Téma: Autizmus mindennapok

Sziasztok! Szeretném megkérdezni, hogy sikerült-e itt közületek megkapnia valakinek a magasabb ápolási díjat, ami olyan 38 e Ft körül van. Most próbálom intézni.

Kép: köszi a dícséreteket! Azért mosolyog ilyen erőltetetten, mert látta hogy fotózom, és akkor mondtam, hogy nagy mosoly!
Amit csinál az egy házi készítésű fejlesztő feladat, amit egy ovis-iskolás katalógusból néztem ki. Van rajzolva egy 4*4-es négyzetrács, aminek néhány négyzetében számok vannak egytől háromig. Annyi kockát kell rakni a négyzetbe egymás tetejére, ami oda van írva. Ebből a lapból van több is, és így építget tornyokat. Nagyon szereti, főleg mert úgy mondtam, hogy annyi emeletes legyen a ház, ami oda van írva.
Gyűjtés: mi eddig csak a feladatoknál használtuk, de gondolkozom abban, amit kimni ír, mert nálunk is gondok vannak az öltözéssel, megvárással,... Jó ötlet nagyon, lenne mobil füzetünk, meg matricák bele.
tic: én nem szóltam még rá, mert úgy hallottam akkor lehet megszűnne, de jönne másik. Annyira nem zavaró, a szájcsipkedés rosszabb lenne. meg erről tényleg nem tud szerintem...

A ti gyerekeitek is próbálja alkalmazni a fejlesztők módszereit? Pl: sokszor modja nekünk, hogy Anya nézz rám! - és után mondja amit szeretne. Vagy sok mindent meg tud csinálni egyedül is, de szereti ha segítek. Én mondom neki, hogy nem segítek mert tudom, hogy meg tudod csinálni egyedül is. Ekkor megfogja a kezemet, és mondja, fogjuk együtt, és ezt meg ezt csináluk így, meg úgy (ahogy a fejlesztő vezeti az ő kezét, ha valamit tanít neki.

Mostanában már nem vár meg az úttestnél, hanem átszalad egyedül. Megáll előtte, körbenéz, de átszalad. Én meg rohanok utána, hogy ott legyen, ha vissza kell rántani. Nem olyan régóta csinálja ezt. Ma kínomban azt mondtam neki, hogy várjon meg az úttestnél, mert egyedül nem tudok átmenni, segítsen nekem. És láss csodát megvárt. Ő nézett körbe és megfogta a kezemet és áthúzott a túlsó járdára. Aztán elengedte a kezemet és futott tovább a járdán. Erről a szaladásról nem igazán tudom leszoktatni, sokszor szaladva közlekedik az utcán, vagy nagyobb tereken (pl az áruházakban, a kisboltokban nem), olyan mintha "megmámorosodna" nagy tértől. Ha ott a kistesó is, akkor vagy együtt szaladnak, vagy rövid időre ő is megfogja az öcsi kezét, és együtt vezetjük, aztán megint megindulnak a hétmérföldes kiscsizmák a lábán, és elkezd szaladni.
Szerencsére már sokszor bölcs megjegyzései vannak a környezetéről, vagy kérdései vannak és ilyenkor mellettem jön és beszélgetünk. Talán kinövi ezt is. Másnak is ilyen szaladós a gyereke? Vagy ez tök normális egy 4 évesnél? A angyfiam abszolút nem volt ilyen. Ő szinte mindig fogta a kezemet, és mindig mellettem jött stb.

3mackó, nem tudom, hogy normális-e, de nálunk a kicsi, az NT, ő egy ilyen rohanós gyerek, de mégis meg tudta tanulni, hogy bizonyos helyzetekben nem szabad, most 3.5 éves. A nagy pedig még 5.5 évesen is otthagy a csudában engem, ha valami izgit lát. Állandó balhé van az utcán, ha sétálunk, bringázunk, rollerezünk, hogy meg kell anyát várni. Nem véletlenül kap matricát, ha egy séta alkalmával egyszer sem kell rászólni Én erre jutalmazom és sokszor működik!

Labolen, ha vannak ilyen egyéb problémák, mint öltözködés sebessége stb, akkor biztosan sokat fog javulni, ha veszel ilyen mobil füzetet neki matricákkal! Bár én nem viszem magammal a füzetet, megígérem neki az utcán, hogy otthon megkapja és ha hazaérünk, meg is kapja.
Ez az erőltetett vigyor pont ilyen a fiamnál is

Nektek is szokott olyan lenni, hogy elkezd mondani valamit a gyerek és közben hátat fordít, mert éppen arra lát valami érdekeset? Közben beszél tovább, én ugye akkor alig hallom, értem, ha nincs tök csönd amúgy és állandóan rá kell szólnom, hogy forduljon felém, ha beszél, mond valamit Nekem. De nem veszi észre, hogy elfordul. Az utcán is mond fontos dolgot és közben elfordul és kb semmit nem hallok belőle. Olyan furi ez, amúgy belenéz a szemünkbe és neki tök jól mennek ezek a kommunikációs dolgok (válaszol szépen, kérdez is, idegenekkel totál udvarias és közlékeny).

3mackó, nálunk nem csinál ilyeneket a fiam, hogy alkalmazná a fejlesztők módszereit, de nekem ez nagyon tetszik!!! Ez tuti jó!

Nem szalad el messzire, és sokszor mondja, hogy Anya gyere. Egy évvel ezelőtt simán lehetett vele sétálni, mert fogta a a kezem, vagy a babakocsi (amiben a kistesót toltam) tolókarját. Kb ennyi idősen tanulta meg, hogy meg kell állni az úttestnél, és meg is állt. De most ő már nagyfiúnak érzi magát (??) és miután szabályosan körülnézett (hogy csak nézett-e, és nem látott, hát azt nem tudom ...) és átmegy.
Meg szeret bekacskaringózni a bokrok közé, meg a hóba, levélkupacokba, de ezt mondjuk én is szerettem anno.

Nekem ezek nem tűnnek durvának, mármint nem hiszem, hogy eltérne a tipikustól. De persze nagyon nem jó, ha egyedül átmegy egy 4 éves... én nagyon parás vagyok ebben, meg hát forgalmas helyen is lakunk, mégiscsak budapest közepefelé és ez az úttest előtti megállás nagyon komolyan van véve. 1 éves koruk óta az a szabály, hogy csak anya kezét fogva lehet átmenni, akkor is, ha ő nem lát autót. Nálunk csak a veszélyes, hogy elmélázik a fiam és egyszerűen nem veszi észre, hogy úttest jön.... ha észreveszi és felfogja, megáll. Az apja is ilyen, ha elkalandozik, akkor nem veszi észre, ami előtte van. Egyszer egy elsőbbségadás köztelező táblát nem vett észre így, pedig ismertük a környéket már.

Nálunk csak a ruharágás meg az egy helyben ugrálás volt a sokáig jellemző.

Nálunk is az a szabály, hogy anya kezét kell fogni, de már nem fogja, vagy nem mindig. Szerencsére mi nem lakunk forgalmas helyen, és ezt az átmegyek egyedül az úttesten dolgot inkább csak az ovi előtti átkelőnél csinálja (ahol egyébként csak 30-al mehetnek az autók), de már parázom, hogy a nagyobb forgalmú út zebrájához érünk, mert nem tudom, hogy ott mit fog csinálni, úgyhogy olyankor keményen megfogom,a mi miatt persze elkezd nyafogni és megpróbál szabadulni.

Dreamer:
A döngölőbéka effektus még megvan néha nálunk is.

döngölőbéka effektus :D Nagyon jó

Én is ezt csinálom az úttestnél, ha nem akarnak magától, megfogom a kezét erősen és nyafog... sőt, már az úttest előtt jóval kell neki ordítani (hogy hallja, mert sosincs normál hallótávolságon belül...), hogy jöjjön már most ide... kerülöm az úttesteket, az az igazság, tortúra a séta ilyen helyeken.

Labolen, nagyon aranyos a kép! Látszik, hogy "Anya kedvében járok". Nálunk is ez van, meglátja a kamerát, már mondja, hogy ííííííí.

Nálunk ilyen furcsaság még az időnkénti pólórágáson meg a vizuális ingerkeresésen kívül az, hogy izgatott állapotban fülmagasságában markol, de olyan erővel, hogy beleremeg, közben piciket ugrál és feszülten kacag. Így 5 évesen ez még aranyos. De sokat csökkent, már nagyon ritkán csinálja, úgyhogy szerintem ez el fog tűnni.

Én ettől a közlekedéses dologtól úgy félek, hogy mindent mindig túlreagálok. Pedig ügyesen megáll a sarkon, leszáll a motorról, megfogja a kezem... mégis úgy rohanok utána mindig... pedig még az utat is tudja, ha ismert helyre megyünk. De itt minden játszóteret csak erős forgalmú főútvonalon lehet megközelíteni, és nemrég ütöttek el pont az egyik játszótérnél egy gyereket!

Sziasztok,
Egy ideje már olvasgatlak benneteket, még nagyon az elején vagyok az ismerkedésnek, 3 éves fiamnál diagnosztizáltak (gyermekpszichiátrián) pervazív fejlődési zavart decemberben. Fejlesztünk, tanulunk, igyekszem képben lenni, iszonyú sok mindent lehet innen-onnan összeszedni (erről az oldalról különösen, örök hála a kitalálóknak és a készítőknek), de azért eléggé magamra vagyok utalva - Nyíregyházán lakunk, Pesten könnyebb lenne.

Nem tudom, fogok-e tudni jönni beszélgetni, 3 fiam van (14, 3 és 1,5 évesek), és amúgy sem megy a fórumozás, de köszi, hogy vagytok

Nálunk is volt jó sok elfutkározás és még most is van többször, hogy előreszalad és átmegy az úttesten.
Én meg loholok utána...

Már hét éves, babapórázt nem rakhatok rá.

Nálunk az elfutkározás csak 2 éves kor alatt volt probléma. Akkor volt sok hiszti az utcán, földön vergődés, lefekvés, elfutás ...
Amikor megszületett a húgi, és őt is vinni kellett babakocsiban a bölcsiig, akkor volt nehéz. A babakocsit csak két kézzel lehetett rendesen tolni, a fiamat is fogni kellett volna, és így a kezét kellett a kocsihoz odafognom, és ott lógott meg üvöltött egész úton. De aztán megértette, hogy ezt nem lehet másképpen, mert anya nem hagyja, és kész.
És akkor beletörődött, vagy megérett rá, nem tudom, és hiszti megszűnt. Onnantól inkább jött mellettem.
Autókra mindig figyelt, azzal soha nem volt gond.

Bringa: sajnálom, de üdvözlet a fórumon.
beszéd: nálunk állandóan beszél és kérdez, nem igazán érdekli, hogy én mit csinálok. Egy dolgot többször is megkérdez, és sajnos sokszor nem is tudom miről beszél. pl: a 13-nál 12 van? Nekem lesz 13-as. Én meg csak nézek hogy jól van kisfiam persze. Sajnos ki tudnám kódolni, hogy miről kérdez, de ezek pont reggeli öltözködés közben, vagy ilyesmi szitukban fordulnak elő, és nincs időm meg idegem végigbarchobázni. Szóval ha mondja, hogy nézz rá, az már szerintem nagyon jó! Mert tudja, hogy csak akkor figyelsz. Nálunk olyan is van, mikor valakinek nagyon fel akarja hívni a figyelmét, akkor szinte belemászik az arcába, hogy meglegyen a szemkontaktus.
közlekedés: már sokszor mondtam, ha nem itt élnénk ahol, nekem már nem lenne 3 gyerekem. Kiskorában úgy motoroztunk, hogy futópórázt kellett raknom a motorra, mert máskülönben elment volna a világ végére. Motorozni meg akart, csak kistesóval, terhesen nem értem volna utól. Ha úgy gondolja, hogy hazamegy a játszótérről, akkor hazamegy. Én meg nézhetem hova lett. Még jó, hogy 100 m-re lakunk onnan, és ez egy zsákutca, és földutca, nincs forgalom. De nagyon utálom, hogy dönt és nem szól, és már el is ment. Majd erre is rajzolunk, vagy nem tudom. Utcán is simán elmegy, hiába szólok, hogy állj, várj, stop, már mindent, amit érthet. Arra gondoltam, hogy játszunk menet közben buszosat. Te vagy a busz kisfiam, most indulunk, most gyorsítunk, most lassítunk, most kereszteződés, meg kell állni, most buszmegálló stop... Csak még nem volt időm , talán majd ma! Mindig talán majd ma, vagy holnap!
Városban, vagy idegen helyen, ahol még nem jártunk fogom a kezét szorosan. Engedi általában, mert ő sem tudja hova megyünk. Vagy nem a kezét csak a kabátját. De nem engedem el magam mellől.
Egyébként sógornőm mondta, és igaza van, ha városban élnénk, akkor biztos jobban menne ez, mert kiskorától arra neveltem volna, hogy csak mellettem. De itt a faluban... (oké város, de mégiscsak falu. )

labolen: Igen, ilyen szempontból jó, hogy nem nagyvárosban élünk, más szempontoból meg rossz, mert nehezebb fejlesztőhelyeket, sulit, ezt-azt találni.
Nekem nem szokott ilyesmiket mondani (vagy nem vettem észre), többnyire az adott szituációhoz passzoló dolgot mond, de azért sokszor van, hogy az űrhajóiról, rakétáiról, vagy bolygókról beszél mondjuk ebéd közben, meg útközben, meg amikor aludni kéne stb.

Ma voltunk a Vadaskertben, és kicsit összezavarodtam, mert azt mondták, hogy a gyerkőc nem auti,hanem diszfáziás