Nem tudom, meséltem-e már, hogyan mentünk mi oviba. Endi bölcsis is volt előtte, szóval nem akkor kezdtük a közösséget. Mi több, már előtte tavasszal, amikor volt a beiratkozás elmentünk az oviba, már akkor is szívesen játszott a csoportban, akkor volt 2,5 éves. (A bölcsis beszoktatással sem volt semmi gond, abszolút nem hiányoztam neki.) Na, szóval amikor megtörtént a beíratás, akkor elmeséltem neki, hogy az oviban van egy nagy könyv, és abba az igazgató néni beírta az ő nevét, és most már számítanak rá, hogy ő is nagy ovis lesz. Ettől láthatóan megdicsőült.

Szóval készültünk.
Azt is tudta, hogy amíg pelus kell rá, addig nem mehet. Láthatóan igyekezett is, de megcsúsztunk némileg, mert októberben volt három, és ekkor még nem jött össze. Mint utóbb kiderült nem szerette a bölcsis dajkát, és neki direkt bepisilt.

Na, de aztán elérkezett a téli szünet, gyerek rendeződött, nem is vittük vissza utána bölcsibe, hanem kicsit hosszabb szünet után valamikor január közepén kezdtük volna az ovit. Ekkor már beszélt, de még nehézkesen, és nagyon érthetetlenül, rossz kiejtéssel.
Elérkezett a hétfő reggel, és mondtam, hogy akkor megyünk az oviba. És elkezdődött a hiszti. De olyan hiszti, amilyen még nem nagyon volt. Ordított, amit ráadtam, cipőt, kabátot, sapkát, azonnal levette magáról, fetrengett ... Egy órányi küzdelem után feladtam. Nem megyünk. Felhívtam az ovit, hogy nem tudom mi van, de ma ne számítsanak ránk.
Na, aztán délután mondtam az apjának mi történt. És hogy a hisztiben mondott dolgokat, de nem lehetett érteni, de mintha a sötét benne lett volna. És ekkor az apjának leesett, hogy előző héten voltak az ovi melletti boltban este. És beszéltek az oviról. És az ő csoportjuk ablakában még valamiért égett a villany, a többiben nem, és ő mutatta a gyereknek, hogy ahol ég a villany, oda fog járni.
Na, nekem rögtön beugrott, hogy itt van a baj.
Na, másnap másképp álltam a dologhoz. Felajánlottam, hogy elmegyünk sétálni, megnézzük az ovit kívülről, és megláthatja, hogy nem sötét, mindenhol égni fog a villany. Tél volt, könnyen ígérhettem, hogy már reggel is ez lesz a helyzet. Szépen öltözött, elindultunk. Közben puhítottam tovább. Elmondtam, hogy az ovi is olyan, mint a lakásunk, ha elmegyünk otthonról, akkor leoltjuk a villanyt. Az ovi is ilyen. Este, amikor már mindenki hazamegy, akkor leoltják a villanyt, csak addig ég, amíg a gyerekeke ott játszanak.
Aztán megérkeztünk az ovihoz, és ugye ki volt világítva rendesen. És a fiamat már vissza se lehetett tartani, ment is be magától.