Téma: Autizmus mindennapok

Frézia:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: Én anno a Trobit akarok Hurrá! + Ez mind Pécsi kesztyű. Sugár reklámok jöttek be. Valljuk be a régi reklámokat mindenki ismerte és nem csak az autik kiabálták.
Gizmo reggelente az invitel csatornák beállítását hallgatja, sajnos ez hangosabb minden adónál erre se jó kelni. A gyerekzár és társai...., Cserélünk?

Ezeknek a tudományos érdeklődésű ifjoncoknak tudom ajánlani a Tweenies, vagy a Varázslatos iskolabusz című sorozatokat! Ezekben is arról van szó, hogy valami hogyan működik, de talán többet tanulnak belőle, mint egy reklámból, és a szülőknek sem lesz annyira unalmas.

Champ, eddig csk 1-2 alkalommal, őszintén nem jut eszembe na de most hogy írtad kipróbálom. Van rajtam ekcéma (ha tejeset eszem szokott..,és most nem bírtam ki )



Emlékeztek e arra mikor ment be a gyereknek a versenyzés fogalma és mi segített.
A nagyomnál -ami sztem ebben egyáltalán nem lehet példa- csak arra emlékszem, hogy milyen nehezen vette -ő és unokatesó- hanem nyertek.
Gergőt még mindig nem hajtja semmilyen versenyszellem. Pedig a héten vendégségben volt nálunk egy nála fél évvel fiatalabb nt és letaglózott a versenyszelleme. Ennek itt lenne az ideje, de legalább hogy értse.
G végig csinálja a társasokt, de nem érdekli sztem tisztán feladatnak veszi vagy ha picit érdekes legfeljebb a vonatos tartalma miatt. Futásban sincs versenyzés ha versenyfutás van nem versenyez senkivel, csak fut amerre a többi. Tetszik neki hogy megdicsérjük, ha első lesz, de ezt is oly természetesen veszi sztem nem érti, vagy nem tart ott. Pedig.. ha valamit ügyesen csinált és azért dicsérem meg annak látom hogy örül sőt ha ő gondolja hogy valamiben ügyes volt izgatott ugrálás közben meséli és vigyorog, szóval érzi azt, hogy ő most valamiben ügyes jó és az jó dolog + odajön hogy elmondja.
Most csak arra gondoltam, hogy társasban beteszem a gumicukrot a célba és az eheti meg aki győz. Ma kipróbálom sztem ez jó lesz.

Amúgy versenyfutást gyakoroltunk nyáron a nagyommal belátható szakaszon ketten futottak és mégsem ment át. Arra volt jó hogy másnap egyedül is azt játszotta, hogy versenyfutás van és ezt fennhangon magyarázta és egyedül futott oda vissza... (Persze lehet hogy volt mellette egy képzeletbeli versenyző, de vajon miért nem hívta a testvérét hogy megint fussanak..)

Tomger, az én nagy 8 évesemnek sem megy át ez normálisan... pedig ő focizik a suliban, az valami egyesület, velük szoktunk járni még versenyekre és ugyan már érti (6 évesen ezt sem értette persze), hogy nyerni jó, meg tulajdonképpen az a cél ott is, hogy nyerjenek, mégsem megy neki, amikor a pályán van. Most vittem 2 futóversenyre is, tulajdonképpen nagyon nem fogta, hogy neki le kéne hagynia másokat. A rajtnál mindkétszer előre engedte a többieket. Most voltunk hétvégén a másodikon, ott én is futottam vele és húztam őt, mert meg akart állni felhúzni a gatyáját, úgy 10 méterenként. Őt egy dolog foglalkoztatta, hogy ne ő legyen az utolsó, valamiért attól tart, a többi tökmindegy volt. Az öccse 3. lett, kapott érmet és nulla irigység volt benne, örömmel tapsolt neki. Egészen biztosan nincs meg még most sem neki ez. De nem biztos, hogy ez akkora baj. Sok szituban ez védi őt a kudarcélménytől. Szerintem azért bírjuk jól a sulit, mert a legtöbb kudarcélményt nem éli át, nem érti, nem éli meg kudarcnak. Tulajdonképpen nem olyan nagy baj ez, majd egyszer biztosan be fog ez ugrani nekik szerintem.

Tomger: Én is pont ezt akartam írni, egyrészt hogy tegyél valami jutalmat oda, mert egy érem, vagy elismerés nem fogja érdekelni. Másrészt én minden áron próbálom tanítani a lányomnak, hogy nem akkora gond, ha nem ő nyer és ne boruljon ki emiatt. Szóval Kimnivel egyetértek, nem akkora gond, ha ez most még nincs meg.

Gyerekek, ne már!

Értik, mi a verseny, meg hogy kialakul egy sorrend, csak NEM ÉRDEKLI ŐKET.
Nekik ez egyszerűen nem fontos.
Mellesleg a rajtnál, ahol nyüzsgés van, nyilván előre akar majd engedni mindenkit, hogy kevesebben legyenek körülötte.
Egyébként meg nem szeretnek általában versenyezni. Lehet, hogy mindenféle megmérettetés stresszt okoz nekik.
A fiam járt sakkszakkörre. Jól ment neki, ezért a szakkörvezető bácsi el akarta vinni versenyre. Amint a gyerek ezt meghallotta, többet nem ment el a foglalkozásra.
Társasjátékozni szeret, ott velünk szívesen versenybe is száll a pontokért, de mindig mondjuk neki, hogy saját magához mérje a teljesítményét, ha jobb pontot ért el, mint előzőleg, akkor az ok. Persze ha igazán összeszedetten játszik, és jó lapokat húz, vagy ilyesmi, akkor már képes elverni minket.

Dreamer: Pont ezt írtuk mi is.

Verseny: Erről elsőre nekem is ez jutott eszembe és szerintem sem nagyon lehet ezzel mit csinálni.
Viszont az a probléma ezzel, hogy már az oviban is, de az iskolában meg főleg benne van a tananyagban, hogy tesin állandóan sorversenyezni kell és ha azt csinálja, mint az enyém, hogy ha valaki lemarad, akkor nevetve bevárja.... akkor a tanár igen ideges lesz egy idő után.

Spec. Edina gyerekei mindenféle versenyekre járnak és szeretik.
Szóval ebből is van mindenféle.

Tomger,
szerintem sem vészes a helyzet, ha lehet így modani, van rá esély, hogy később G.-nél is kialakul valamiféle versenyszellem, miért ne? Hiszen a nt gyerekek közt is eltérő ennek jelenléte, de hogy mi lesz majd a folytatás, ki tudja, mindenesetre jutiért motiválható, ez is jó jel azért .

Nálunk úgy néz ki, új fejlesztés indul, a Sindelar-módszer alapján, elsőre nagyon szimpi, tulképpen az iskolakezdéshez szükséges készségeket, képességeket erősíti, mindezt autibarát módszerekkel csinálják majd a gyógypedagógussal, remélem, beválik.
A módszer alapján van egy felmérő teszt, bevallom, kicsit letaglózott az eredmény, és ráadásul a figyelmi és egyéb valszeg az autizmusnak is számlájára írható nehézségek miatt lett ilyen, mert tudja, de ott és akkor nem mutatta meg, és hát a suliban sem a saját asztalánál és velem fogja csinálni a munkát, szóval most neki kell állnunk keményen ezeket a dolgokat is edzeni .
A teszt maga nagyon jó, van hozzá anyagom, ha érdekel valakit, és mutatott a gyógypedagógus egy friss szakértőis véleményt (na nem az egészet, csak az adott részt), miszerint már az iskolaérettségi viszgálatokon is ez alapján a módszer alapján mérnek fel, le is volt írva a véleményben. Lehet, hogy nálunk ez lesz már a gyakorlat, nem tudom. Na mindegy, fel kell kötni a gatyát.
Az iskolakeresés tervezési fázisban van, ezzel kapcsolatban, mihelyt lesz lelkierőm, írok a releváns topikba, most még káosz van a fejemben, és nincs jókedvem, ha a témára gondolok .

Dreamer, a versenyzést arra mondjuk, hogy érti, aki megérti, miért jó nyerni. Aki megérti, azt onnantól nem hagyja hidegen, hogy hányadik lesz (max jól kezeli ezt a helyzetet). Persze,hogy értik, hogy van nyertes, második, harmadik stb, de azt nem értik, miért olyan jó első lenni. Mivel nem értik olyan jól az elismerést, dicséretet, mint nt társaik. Már amelyik auti nem érti, mert ahogy Szanya írta, ez egyéni. Én is ismerek több olyan autit is, akik csak és kizárólag nyerni akarnak és brutál módon versenyeznek mindenben. Szerintem az meg már valamiféle letapadás is, de ők a másik véglet. Az én fiamon egyértelműen látszik pl (szerintem ilyen lehet Tomger fia is), hogy nem érti, mitől jó első lenni. Ő azt sem érti, hogy jó vagy rossz valamiben, egyszerűen ez nincs a helyén. A saját mércéje szerint helyezi el magát helyzetekben, aminek nem sok köze van a valósághoz (amiben jó, arra sokszor azt mondja, hogy rossz, amiben rossz, arra meg azt, hogy jó). Nem tudja értelmezi a külvilágtól bejövő értékelést.
Egyébként lehet, hogy a fiad pl a kudarctól félt, azért nem ment el a sakkversenyre. Nálunk szóba sem jöhet olyan, hogyha szeret valamit, azért nem csinálja, mert verseny. Dehogynem csinálja, csak neki nincs különbség a verseny és az "edzés" között.

Tomger, lemaradt az előbb, hogy mivel múlt héten futóversenyeztünk, így azóta arra készült, hogy lemegyünk a focipályára és ott krétával pályát rajzol, rajtot és célt és majd ő levezényel egy futóversenyt. Nem is futott volna, ha nem mondom, hogy akkor legyen ő a felvezető futóember. Szóval, eszébe sem jutott, hogy ő versenyezni akar, nekem kellett futni az öccsével. Aki meg majd' megőrül, hogy nyerjen, ő meg az ellentéte. (mint Labolennek a lánya ). Azaz elég hasonló módon kezelte a fiam a futóversenyes élményét, mint a tiéd! Nálunk különben mindent újra el kell játszani. Ha metrózunk, akkor hazajön és rajzol metróvonal táblát, ülni kell a kanapén, ő a vezető és mondja be a megállókat. De bármit, ami történik velünk, neki el kell játszani, sokszor tök egyedül. És felnőttet szeret ezekbe bevonni, nem az öccsét.Nálatok is gyakori ez?

És szerintetek mégis, mi a jó a versengésben?
Ha verseny van, mindig csak egy győztes lehet, míg ötösből bármennyit ki lehet osztani, és egy ötös semmiben sem csökkenti egy másik ötös értékét.

Aki megvárja a lemaradót, az nem aranyérmet fog kapni majd később, hanem fair play díjat, és attól jobb lesz a világ, mint 100 aranyéremtől, akkor is ha nem osztják ki neki, csak a viselkedésével kiérdemli.

Ez is csak egy nt viselkedési forma, amit meg kell tanulni. (Mint millió mást.) És értelmezni is tudni kell.

Dreamer: Ennyi erővel azt is kérdezhetnéd, mi értelme a társasozásnak. A gyerek nem szereti, nincs semmi eredménye, nem is hasznos, akkor minek erőltetem.

A versengés egyszerűen genetikailag kódolva van az evolúció miatt. A legjobb, legerősebb érvényesül, annak van a legtöbb utóda, evolúciós szempontból az a legsikeresebb. Mivel ma már a felnőtt férfi nem állhatnak neki verekedni a másik pasival egy nőért, hogy attól is legyen még több utóda, vagy nem harcolhat a szomszéd törzzsel, hogy neki legyen a legtöbb vadászterülete (most lépjük át a hivatalos háborúkat, én személyes vonatkozásban írom). Szóval mivel ilyen lehetőségek nincsenek, marad a sport és a versengés bármiben, hogy ki tudja mutatni a férfi, hogy ő a jobb. Ez fiúkra is vonatkozik és azokra a lányokra, akikben több a tesztoszteron.
És mivel ez egy általános nt tulajdonság és a világunkban elfogadott viselkedésforma, mint mondjuk a társasozás vagy az etikett, emiatt megpróbálják megtanítani egy autinak is, hogy igen, van olyan, hogy verseny, és akkor illik végigmenni a távon, muszáj elindulni rajta, ha kötelező iskolai esemény.
Ha elfogadod azt, hogy udvariassági formulákat tanítani kell, mert ez az elfogadott viselkedésforma, akkor szerintem be lehet látni, hogy legalább annyit tanítani kell, hogy mi az a verseny és miért akarnak mások nyerni. Van olyan nt is, aki nem akar nyerni, el lehet fogadni, hogy van olyan auti is, aki nem akar nyerni. De szerintem eleve azt tanítani, hogy a verseny úgy hülyeség, ahogy van, kicsit ellene megy a mainstreamnek.

Mellesleg én mindig elmondom a gyereknek, hogy csak a részvétel a fontos, nem baj, ha nem nyer, mert szerintem ez igaz. De ezt tanítani kell nekik, alapból a lányom és a nagy átlag nyerni akar.

Most olvasom Szanya, én kicsit bővebben írtam le ugyanazt.

Dreamer, lehet vitatkozni arról, hogy jó-e a versenyzés vagy sem, de mivel a világ 99.99%-a ebből áll, ahhoz, hogy érvényesülni tudjon valaki és ne tapossák el, nem elég a fair-play díj! Szép lenne, de csupa fair-play díjas emberrel nem menne a világ.
Az, hogy létezik fair-play díj és ez is egy fajta "cél" lehet valakinek, nagyon fontos, hogy ne kizárólagosan a nyerési ösztön hatalmasodjon el a résztvevőknek (a világ nagy versenyében). De ez csak addig fair-play, amíg kisebbségben vannak ezek a játékosok, mert ennek csak úgy van létjogosultsága, ha a többiek keményen versenyeznek.
Egy autinak eleve azt tanítani, hogy hogyan lehet más, mint a többi, szerintem nem túl célravezető. De gondolom, nálatok sem így ment ez elejétől fogva, hanem, miután megértette a fiad, hogy nem olyan, mint a többiek, akkor már lehetett erre bizonyos dolgokat építeni.
Ha egy auti nem érti, mi az a versenyzés, akkor a focipályán, sportpályán túl fogja csak az igazán nagy arcul csapás érni. Mert a gyerekek versenyeznek, mindenben, még a barátkozásban is, az órán is, az órán kívül az udvaron is. Ez elől pedig nem lenne helyes elmenekíteni a gyerekünket, aki nem érti a verseny lényegét, hanem valamilyen módon megtanítani neki, mit jelent a verseny, miért jó a győztesnek, hogy legalább bizonyos helyzetben, akár tanultan, de képes legyen részt venni az evolúciós versenyben. Ahogyan Szanya és Labolen is írta, pont olyan fontos, akárcsak a kommunikációs formák helyes megtanulása.

Huh, jó hosszú beszélgetés indult a témáról, de megoldás kevés:(
Sztem nem csak nem érdekli hogy ki nyer:) Azt nem érti, hogy miért kell nyerni és ez nagy különbség.
Persze az egész auti problémának a gyökerében ott dolgozik ez a belső motiváció hiánya.

Tehát ne annyira próbáljam tanítani az a konklúzió, meg hogy nem is olyan nagy baj ez.
Talán, mert a másik végletet hallgatni és azt csitítani is elég energiaigényes volt mégis tényleg elég sok haszna lenne egy kis versenyszellemnek.
Általában igazatok van, de mégis feldobom mégegyszer a kérdés:
Hogy tanítanád, ha mégis tanítani szeretnéd a versenyzés fogalmát:)

Amúgy a gumicukor a célban egyértelműen motiváló volt:) (ezt mondjuk be lehet írni első ötletnek)

Kimni, igen, G is szereti eljátszani a megélt dolgokat. Viszont abba nem nagyon von be felnőtteket sem, csak egyedül játszik. Olyan, mintha képzeletbeli szellemek ott lennének, akikhez beszél, válaszol nekik, kérdez...Játéktevékenységének 50%-át ez teszi ke. N már sokkal jobb ehhez képest, ha legalább felnőttet bevon a játékába.
Ha már a játéknál vagyunk.- Az is nagyon érdekes, eltekintve egy két ilyen újból játszott történéstől illetve a vonatos buszos utazgatós játéktól, hogy iszonyt csapongó a játékának a témája, ha próbálok csatlakozni én hozzá.
Ha erőltetem a klasszikus szerepjátékot, abban össze vissza csapong alig követhető a gondolatmenete és sokszor kiszáll elkezd teljesen mást csinálni. Ezzel a problematikával foglalkozik a son rise egyébként.

Lucy, engem érdekel az anyag, korábban küldtél erről egy cikket nekem már és leveleztünk róla. Nálunk elakadt ez a vonal, mert akiket kérdeztem nem mérték fel a gyereket ezzel a módszerrel (akkor azt mondták kicsi még), aztán kezdtünk ABA-zni. De most megint topogunk egy ideje, szóval érdekel.
Egyébként ki mérte fel Sindelar teszttel?

Én behoznék a versenyszellemetekbe egy másik lehetőséget. Nem mindegy, hogy magam miatt v. a csapat miatt akarok nyerni. Szerintem egy csapat szellemet könnyebb kialakítani olyan gyereknél, akinél annyira nem fontos ill. nem érti a versenyt. Pl: Andris egy futóversenynél csak fut a futás öröme miatt. Viszont, ha azt mondom előzzük meg apáékat, akkor kuncogva, örömködve fut és meg akarja előzni. Valószínűleg ez is inkább a játék öröme. Viszont lehet, hogy megízleli az élvezetet.
Dávid Labolen szavaival élve domináns hímként folyton versengett és a mai napig tragédiaként éli meg a kudarcot és prüszkölve áll csak fel újra. Engem soha nem érdekelt, hogy ki nyer, max. a saját korlátaim legyőzése még jobb futási idő pl. Viszont a csapat miatt, hogy lássam a többiek örömét érdemes volt küzdeni. Szerintem a mi fiaink, lányaink között is van ilyen is + olyan is. Az igaz, hogy akiben van versenyszellem győzni akarás, az talán a munka világában is jobban próbál helyezkedni eredményt elérni.

ok süni, ezt kipróbáljuk. G most úgyis rátapadt apára, majd csapatokat alkotunk. G apával, T velem. Megpróbáljuk:)

Tomger,
az új magán fejlesztőnk mérte fel, akiről korábban írtam is, a suliban, ahol dolgozom, angolt tanít autista gyerekeknek. Innen indultunk, hogy angolra fog járni hozzá H.
Aztán kiderült, visz iskola-előkészítést is , több auti gyereke van/volt.
Mikor felmérte a Sindelarral, kiderült, erre kéne rágyúrni inkább, így hagyjuk az angolt egyelőre, itthon majd foglalkozunk vele, ahogy eddig is, játékosan.
Egyébként ez a Sindelar-féle eljárás egy fát ábrázolva képezi le az iskolaérettséghez szükséges képességeket, összesen asszem 19-et, és ha a fa ágai nagyon tépázottak, ezek a képességek egyenetlenül oszlanak el.
De nem akarok hülyeséget írni, én is csak felületesen olvastam még bele.
Este átküldöm az anyagokat, a rövidített, magyar változat a Sedlak-Sindelar: De jó, már én is tudom, nekem az eredeti Sindelar van meg, ill. az egyes részterületekről egy-egy anyag, átküldöm őket neked is.
Azt olvastam, napi 10 percet kell gyakorolni, 2 részképességgel foglalkozni egyszerre, néhány hónap után pedig lesz már látható eredmény. Egy-egy etap 6-8 hónap, gondolom, aztán jön majd a többi képesség.
Jövő héten kezdünk, és majd itthonra kapunk gyakorlócsomagot. Bízom benne, lesz is eredménye.