Téma: Autizmus mindennapok

Hú lányok én már nem sorolom végig az eü problémáimat és még én is 40-en innem vagyok, pedig akkor még lehetne elméledni h kinek jobb vagy rosszabb. Mindenki szív valahol.

Bocs, h mindig elgépelem valahol:(

Azt hittem, ez egy új ige.
Az értelme pedig a méláz és a gondolkodik közt félúton.

Szanya1 beküldte: Én meg azt hittem, hogy az elmélkedik és az elmélyed keveréke

Lehet, hogy én vagyok rossz emberekkel körülvéve? A húsvér emberek körülöttem (tehát a nem online ismerősök ) mind makk egészségesek és mindenki furcsán néz rám, hogy már megint mi a bajom. Senkinek semmi baja... de olvasva titeket, kicsit kezdem azt érezni, hogy én vagyok valami burában és nem is olyan egyedi, ami velem történik - ez pedig kicsit megnyugtat, hogy nem én vagyok a furcsa csodabogár. Azt is sajnálom, hogy élőben nem nagyon tudok találkozni másokkal, akik szintén ASest nevelnek. Az oviban van egy kisfiú, ő is valahol a spektrumon van, jóval súlyosabb, mint a fiam, ő integrált jött most hozzánk és hát természetesen vele lett jóba a fiam Gondolom, megvan a közös téma... de az anyuka hárít mindent, az ő fia nem autista, nem is jár vele sehova, csak le van maradva, majd behozza a lemaradást... és hát nagyon egyértelműek a jelek. Mint kiderült, mindig együtt visszük haza a pisis ruhákat délután az oviból, mert csak a mi gyerekeink pisilnek be, de valahogy erről sem lehetett beszélni velük. Pedig én keresem más, hasonlók társaságát a való világban, de nem botlok senkibe...

kimni beküldte: Az se rossz! Én használni fogom, az tuti. Bár ezen már a környezetemben senki nem fog meglepődni, amilyen szavakat én élőben használni szoktam.
Ugyan már, makk egészségesek... persze. Csak vagy nem törődnek a problémáikkal, mintegy figyelmen kívül hagyják, vagy szégyellik, és azért nem emlegetik.
Szervezhetsz szülőcsoportot a környéketeken, pl. a műv. házba. Kitehetsz a rendelőbe egy papírt erről, és/vagy kirakhatok ide felhívást.

Szanya1 beküldte: Ha kapunk papírt, diagnózist, ez lesz az első lépés... megszervezni egy szülőcsoportot... most minden gondolatom a jövő hét körül forog. Már mondtam a fiamnak, hogy megyünk egy játszóházba, ami olyan, mint egy ovi,csak lesznek ott dokinénik és dokibácsik, akik azt vizsgálják, hogy a korodnak megfelelően fejlődsz-e. Egészen felvillanyozódott, hogy milyen klassz lesz, majd jött hozzám, hogy és én ott leszek-e (nem ragaszkodik hozzám, ezért kezdtem örülni, hogy jaj de édes, csak nem hiányolna engem?). Nem engem hiányolna ám, hanem akkor kinek fog ő szólni, ha valaki meglöki vagy bántja? És egészen meg volt ijedve. Mondtam, hogy oh, hát lesznek ott óvónénik is, akiknek bemutatkozunk majd hétfőn és nekik kell szólni. Ja, hát így minden a legnagyobb rendben Akkor természetesen elmehetek azonnal, nem kell ott lennem egy pillanatig sem - hangzott a vidám válasz :D (hjaj, az anyai szívnek ez olyan rossz... de ő már csecsemőként sem kötődött senkihez)

Hát igen, ez rossz.
És ott mered hagyni egyedül?

Szanya1 beküldte: Oh, én már megszoktam, ma pl mondta a kicsi, hogy nem ölel meg (kicsit dacos ), erre mondtam, hogy engem senki sem ölel meg, erre jött a nagyfiam és mondta, hogy de én ölellek anya, úgy szeretlek - szóval egészen ritkán, nagyon ritkán csinál ilyet, ezek viszont hússzor többet érnek mindennél Tudom, hogy szeret és tudom, hogy ragaszkodik ő azért hozzám, csak nem képes kimutatni. Ebben pl egészen optimista vagyok
Hogy ott merem-e hagyni? Hát most elbizonytalanodtam... miért? Miért ne merjem? A kicsit ott sem tudnám hagyni ilyen helyzetben, ott pl fel nem merülne, hogy otthagyom. Az a helyzet, hogy 1 utcányira van a munkahelyem a Bókaytól és így nem kell kivennem szabit, betegszabit, ha dolgozom, amíg a fiam bent van. Ha meg gond van, 3 perc alatt ott vagyok. De lehet, hogy inkább kint kéne ülnöm a folyosón? Hm..

Nekem is az a benyomásom, hogy szeretnek ők minket, csak nem annyira látszik. De az viszont kifejezetten zavaró, hogy nem érti a sírást. Kimegyünk a játszótérre, a háta mögött egy kisfiú leesik a mászókáról (szerencsére anyukája elkapta röptiben), sír krokodilkönnyekkel, fiam rámutat és jó hangosan megkérdezi: "Miiiiiii eeeeeez?????" Nagyon égő.

Nem tudom. Azért ő már nagyfiú, nem egy baba, ki is tudja magát fejezni, meg gondolom bemész majd mindennap. Éjszakára haza lehet menni?

Szanya1 beküldte: Hu, hát ennyire nem lennék szőrösszívű :D Csak reggeltől ebéd utánig tart a móka, eredetileg szülő nélküli program ez, így mondták nekünk (hétfőtől péntekig). Ezért nem jutott eszembe ott lenni vele... ha be kéne feküdnie, egy pillanatra nem hagynám magára. De eleve azt mondták nekünk, hogy úgy kell őt hozni-vinni, mint az oviban, aztán a hoxán írták páran, hogy ebéd után általában vége. Én meg 4 órában dolgozom, ha 8-ra viszem őt reggel, pont dél körül megyek is érte, ez nekem így teljesen jó lenne. De ha valamiért ott kéne maradni, akkor maradok, persze.

Jaj, hát megértem, ha égő, ha nem érti más sírását sem Nálunk a rajzfilmek nagyon jót tettek, pl van Elmo és az érzelmek vagy mi, ebből csomót megtanult. De most először éreztem rajta pár hónapja, hogy megriadt, amikor valaki nagyon megütötte magát, amúgy a fiamat hidegen hagyja (legalább nem tesz megjegyzést...). Ha én sírok, az is olyan érzelemmentesen érinti őt, nem nagyon reagál, de a tanult sémákat alkalmazza, odajön és azt mondja, semmi baj, sután megsimogat, mosolyog, mint a tejbetök és megy tovább játszani, lényegtelen, hogy jobban érzem-e magam vagy nem ettől. Nem próbáltátok az Elmot? Rengeteg ilyen érzelmet tanít meg ez az érzelmes epizód (nekünk ezek jobban bejöttek, mint a kártyák... legalábbis erre).

Sziasztok .
Egy dolgot minden szülő elfelejt , mikor auti diagnózist megkapják .Az autista gyermek is Gyermek vagyis , minden gyermek fejlődik a saját ütemében és ha erre még rásegítünk spec. eszközökkel akkor óriási eredményeket lehet elérni .
Ezt az Én fiamnál jól lelehet követni , naplót is vezetek 5,5 éve .

Amit NEM CSINÁLTUNK SOSE : Lovas, delfin és egyéb terápiák ,
Mindenféle Homeopátiás varázsszerek,
Csoda diéták .
Vitamin terápiák .

Amit csináltunk : Gyógyped egyéni fejlesztés később csoportos
zene terápia
HRG-ben TSMT torna
Az összes létező autizmus spec. eszközök használata
Iskola előkészító csoport .

Óriásit fejlődött 5 év alatt rá sem lehet ismerni .
Szereti a változatosságot , eltüntek a berögződései és még sorolhatnám a pozítív változásokat .

Ezekkel a terápiákkal és egyéb "csoda" gyógymódokkal nagyon tévútra lehet kerülni , mivel tényleg fejlődik a gyerek mialatt ezeket csinálja , DE EGYÉBKÉNT IS FEJLŐDIK MERT GYEREK !!!!!!!!!!!!

Edina, tökéletesen egyetértek! Én éppen azon az oldalon állok, hogy akarom a papírt, mert így lesz lehetőségünk a sok fejlesztésre és ezért parázok, hogy nem kapunk rendes papírt, mert a fiam rövid távon nagyon jól kompenzál... És én is ezt mondom, amit a terapeutánk az AOSZnál (a férjemé), hogy ha a férjem kapott volna fejlesztést, akkor nem itt tartana és mivel a fiamat időben elkezdtük fejleszteni, a fiam teljes, normál, majdnem NT életet élhet majd.

Ha csak ennyi időre kell maradni, akkor simán ott lehet hagyni, persze.

Tényleg, az Elmo. Fel kell írnom a dolgokat, mert mindent elfelejtek. Láttam a tévében egy epizód végét, amiben arról van szó, hogy mire való a száj, és mutatják, hogy kell rágni. És eszerint több érdekes is van.
Most mondja a férjem, hogy megvan mind!!! Csak elő kellene venni. Már nézem is.

Sziasztok! Bocs,hogy mindig az ügyes-bajos kérdéseimmel jövök, de nem tudjátok, le van-e írva valahol (akár angolul is), hogyan kell a napirendet a nagykönyv szerint használni? Mi napirendezünk, de nem jól használjuk, nem önálló benne a fiam. A Vadaskertben voltam a napirendes alkalommal, de nekem arra sajnos tényleg nincs lehetőségem, hogy erre is egy külön pár órás csoportban kiképezzenek ott.

Mióta csináljátok? Az önálló használat elérése nálunk volt vagy 1 hónap. Egyébként pofon egyszerű, ha láttad a Vadaskertben az előadást, az elég.
Következetesen kell csinálni, hátulról irányítva a gyereket, lehetőleg a hívókártyákat is használva. És türelem.
A PECS-ről találtam angol anyagot, a napirendről nem.

Azt hiszem, mi ilyen téren szerencsésebbek vagyunk. Az én fiam amikor meglátja, hogy hazaért az apja, ugrál örömében, aztán odarohan az ajtóhoz, és mikor bejön és leguggol hozzá, akkor a nyakába ugrik. Első ovis nap után engem is nagyon ölelgetett, de már szereti az ovit. A kis barátjának is örül. Ha a Húga alszik, akkor csak ott jön-megy, és ha felébred, akkor még nevet is (persze 10 perc múlva visít mindkettő). A sírást nem mindig érti. Néha fellöki a tesóját, és ha sír, Ő viccesnek találja, de ha csak úgy elesik a tesója, és sír, akkor aggódó arccal robog ki. Kíváncsi vagyok, hogy mit ért meg belőle.
Nekem a legrosszabb olyan 1,5-2 éves kora között volt, amikor nem örült nekünk. Nem is nézett ránk, csak ha játszottunk.

Alkalomszerűen már kb egy éve elő-előkerül a napirend, mostanában napi szinten, de inkább arra használjuk, hogy a nem megszokott eseményeket megmutassam (de a fiam nem rakosgatja a kártyákat, hanem én, ez így nem jó, tudom...).
Leírom az én elképzelésemet, szerinted Szanya (és mindenki) ez jó így? Mondjuk, kirakok néhány eseményt. Mondani kell a gyerkőcnek, hogy "menj a napirendhez"? (Mert pl. ebben semmi motiváló nincs és nem is mindig teljesíti, már itt elakadunk - ilyenkor oda kell vezetni?). Ha már ott vagyunk, akkor leveszi a véget ért tevékenységet és beteszi az alul levő gyűjtőtasakba (ha nem csinálja, fogom a kezét és együtt csináljuk), majd megnézzük, mi következik (ha nincs hívókártya). Utána a tevékenység helyére megy (vagy vezetem). Az önálló végrehajtáért gondolom, jutalmazzuk. Ez az elején elég sok figyelem ráfordítást igényel. Kösz, hogy segítetek!

Először is nem néhány eseményt kell kirakni, hanem mindent! Ugyanis betanításról van szó, folyamatra szoktatjuk rá. Tehát reggel felkel, leveszi az ágy mellől az alvás kártyát, viszi a napirendhez, beteszi a gyűjtődobozba. Leveszi a legfelsőt (pl. reggeli), viszi az asztalhoz-az asztalon a hívókép mellé teszi. A reggeli végén viszi a napirendhez, gyűjtődobozba, fogja a következőt, pl. fogmosás, megy vele a fürdőszobába, a mosdó mellett a hívókép, mellé rakja. Nyugodtan mondhatod, hogy "menj a napirendhez", ha nem megy, hátulról finoman megfogod, odavezeted, fogod a kezét, irányítod. Szerintem jutalmazni ezért nem kell, sőt, belekavarhat, úgyhogy én nem tenném, de dicsérni persze kell.
Ez borzasztó sok energiát igényel az első időszakban, és nagyon következetesnek kell lenni, de ha kitartó vagy, akkor ügyesen fogja használni önállóan, ami nagyon nem mindegy pl. egy iskolában, ahol nem akarnak ilyennel foglalkozni abszolút.

Amit ezen két hétben csinált a fiam: megetette kanállal az öcsit, 30 percig volt képes figyelni az úszótanfolyamon, végigtonászta az ovis tornaórát, megpróbált focizni a gyerekkel, festett (!!), ollóval vágott, táblára firkált, mesekönyvből mesélt (és tényleg érthető volt, mert egyébként máskor is szokott mesélni)folyamatosan beszél, és szerepjátékot játszik de már a keze is figura, stb.

Lehet, hogy az omega zsírsavaknak köszönhető, vagy most hirtelen meglódult?