Sziasztok!
Látom, hogy most is sok "kis" és "nagy" beteg van. Remélem, mihamarabb rendbe jöttök. Február közepe óta én is átmentem "betegápoló" státuszba. Mostanára gyógyultak meg a gyerkőcök. De még mindig olyan karikásak a szemeik, mintha egy hete virrasztanának.
Nekik is olyan magas lázaik voltak, meg teljesen el voltak gyengülve. Két gyerkőc még fogyott is két-három kilót, ami az Ő esetükben nagyon sok.
Most kezd visszajönni az étvágyuk. Próbálok mindenféle kedvenccel kedveskedni nekik.
Ádám is beteg volt. Másfél hétig ugrált fel a láza 39 fok fölé. Rengeteget aludt, amikor ébren volt, akkor meg az ölemben szenvedezett. Amikor jobban lett átváltott passzívba. Semmi nem érdekelte. Nem akart játszani, ki sem akarta tenni a lábát otthonról. Két háznyira jutottunk el, amikor már le is feküdt a járdán. Csak kirakózna egész nap (persze ha hagynám!). És persze folyamatosan a nyomomban volt, szinte még wc-re sem hagyott egyedül elmenni. Nagyon meg kellett dolgoznunk azért, hogy újra működjenek azok az eszközök, praktikák, amikkel neki és nekünk is könnyebb volt az életünk. Így még a gép elé sem tudtam leülni. A kezeimnek is mindig adott feladatot

.
Közben az egyik bölcsességfogam is tréfát űzött velem.
Annak azért örülök, hogy amikor a babzsákos képzés volt, Ádám még nem volt beteg. Így ott tudtam lenni. Bár még nem tudom hasznosítani a megszerzett tudást. Viszont most még inkább szeretnék elmenni két hosszabb tanfolyamra...csak ne kerülne olyan sokba
De egy pár napja kezd újra nyitni az én kismanóm, aminek nagyon örülök.

Tegnap vonattal elmentünk együtt Szegedre. Szuperül viselkedett, sőt élvezte az egész utazást. Csak a nagyfiam bosszantott párszor út közben.
Így most végre le tudtam ülni kicsit a géphez. Olvasgattam, mennyi minden történt veletek. Szomorkodtam, hogy a betegség és a baj senkit nem került el.

De bízom benne, hogy most már mindenkinek egy jobb időszak következik. Olyan szépen süt kint a nap!

A picúrkánknak is megvolt az első szülinapja