Téma: Autizmus mindennapok

Sziasztok!

Jó sokat írtatok, alig győztem utánaolvasni!
3Maci:
Engem a végletekig fel tud háborítani némelyik óvónő hozzá állása. Mi szeptemberben kaptunk új óvónőt, aki úgy gondolta, hogy mindenki rosszul kezeli a fiamat, és majd ő megmutatja....Az lett a vége, hogy a fiam annyira a fejére nőt, hogy kb januárra rendeződőt a kapcsolatuk.
Szerintem is beszélj az ovi vezetőjével egy kis jogi szöveggel megspékelve, és finoman célozhatsz rá, hogy esetleg megérdeklődőd a lehetőségeidet az önkormányzatnál.. Ez nálunk bevált. Nem szeretik, ha rossz kép megy ki róluk...
Mi most éppen azon hadakozunk az ovival, hogy jövőre melyik csoportba menjen.
2 csoport jöhet szóba. Az elsőbe mindkét óvónőt, a dadust és a gyerekeket is ismeri. Mindkét óvónő fejlesztőpedagógus, és a jele se változna. Ennek ellenére a másik csoportba akarják tenni, ahol minden új lenne számára.
Kicsit gonosz módon az első csoport óvónénijét megkérdeztem, hogyha úgy alakul ők vállalnák-e Marcit? Azt válaszolta, hogy igen. Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy én elfogadom, ha a másik csoportba teszik, de azt szeretném, hogy a végleges döntés előtt vegyék figyelembe, hogy Marci hogyan reagálhat a számára teljesen idegen környezethez és emberekhez, és bizony 23 gyerek életét nehezítheti meg. stb. Másnap reggel, az ismerős csoportba töltötte a délelőttöt, és tegnap is átvitték 2 órára .
A fiam rendkívül ért hozzá, hogy bosszantsa azokat, akikkel valami gondja van. A mostani óvónőjét azzal idegesítette, hogy délutáni alváskor, meseolvasáskor énekelgetni kezdett. És csak ennél az óvónőnél

kimni:
Mi azt szeretnénk, hogy mondjuk 7.50-től 13-ig maradhasson a gyerek (az óvodai ebédeltetés gondolatától nem zárkóztak el mivel akkor 3-an vannak felnőttek a csoportban).
Ekkor 8-ra beérhetnék a munkahelyemre, mivel nincs messze autóval az ovitól, és ha délig vagy akár fél egyig is dolgozhanték, akkor is még odaérnék az oviba. De ez egyenlőre csak álom. Persze ehhez az is kell, hogy a jelenlegi munakhelyemen legyen fél állás is. (Régebben volt, csak létszámleépítés miatt megszünt, pedig az nekem most milyen jó lenne).

kimni, Kriszti:

Már sokszor voltunk fogadóórán, a gyógypedünk is sokszor beszélt velük, legutóbb múlt héten, ő lobogtatja a törvényei kötelmeket is, meg ő mondja azt is, hogy igen Zolikánka már ez kellene, meg az kellene. DE hiába minden, úgy tűnik.
Engem az bosszant, hogy meg se próbálják!
A megérzéseim szerint az egész folyamatnak egyetlen óvónő a gátja (nem a vezető, nem a dadus, és nem a másik óvónő). De persze rosszul is érezhetem.
Igen nem szeretik, ha rossz kép alakul ki róluk. Igencsak rossz képet festene róluk, ha átvinném a gyereket egy másik oviba, s főleg, ha ott boldogulna. Ezért a legközelebbi egyeztetésünkön, ha gyógyped nem jut velük semmire, akkor fel fogjuk újra vetni annak lehetőségét, hogyha ők ezen nem tudnak túllépni (mindegy, hogy mi miatt nem tudják, vagy akarják megoldani) akkor ha szükséges átvisszük másik oviba. Talán már ez is elég lesz ahhoz, hogy megembereljék magukat és lépjenek végre. Ha nem akkor nekünk kell lépnünk.

Az óvónők személye nagyon fontos. Ez az egy ami akár rosszul is sülhet el a másik óvodában. A napi 4 óra közösségi lét miatt viszont ennek ellenére is átvinném a fiamat ha kell másik helyre.

Ha egy súlyosabban érintett kisfiú lenne a fiam, akkor boldog lennék, hogy legalább napi 2 órát lehet közösségben, ha úgyis csak a szegregált oktatás lehetősége állna előttünk. De mivel mindenki aki csak foglalkozik vele esélyesnek tartja arra, hogy integrált suliba mehessen és ott boldoguljon is, nem akarjuk, hogy ez a lehetőség elússzon azért, mert az ovi kényelmes.

3maci, talán a mostaninál jobb óvó lesz a másikban is
Ez tök jó ötlet, ha tudod, hogy félnek attól, hogy elviszed innen a fiad, akkor ez finoman elmondod nekik, ez klassz! Talán tényleg maguktól is rájönnek, hogy ez így nem tisztességes.... Drukkolok!

kimni:
Azt nem tudom, hogy ez őket tényleg zavarná, vagy csak mi gondoljuk úgy, de szerintem tényleg nem vetne rájuk jó fényt, ha egy enyhe autista kisfiúval se boldogulnak, akivel elvileg lehet boldogulni, csak ők kényelmesek. Ráadásul úgy, hogy még gyógypedagógus is van velük heti 2 órán át a csoportban, amikor is tulajdonképpen az óvónőket képzi, segíti.

Engem igazán az bosszant, hogy ez egy hivatalosan is autikat integráló ovi, ha jól emlékszem. És hogy ennek ellenére nem boldogulnak! Illetve nem akarnak.
Nem akarom már mondani, hogy bezzeg, de nálunk fel sem merült, hogy nem teljes délelőttöt van bent a fiam. Ha aludna, maradhatna egész napra. Pedig közel sem olyan felkészültek, mint a ti ovitok hivatalosan. Így én azt mondom, hogyha a másik oviban vállalják őt, akkor lehet, hogy jobban jártok tényleg. Mert ugyan nálunk nincs meg a fejlesztés, és lehet nem biztosítanak minden segítséget, mégis ott van a gyerek, szokja a szabályokat, közösségi életet, és néha még játszik is a gyerekekkel. Pont tegnap dicsérték, milyen ügyes volt tornán, hogy csinálta még a sorversenyeket is! Szerintem is próbálkozzatok még itt egy kicsit, de jövőre már jó lenne az egész délelőtt, vagy itt, vagy máshol.

labolen:
Igen az, de csak névleg.

Őt is dicsérik már, szinte nem is mondanak rá rosszat (pár nappal mielőtt beteg lett, akkor hisztisebb volt ennyi), sokmindenbe bekapcsolódik, ami nem fekszik neki az a kézműves (utál rajzolni) és zenés foglalkozások.
*

Zene: Felmerült már bennünk, hogy a ricsaj, a hamis, fals hangok zavarják inkább, s nem maga a zene. Mert akkor szokott bennünket leállítani, ha mi énekelünk mondjuk Balázsnak, vagy magunk szórakoztatására a fürdőszobában. Az oviban, meg hát biztos nem tök tiszta az ének, meg az a kis kézi magnó sem éppen a tiszta hangzásáról híres. A hangos zene viszont zavarja, de az tényleg hangos.

Sziasztok. Jó sokat írtok. Olvaslak Titeket, csak nem tudok építőt hozzászólni. Glornak sem, mert az én fiam nem rágcsál-t. Sokkal tovább szájába vette a tárgyakat mint a nagy, de azért már jó ideje abbahagyta nincs ötletem. Csak szívom magamba hogy ez meg az is milyen érdekes. Mellesleg valóban a stressz levezetéseként megmaradhat ez a szájban ,,járkálás,,.
A férjem sokáig rágta a körmét. Aztán egyszer csak tudatosan fogta és leszoktatta magát. De még előtte a nagyfiam elleste az apjától. Ő kb 3 évig rágta a körmét (Mindketten stresszes vagy elmélyült gondolkodás közben teszik) Most már nem rágja a fiam sem, most rosszabb, a bőrt rágcsálja az ujján. A pártom pedig átszokott a fogpiszkáló rágásra (még mindig jobb mint ha cigizne, nem?)

SEPHORA, nagyon sajnálom a korais történetet, én nem mennék el azokra a felajánlott játékfoglalkozásokra. Az általuk kiadott diagnózit már nem fogják módostani, mert azokon a foglalkozásokon már csak gyógypedagógus lenne benn és az nem fogja felülbírálni a pszichológus szakvéleményét. Mellesleg nem is autispec foglalkozások lesznek. Máshol kellene nézelődni, de hiszen van egy szakvéleményetek és az érvényes. Az állami támogatást így buktátok, de talán a minőségi fejlesztés a legfontosabb. Nem tudom hogy a Vadasban milyen fejlesztések kaphatók még, a szülőtréningen és Anna pecs és napirendi oktatásán kívül. De nekünk az annyira messze van hogy abban én már nem nagyon gondolkodom, nektek is több mint egy óra még autóval is. Minden más fejlesztőhely viszont fizetős.

3 MACI, igazán nem tudom meddig nyomulnék a helyedben. Ha az ovónők ennyire elutasítók és asszisztenst sem kaptok, lehet én továbbállnék a fiaddal. Okos ügyes, csak egy kicsit csibészke... A nem akarásnak nyögés lesz a vége. Talán csak a sok fejlesztést bánnám, amit viszont megkap az ovin kerszetül.

FONTOS: A hétvégi találka ügyében Kistim címét megkaptunk már? Én még nem tudom hova kell menni.

Még nem kaptuk meg a címet. Ha meglesz, küldöm rögtön, meg kiírom majd ide, hogy jelezzen, aki nem kapta meg.

A mi ovink nem integráló és mégis boldogulnak vele. Egész egyszerűen, amikor megkaptuk a diagnózist már ide járt két éve. Újat nem tudtak kijelölni, ezért maradt itt. Ráadásul mivel én 7-15-ig dolgozom, a gyerkőc 6-tól 15:30-ig ott van. És bizony van olyan is, hogy nem alszik. Ez miatt soha nem volt gondunk.
Szóval ezek csak az óvoda hozzá állásán múlnak....
Dühítő, hogy az érintett szülők, gyerekek ennyire ki legyenek szolgáltatva
az óvónők jóindulatának

Azt még nem írtam, hogy a BM oldalára felraktam két oldal érzelemkártyát, alsó feliratozással. Lehet felsővel kéne a pecseseknek, de én ezt nem pecsnek szántam, csak hogy akinek kell valamire, az megkapja. Én egy éve várok ezekre a képekre.

PECS tábla rágcsálás

Kövezzetek meg, de én biza bekenném valami egészségre nem ártalmas, de kellemetlen ízű dologgal azokat a táblácskákat egy időre. Aztán hátha lemond róluk.

Akárhogy is, de a rágcsálásnál nagyon fontos, hogy ha le akarjuk szoktatni róla, tudjuk helyettesíteni valamivel, ki legyen elégítve ez a vágya, mégha nem is rágcsálás formájában, de a bizonytalanság érzetét valahogy ellensúlyozni kell, kell valami más, ami megnyugvást ad neki.

GLOR: Dreamer ötlete nem rossz, a körömrágást leszoktató fegyvertár része volt egy keserű izű gyógyszertári körömlakk, Daum-exol volt a neve. Az nekünk azért nem jött be, mert amíg nem akarta abbhagyni, addig nem volt jelentős visszatartó eszköz. De más a Ti esetetek.
Csak aztán nehogy az legyen a vége hogy a pecs kártyákat egyáltalán ne akarja megfogni, ezért én nem biztos hogy ezzel próbálkoznék.

Vasárnapi találkozó:
Címet megkaptam, elküldtem, ha valaki nem kapta meg, akkor szóljon!

Arra gondoltunk Kisstimmel, hogy összedobhatnánk egy kisebb "piknik"-re valót.
Hogy csináljuk? Mindenki hoz egy üdítőt és egy rágcsát, vagy beszéljük meg részletesebben?

Szanya, én mondjuk elterveztem, hogy sütök valami sütifélét, tejmenteset , azt elviszem, meg vinnék némi innivalót. Szerintem úgyis mindenki fog valamit hozni, ezért nehogy külön nekiálljatok bármit is csinálni

Kriszti:
Igen, sajnos az lett volna a legjobb, ha az első év után átmegyünk a diagnózissal a kezünkben a másik oviba. Egy éviig úgy járt oviba, hogy nem volt diagnózisunk. De azt mondta akkor az egyik óvónéni, hogy ameddig a gyerek nem fogad szót, addig nem lehet 2 óránál hosszabb időt az oviban (jó ideig csak 1 órában jártunk). Persze mikor gyógyped segítség nélkül is kezdtek vele boldogulni, akkor sem változott semmi. Ezt az óvodai évet már diagnózissal kezdtük, új óvodavezetővel, aki úgy tűnt, hogy nagyon pozitívan áll a dologhoz. A gyerek kezelhető, nem rosszabb, mint más gyerek a csoportban stb. De még mindig nem változott semmi, még mindig 2 órát járunk az oviba, és mivel most már (szerencsére) fejlesztéseket is kap, azért a csoportban töltött ideje még rövidebb mint tavaly volt. Többször mondta Zolika, hogy nem akar oviba menni, mert kevés a szabadideje (szabad játék), hiszen 5 napból 4 alkalommal az ott töltött idejét külön a csoporttól tölti egyéni fejlesztésen.
Igen ez most már egészen biztosan a nem akarás, a rossz hozzáállás eredménye.
De ha még a munkámat is elveszítem emiatt, ki fogok teljesen borulni, az biztos, mert mégcsak azt se tudom mondani, hogy kérem szépen 4 órára vissza tudok menni, vagy mikor a kicsi 3 éves lesz akkor vissza tudok menni 4-6-8 órában vagy bármi, csak széttártam a kezem a főnök előtt, aki persze tudomásul vette, de sok minden nem rajta múlik, s ha nem vagyok ott, akkor simán megszűnhet a leleendő munkahelyemen a munkaköröm. ...

HáromMackó: én pont így jártam márciusban, megkérdezte a főnöknőm, tudok-e menni dolgozni úgy , mint a többiek legalább 8-17 óra között, és nem kell hazaszaladnom, ha a kislány rosszul van (cukorbeteg).
Mondtam ezt nem tudom ígérni, erre megköszönték a munkám és felvettek mást, aki akár 10-12 órát is tud melózni, mert egyedülálló hapsi és szeretné jól bedolgozni magát a szakmába.
Viki is 9-11 ig maradhat majd az óvodában, mi szeptemberben kezdünk, és nekem kell fizetnem mellé az asszisztenst vagy nem vállalják.

Szanya, Kisstim!

Megkaptam a mailt, köszi. Én sós süti/pogácsa sütés ügyben nem vagyok túl jó, ezért én inkább valamilyen édes-süteménnyel készülnék. Van egy bevált brownie-cheescake receptem. Ezt nem tudom elrontani...