A hiszti ügyben én két fő csoportot különböztetnék meg, vagy inkább emelnék ki a sok közül.
1.
Ismeri a dolgot, ami ellen lázad, de utálja, a dolog pedig szükséges.
Ilyenkor következetesen végig kell vinni, nincs mese. Egy idő után elképzelhető, hogy csökken az ellenállás már csak a megszokás miatt is. Jutalom, egyéb megvesztegetések lehetségesek, a végén dicséret, ha mégis eltűrte, stb. Viszont még fontosabb, hogy ha az adott esemény pozitív hatása jelentkezik, akkor ki kell azt emelni.
Pl. utált dolog a hajmosás. Nyilván szükséges időnként hajat mosni.
Lehet jutalmat beígérni érte, stb., de még ennél is sokkal fontosabb, hogy ha készen vagytok, a gyerek tiszta és jó szagú,, akkor annak örülni kell. "Jaj, de szép lettél!", "Milyen jó illata van a hajadnak!" (megszagolni). Lehet esetleg, ha már a gyerek kezd barátkozni a hajmosás gondolatával, akkor a boltban együtt választani egy sampont, végigszagolgatva, hogy még jobb illata legyen a hajának.

Szóval valami pozitívumot kell hozzácsatolni.
Vannak hisztik, amik a félelemből, vagy ingerültségből erednek. (A hajmosás ide is jó példa lehet, ha fél mondjuk a hajszárítótól.)
Ilyenkor a megismerés a lényeges. Ehhez persze tudnod kell, mi a félelem forrása, mit nem ért, mi az, amit veszélyesnek tart.
A fiam pl. egyszer nagyon félt, amikor odakint fújt a szél, és a falevelek erősen zizegtek. Már este volt, az ágyában feküdt, és láttam a feszült testtartásán, hogy valamitől fél. Ő magától nem mondta volna, de rákérdeztem, hogy mi a baj. Valahogy sikerült kideríteni, hogy az a hang., amit hall. Innen már csak egy lépés volt rájönni, mi az az új hang éppen a környezetben. A magyarázat meg az volt, hogy sok-sok levél egymáshoz súrlódik. A tenyeremet végighúztam a paplanján, és annak is volt hasonló hangja, mondtam, hogy ugyanez a hang, csak sok-sok együtt, mert kint a fákon sok levél van. Felderült az arca, és már nem is volt érdekes a dolog, megszűnt a félelem.
Nem mindig ennyire könnyű a feladat, de ha megismered a félelem okát, könnyen lehet, hogy tudod oldani.
Ha éppen áramszünet van, akkor lehet mesélni azokról a munkásokról, akik azért dolgoznak, hogy legyen áram. El kell mesélni, hogy ők mindig dolgoznak, éjjel is és nappal is, és ha valami elromlik, mindig van, aki meg fogja javítani, csak egy kicsit várni kell. A gyereknek fontos tudnia, hogy a világ működik körülötte, és sokan, sokféle munkát csinálnak az ő kényelméért.
Az autista gyerekeknél gyakori a pesszimizmus és a bizalmatlanság. A nem auti gyerek alapból bízik abban, hogy a világ működik körötte. Az auti nem. Neki ezt el kell magyarázni, és többször, rendszeresen megerősíteni, amikor alkalom adódik rá. Mivel ők egy csomó dologra maguktól nem jönnek rá, így azt sem feltételezik, hogy más rájön, és cselekszik. Ők csak a saját gondolkodásmódjukból tudnak kiindulni, és nem tudják, hogy mások másképp működnek.
Lehet mesélni mindenféle folyamatokat:
- Mi kell ahhoz, hogy a boltban meg tudjuk venni a kenyeret (valaki elülteti a magot, a mag kinő, búza lesz belőle, azt valaki elaratja, aztán valaki más lisztet csinál belőle, megint valaki más kegyeret süt, és aztán elviszik a boltba, hogy megvehessük)
Így fogja meglátni, hogy egy csomó dolog körötte mindig egyformán megtörténik, és egy állandóság van a dolgok menetében.