Voltunk a Koraiban, illetve megint a férjem vitte el a Levit. Marci mellé nem tudtunk beszervezni senkit sem, én meg vezetési gyakorlat hiányában nem tudtam volna a Levivel Bp. másik felébe eljutni. Tömegközlekedni még nem lehet vele sokat csak pár megállót, mert nem bírja.
Szóval a férjem beszámolója alapján 3 szakember vizsgálta a Levit. (neurológus, gyermek pszichiáter, mozgásterapeuta)
Neurológiai eltérést nem találtak, a mozgásban van lemaradás a korához képest (esetlen, ügyetlen, hypotóniás izomzatú, koordinációs problémák).
A gyerekpszichiáter érdekes volt, mert totál nem érdekelte amit mond a férjem a gyerekkel kapcsolatos problémákról és a furcsaságokkal kapcsolatban, egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Megállapította, hogy Levi nem autista, mert szerepjátékot játszik és tartja a szemkontaktust. Nagyjából ennyi.
Furcsának tartom, hogy pusztán a játék alapján állítja ezt és ez alapján ad szakvéleményt. Nem is tud semmit a gyerekről, mert nem érdekelte mit mond a férjem. A játékból nem jön le az, hogy milyen sajátos gondolkodása van, hogy a saját kis világában él, amiből nehezen lehet kimozdítani, hogy rengeteg kényszeres sztereotip cselekvéssorozatot épített bele a mindennapjaiba, amiknek nincs funkciója, nem szereti a testi kontaktust, zavarják a zajok stb...
Nehéz a világából kimozdítani, egy síkon gondolkodik és a szocializáció terén nagy elmaradása van. Mániákusan ragaszkodik az aktuális hobbijához és minden gondolata ekörül forog, nem lehet ebből kirángatni. Órákon át fekszik a földön és pörgeti az autói kerekét és nézi hogy forog. És én ezen fáradozok, hogy kibillentsem ebből a fura világból.
A szerepjátékot meg azért tudja, mert magtanítottam neki, illetve követte az utasítást, hogy pl. etesse meg a Macit.
Aki volt a Koraiban felmérésen, a vizsgáló orvost érdekelte, hogy a szülő mit tapasztalt otthon?