A fiam szerepelt már sokszor.
Oviban nem nagyon, mert ott nem volt ilyen, de pl. nagypapa nyugdíjasklubjában fellépett, amikor nagycsoportos volt. Megbeszélték a műsort szervező nénivel, hogy elénekli "kiskarácsonyt". Ezt már évek óta tudta, otthon rengeteget énekeltük. Én nem voltam ott a megbeszélésen, ezt ketten találták így ki. Ment a műsor, a néni intett Endinek, hogy ő jön, a gyerek kilépett a mikrofonhoz, és aztán nagy csend, semmi. A néni is elsápadt, én is a szívemhez kaptam ... a teremben ekkora nagy lett a csend. ÉS ekkor a fiam elkezdte, és szépen végigénekelte.
Az iskolában az anyák-napi és karácsonyi műsorokban benne volt. Nagyon szépen mond verset, jól hangsúlyoz. Mellesleg tudja az összes többi szöveget is, itthon megy mindig az egész végig.
Viszont ha verset kellett tanulni leckeként, akkor azzal voltak gondok. Első, másodikban úgy ment ez, hogy egy hétig tanulták a verset, hétvégére volt az egész feladva, és hétfőtől a következő péntekig lehetett önként jelentkezni bármikor és felmondani. Pénteken aztán mindenkit kérdeztek, aki addig nem jelentkezett. A fiam soha nem mondta el, hogy verset kell tanulni. A tanárnéni mindig szólt úgy szerda magasságban, hogy mi van a verstanulással. Akkor délután hívtam a gyereket, hogy "na, hogy állsz a verssel". Akkor úgy 10 perc múlva jelentkezett, hogy felmondaná. Általában tudta is. Akkor megdicsértem, ő elhitte, hogy tudja, és másnap felmondta odabenn is.
Járt társastáncra a húgéval egy évet, és felléptek a művház nagyszínpadán, 600 néző előtt. Volt suligála, amin szintén fellépett az osztályával, hasonló nézősereg előtt.
De az új suliban, ahol nem motiválja ilyesmire tanárnéni, kimarad a közös szereplésekből.
Viszont szünetben meg kellett tanulni a Walesi bárdokat, és nagyon jól megtanulta, és már hétfőn jelentkezett önként és lefelelt belőle ötösre.