Téma: Autizmus mindennapok

Jaj, úgy sajnálom ezeket a munkahelyes dolgokat. Én még belegondolni sem merek, mi lesz majd velünk, de elkeserítő, hogy igazából nincs jó megoldás erre. Részmunkaidő, távmunka...

Szanya, Kisstim: megkaptam én is a címet, köszi! Én is gondoltam vinni valami sütit, meg egy kis sós rágcsát is. No meg üdítőt valamit.
Nem emlékszem, hogy ez Kisstimék saját lakása? Nekem mintha valami egyéb rémlene... Csak mert ha van konyha, akkor én szívesen vinnék tejet is, a sok süti mellé jól esne talán egy kis tejeskávé.

Hmmmm, kezd ez a találkozó egyre jobban hangzani!
Tőlem sütést ne várjatok, viszont a boltba el tudok menni...

bundáskenyér:

Hát sajnos erre számíthatok én is. Elkeserítő. Hát az a baj, hogy ha az ovi meg is emberelné magát végre, akkor sem tudnék hirtelen bölcsit szerezni a kicsinek, max szeptembertől és valószínű, hogy 8 órát nem tudnék vállalni, de legalább azt tudnám mondani, hogy 4 órában vissza tudok menni. Ez már valami, de így, csak azt látják, hogy van három gyereke, aki közül az egyik "beteg" és már lassan két éve jár az oviba és még mindig csak 2 órát jár oda, hát ebből nem lesz semmi. Hiába mondanám, hogy de ez a gyerek messze nem olyan súlyos eset, mint ahogy az ovi kezeli, már réges rég megérdemelte volna, hogy napi 4 órában járhasson közösségbe, ez senkit sem érdekel, csak a tények. Már az is csücskös dolog, ha valakinek 3 gyerek van, mert az megbízhatatlan dolgozó, ráadásul még azt se mondhatom, amit az leső fiam után, mikor újra visszamentem dolgozni mondhattam, hogy van egy nagymama aki tud vigyázni rá ha beteg, mert a nagymama már nincs közöttünk sajnos.

De az is, amit te írsz, hogy te fizesd az asszisztenst, hát az is érdekes mit nem mondjak ...

Viki most kezdett el beszélni, vagy már korábban is beszélt, csak most tindult be igazán?

labolen:
Virtuálisan nekem is készíthetsz egy kis tejeskávét.
Lélekben ott leszek én is veletek. Aztán meséljetek, mert nagyon kíváncsi vagyok, és egy kicsit irigy is, hogy nem lehetek ott.

Más.
Olvastam az egyik linken, hogy a kismamák elhízása nagyobb esélyt ad az autizmus kialakulására. Mekkora elhízás, ezt lehet tudni? (már nem leszek terhes, de kíváncsi vagyok).

Én 10 kilót fogytam minden terhességem alatt a cukor miatt.

3mackó: Én azt hittem te is jössz! Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhatunk élőben.

labolen:
Én csak itt tudok találkozni veletek, de nekem ez is öröm. Van kivel beszélgetnem, van kitől tanácsot kérnem, és tőletek kapok sokszor bíztatás is.

Hát akkor te nagyon vékonyka voltál terhesen, ez nálad akkor tárgytalan. Én sajna mindegyik terheségem alatt 15-18 kg-ot híztam, amit aztán rendre igen hamar le is hajítottam magamról, de terhesen kigömbölödtem mindig.

Én meg pont fordítva! Szoptatás alatta kigömbölyödtem megint... És mivel már én sem tervezek új terhességet, így más fogyókúra után kell néznem.

De csak ellenpéldaként írom, hogy még ha esetleg növeli is a kockázatot a terhesség alatti felszedett kilók száma, ne kezdd ostorozni magad miatta.

Két óra múlva indulunk a beszédvizsgálóba.Már szeretnék túl lenni rajta
Nem fűzők sok reményt hozzá, de hátha tényleg csak diszfáziás.
Apa is jön velünk, aminek most nem örülők, mert ő nagyon beleélte magát, és ha mégse úgy alakul ahogy szeretné, akkor nagyon maga alatt lesz
Vigasztalhatom őt is, pedig nekem se lesz egyszerű
Remélem történik egy kisebbfajta csoda!!

Nem értem ezeket a statisztikákat, én rendre ellentmondok nekik... Az érintett fiammal a terhességem álomszerű volt, minden a nagykönyv szerint, híztam azért, de a 171centimhez voltam az elején 58kg, szóval ez nem volt baj, 17 kilót híztam vele (a végén ugyan jött rám víz, de az egyértelműen víz volt, az ujjaim is ducik voltak, szülés után kb 10 kilóval lettem könnyebb), a másodikkal 16-ot, de ő 1 hónappal előbb jött, így nem tudom, mi lett volna a végén, de nem volt nagy a különbség (kevesebbet híztam a másodiknál, az tuti, mert rosszul voltam az elején, nade ennyi az össz különbség). A doki mindig mondta nekem, hoyg tökéletesen híztam, szóval nem volt sok. Szerintem ez simán genetika. Mint, hogy fiú lesz vagy lány. Amikor megfogan a baba, szerintem akkor dől el, hogy auti lesz-e vagy sem. Szerintem...

Labolen: igen saját lakás, de nem lakás céljára használjuk, hanem munkára.
Konyha van, de hűtő, mikró nincsen, tűzhely van, meg mosogató, tányérok stb.

Szóval én viszek kávéfőzőt, kávét, teát, azt tudunk főzni, tejhabosítót meg én is hozok tejet, de hozz Te is, csinálunk fincsi lattét a fini sütikhez.

Sephora, ez jól hangzik, cheesecake-brownie... Nyiminyaminyamm!! (toppancskönyvből idéztem, ha ismeritek )

Ha van kérdésetek még a vasárnappal kapcsolatban, írjatok.

Kriszti: Nagyon szurkolok, hogy minden jól alakuljon! De bármi lesz is a diagnózisuk, legalább biztosak lesztek benne. És túl lesztek rajta.

Átfutottam most gyorsan az eredeti cikk összefoglalóját a Pediatrics-on.
Azt írja a cikk, hogy azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a terhesség alatti metabolikus problémák és az autizmus (és fejlődési késések, stb.) közt. Pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás.
Van, emeli a kockázatot.
A cukorbetegséget említi konkrétan, hogy a cukorbeteg anyák ASD-s gyerekei valamivel alacsonyabb kifejező beszédet mutattak.
Kilót vagy túlsúly százalékot nem írnak.
Ez is csak egy kezdemény, ha folytatják a kutatást ezen a vonalon is, talán egyszer kiderül valami.
Jól látszik, hogy általánosítani ebből se lehet, ez is csak statisztika.
Hiszen Kimni fia pl. jól beszél.

Kriszti:
Az akkor is jó, ha mégse csak diszfáziás, mert viszont, ha felmerül ennek a lehetősége, akkor csak enyhén érintett auti lehet szerintem, meg a szakemberek szerint is gondolom. De szorítok.

De most mennem kell, vége a mesének, és már kaptam is feladatot, hozta Zolika nagy kerek párnáját (aminek lába is meg keze is van), hogy varjam meg, mert fáj a lába (félig leszakadt).

Kisstim: azt gondoltam, hogy saját tulajdonú a lakás, csak rémlett hogy nem ott laktok.
Viszek tejet, én magam megiszok legalább fél litert egy délután!
Bögre van elég? Teához citrom, cukor, édesítő? Gondold át, és ha bármi kell szólj, visszük!

kimni:
Na én az első terhességedet követtem 3-szor ismételve még a magasságunk és súlyunk is majdnem stimmel, csak engem mindig nyaggattak, hogy ne hízzak már ennyit. Na de most már tényleg megyek.

Azt tudom nálunk esetleg elképzelni, hogy a második tehességem előtt 2 hónappal vesztettem el anyukámat ... vagy marad a genetika és kész.