nekem is egyre jobban tetszene ez a suli,és a szeptemberben kezdés...nagyon mondja is hogy nem szeretne ovis lenni,érdekli az iskola,persze nyilván nem tudja teljesen milyen,de az ismeretek vonzzák,az tuti,mert kérdez,folyton...
áh,ez csak egy véleménye a nagynénémnek,hogy le van írva a diagnózisban hogy a mezgazd gépek érdeklik,és ebből a témából nehezen kimozdítható,valóban erről képes bármennyit beszélni,de nem csak ez érdekli,és ezt rója fel nekik a nagynéném,hogy miért ez van elírva.de mondom,minden mondatuk igy ki lett vesézve általa,hogy ez miért nem igaz misire...
és hogy nagyon felületes,és egy csomó minden nem derül ki,ami az ellenkezője annak amit leírnak.
csak az a furi,hogy tényleg nem egy 10perces megfigyelés alapján írták ezt a diagnózist,hanem 47oldal és 5nap alapján....
és oké,nagynéném látja születése óta,de mondjuk 2-3havonta 1-2órát,meg egy évben egyszer kétszer mondjuk 1-2napot együtt vagyunk.de ezeket a dolgait amik tipikus auti tünetek,látja,mégis valahogy most ezen lovagol folyamatosan,hogy miért nem az...
tudjátok,ma bevillant valami,és nagyon elkeseredtem...
anyukám,aki szinte az egyetlen támogatóm volt eddig,aki segített abban hogy feljussunk Pestre,felhívott,és persze a nagynéném,a testvére beoltotta,hogy ő már sok autista meg aspergeres gyereket látott,de azok nem ilyenek,nézessük meg mással,stb,stb.
és most kérdeztem tőle,mi lesz,ha megmutatjuk a gyereket a gyógypedagógus ismerősének?mi lesz,ha azt mondja,hogy hát,igen,vannak fura dolgai,de ő nem mondaná,hogy autista?vagy mi?akkor mi van?elfelejtjük a vadasos papírt,mindent?
és akkor beugrott,és rájöttem,hogy mikor Pestre mentünk,anyukám a keresztanyjánál lakott(én a két gyerekkel a vadasban).persze elmondta az idős 86éves néninek,miért jöttünk Pestre a gyerekekkel....és anyu mondott egy mondatot mikor mesélt róla,hogy ez a rokon néni milyen jól reagált erre.hogy én biztosan okkal tettem meg ezt a lépést,hogy segítséget kérek misivel kapcsolatban.és ha itt olyat mondanak,hogy valamit nem csinálok jól,akkor én vagyok olyan okos,meg értelmes ember,hogy elfogadom,és megvalósítom amit javasolnak.
és ma bevillant ezt mikor fél órán keresztül hallgattam a jótanácsokat anyutól,hogy hiszen itt mindenki azt várta,hogy azzal fogunk hazajönni,hogy én nem csinálom jó,én változtassam meg a nevelésemet,és fogjam keményebben,és neveljem igy vagy úgy,mert amiatt ilyen ahogy eddig foglalkoztam vele.
és nem ezt kaptuk,és megdícsértek,hogy jól csinálom ösztönösen vagy tudatosan,ahogy eddig kezeltem a gyereket....és most a család ezt nem fogadja el,és ráadásul van egy szakember is , a nagynéném,aki azt állítja hogy téves a diagnózis,és hogy én nem jól nevelem,stb.
szóval ma úgy érzem,még jobban egyedül leszek ezután,mint eddig...
és anyám szerint én élvezem ezt az egészet,hogy fürdök benne,mert nem azt mondták,hogy én vagyok a hibás,hanem hogy ilyen a gyerek,pedig mennyivel boldogabban jöttünk volna haza,ha azt mondják,hogy nevelési hiba a viselkedése,mert ezen akkor lehetett volna változtatni,és ha ez van,akkor tessék változtatni rajta,kemény munka lesz,de ha én változom,a gyerek is előbb utóbb fog.és ez mennyivel jobb lett volna,könnyebb lett volna,ha ezt a véleményt kapjuk...
persze örültek volna,mert akkor végre mindenki mondhatta volna,hogy látod,látod,mi megmondtuk,másképp kellett volna csinálnod már az elejétől...
és szerinte most én élvezem,hogy nem ezt mondták,hanem ledegradálták betegnek a gyereket.mondtam neki,hogy nagyon téved,én vagyok az egyetlen,aki egyszer ki nem mondtam ezt a szót,hogy beteg,és nem tekintem annak,és nem élvezem a helyzetet,hanem én vagyok az egyetlen,aki elfogadom a gyereket olyannak amilyen,és amióta hazajöttünk,azon vagyok,hogy átformáljam az agyamat,és megértsem mi vezérli őt,miért olyan amilyen,és a legjobbat hozzam ki a helyzetből,a legjobban segítsek neki és megértsem...
na,erre egy kicsit elhallgatott,úgy érzem vette az adást,hogy igazam van,de azért azt utána is hajtotta,hogy miből állna másnak is megmutatni a gyereket...
persze,ugyanolyan gyógypedagógus fogja látni,mint amilyen a nagynéném ismerőse,csak nem 140kilóméterre tőlünk,ahol ők laknak,hanem itt nálunk,kaptam már segítséget,hogy ki tudna magánban foglalkozni vele...
. 
