Csicsa: Nálunk is volt egy időben rituálés mesenézés. Minden este fürdés előtt egy órás mesét nézett. Nálunk csak felvett mesék voltak, a közül választhatott. Mivel rituálé volt, eleinte bele tudtam pörgetni, aztán persze ettől mérges lett, mikor rájött.

Ez a tévés dolog napirenddel kezelhető lenne, addig pedig Dreamer ötlete a nyerő. Én nem felfelé rakosgatnám, hanem lefelé venném, hogy még hányat nézhet. Van fent 5 korong, vagy akármi és abból veszel le. Mikor elfogyott és az utolsónak is vége, akkor vége. Ha napjában többször is leülhet a tévé elé, azt már napirenddel lehetne jelezni. Vagy állandó beállt napi rutinokhoz kötve, mint ebéd után, este fürdés előtt.
Ha a dvd-ről az utolsó mesét már nem néztük meg, akkor az én fiam is kiakadt. Brutálisan. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ha indulni kell valamerre, akkor annyi ideig tartó mesét kell választani, ami belefér az indulásig.
És igen, nem biztos, hogy pár nap alatt megérti a lényegét, de ilyenkor ha következetes vagy, megszokja, hogy ha elfogyott a korong a tv mellett, akkor nincs több mese. Na itt kell következetesnek lenni és semmilyen üvöltés ellenére sem visszakapcsolni.
De ha mondjuk olyan miatt borul ki, aminek nincs jelentősége, hogy pl merre sétáljatok, akkor tényleg lehet engedni.
Én annyit még hozzátennék, hogy vannak az életben olyan kiborító dolgok, amikre nincs hatásunk. Ilyenkor amúgy is csak túlélik a dolgot, legközelebb viszont már lehet, hogy eleve rugalmasabban kezelnek egy hasonló szituációt. Ezt amiatt írom, hogy szerintem muszáj néha megharcolni a gyerekkel és következetesnek lenni bizonyos dolgokban, mert ezzel fejlődik a rugalmassága. Azt kell eltalálni, hogy miben kell harcolni és miben lehet engedni. Nem kell, hogy az egész napja kiborulásokkal legyen tele, de néha muszáj átvinni az akaratunkat, hogy élhető legyen a család helyzete és hogy a gyerek se ragadjon bele csak az ő világába.
Én is kérdezném, hogy még mire mondasz neki nemet, miken akad ki.