni, bár ki tudja. Este, délben velem cicivel alszik el, éjjel párszor ébred, szintén cici, mondjuk ha csak férjem van itthon, akkor vele hamar elalszik amúgy is.
Van vki, akinek ilyen "gondja" volt?

Amúgy elaludni kicsi is a gyerekszobában alszik el, csak később hozom át hajnalban, nem is mindig egyébként, van, hogy én fekszem mellé, felnőtt méretű ágyuk van.

Hu, az a két nap borzasztó volt, amíg sírt a kicsi az oviban... de ő ilyen és volt már példa arra, hogy a kórházban megkértek külön, hogy ott ne merjem hagyni a gyereket, mert amikor kiküldtek (intenzív), akkor a gyerek órákon át üvöltött és ők ilyet még nem láttak, senki hozzáérni sem érhetett (nekem nem hitték előre... hazaküldtek és másnap már könyörögtek, hogy ne menjek el). Nála ez úgy van, hogy átbillen, ahogy minden gyerek, csak nálunk ilyen látványosan megy ez. Ez talán még az autikban is így van (az érintett fiam is át tud billenni azon a holtponton), csak máshogy nyilvánul meg vagy más menete van, esetleg kevésbé látszik. Szóval tudtam, hogy várni kell, csak a 3. napon estem kétségbe a nem evés, nem ivás miatt. A 4. napon úgy mentem be, ha ma sem esik át a holtponton, elmegyünk innen. De átesett és azóta jól érzi itt magát
Azért második gyereknél már sokkal könnyebb ezeket végigcsinálni. Én mindent túlaggódtam a nagynál... De nálatok ilyen tuti óvónő mellett biztosan csak nyerhettek az ovival! Mi vagyunk a kontraszt Nekünk van a borzalmas óvónőnk...

Kisstim, ez a szopis téma... hát nem irigyellek, nem egyszerű dolog ez egy NTnél sem ilyen korban (mert már túl értelmesek ahhoz, hogy csak úgy el lehessen terelni a figyelmüket, már tudatosan megy náluk a szopi), hát még ha érintett is valamilyen szinten (mert az érintettek amúgy is szoktak nagyon ragaszkodni a megszokott dolgokhoz). Először mindenképpen az éjjeli szopival kell tudtommal leállni, utána kell fokozatosan a nappaliakat csökkenteni, ezt szokták javasolni, de én megkérdeznék egy gyógypedagógust erről, hogy nálatok mit javasolna, mert nem biztos, hogy nálatok bejön az, amit az NT gyerekek elválasztásáról tanácsolnak.

Nálunk egy éve van emeletes ágy - megoldás - az ágy mellett , ahol nincs fal és szekrény van egy nagy szivacs, mert a felmászást úgyse tudnánk megakadályozni, és bizony ugrál is róla a fiam. Ez bevált, Igaz a szivacsnak köszönhetően már csak azon keresztül lehet közlekedni ...

Az érintett fiam bizony belekotnyeleskedik az iskolás nagyfiú munkájába, így tanulni nem ebben a szobában tanul, de az építményei sincsenek igazán biztonságban, meg nálunk az együtt alvásal is vannak gondok, így mi pl most törjük a fejünket egy külön szoba lehetőségén.

Mennyi idősek a fiúk 3mackó?