Szanya: szabotázsakciót nem tudok javasolni, csak leírom, amit mi éltünk meg. 4 évesen a gyerek az istennek sem volt hajlandó válaszolni semmire sem. Emlékszem, erőltettük, hogy csak akkor kap meg valamit, ha kimondja pl hogy kérem, nem csak annyit hogy teát. Inklább elment. vagy üvöltött, hogy nem mondom! Eleinte annak is örültünk, ha igent vagy nemet mondott. Pedig az ő beszédfejlődésével nem volt gond 3 éves kjoráig, verselt, énekelt, beszélt. Aztán meg nem. A lényeg, hogy sokáig tartott, mindig feszegettük egy kicsit, hogy csak akkor, ha kimondod. Persze kezdetben ráhagytuk, mikor már nagyon nem ment, aztán egyre kisebb ellenállással mondta. Most már simán javít, ha kérem, vagy egyből úgy mondja, hogy kérek ezt vagy azt. másfél év, de most már csomót beszél, és válaszol minden kérdésre, mégha rosszul is, de próbálkozik. Most van a miért korszaka is, és már annyit kérdez, hogy néha idegesítő. Mert ugye én kapkodok, feszült vagyok, hogy induljunk már, meg öltözzetek, meg jajj mi történt megint, ő meg csak kérdezgeti a dolgait, hogy hány szem homok van, meg hány pontos az összekötője, meg mittudomén miket, amikre nem is tudok válaszolni!

Csak azt akarom mondani, hogy szerintem megvan ennek a fejlődésnek a lassú üteme. Legyél türelmes (én sem voltam az!

), mert eljön az idő, mikor annyit beszél majd, hogy lelőni se lehet. Addig meg kitartás.
Konkrét dolog sajnos nem jut eszembe, mi ezt csináltuk, hogy valamit csak akkor csináltunk meg, ha kérte.