Téma: Autizmus mindennapok

Ja és olajos halat evett, meg babgulyást ...

Szanya, hívókártya nélkül nem működhet? Azt az egy előadást meghallgattam Solt Annánál és láttam, h ő is azzal mutatta. De a delejes gyógyped azt mondta, szerinte nem kell mert jól tájékozódik a gyerek a lakásban. Mi anélkül kezdtük el és még végig én vezetem. Mi még csak 2-3-4 cselekvéssorozatot csinálunk így végig. (Gondolom nem egyik napról a másikra lett nálatok sem napirendesítve az egyész napotok?) Igy néz ki amit most 1-2 hete csinálgatunk:
Napirend a konyhában azon kézmosás, evés, feladat, játék. Kézmosás kártyának megvan a tépőzáras helye a vízcsap mellett, arra teszi rá (nincs ott még egy hívókártya is) aztán ha kész viszi vissza a képet a napirend alatt lévő kosárba, leveszi a kanál jelét, az asztalon van a kanál jelének egy tépőzár arra ráteszi eszünk ... (ezt már néhányszor végigcsináltuk úgy hogy kézzel vezettem, ezért ha szóban mondom, h mit csináljon akkor megy, vagy már mondani sem kell).. Most még csak ezeket bővítgetjük újabb tevékenységekkel (jövő héten pl beillesztjük majd az elmegyünk fejlesztésre...), de nem használunk hívókártyát. Most akkor ez baj (első blikkre nekem plussz macerának is tűnik az) ?

Három Mackó, ügyesek vagytok!

HáromMackó, szuper!!!! Szerintem meglódult, de nyugodtan add neki az omegát, az semmiképp nem árt, javasolják a pszichiáterek-neurológusok is (de csodát nem tesz).
Tomger, bevallom, mi hívókártya nélkül csináljuk. De nekünk megvan az az előnyünk, hogy rendszeresen járunk már rég a Delejbe, és ott viszont van, és tulajdonképpen ott tanulta meg profin, nem itthon. Ha a gyógyped. azt mondja, hogy nem kell, akkor nem kell, ez egyértelmű. Ennek akkor van jelentősége, ha új helyre megy és szétesne. Tehát pl. az oviban töltött első pár hetet egy aggódós gyerekkel érdemes hívókártyával támogatni.
Enyhén szólva nem egyik napról a másikra csináltuk a napirendet, nekirugaszkodtam jónéhányszor, mire ment. Eleve le kell gyártani a szükséges kártyákat, csak ha mind megvan, akkor lehet a dolog gördülékeny.
Így leírás alapján szerintem jól csináljátok, de ha megy néha hozzátok a gyógyped., akkor úgyis megmondja, ha nem jó valami.

ok, köszi.

HáromMackó, örülünk a sikernek!!!
Szanya köszi, okosabb lettem. Tegnap éjjel vateráztam egy laminálógépet is, nagyon rendesek voltak, odaadták 5.000-ért.

Még annyit, hogy a napirendi kártyákat otthon miben tartjátok? Mappában, névjegykártya tartó fóliákban, amit felraktatok Edinával mintának a hordozható napirendnél?

Én pici borítékokba szortíroztam szét, és betettem egy hosszú dobozba, de így nem igazán jól kezelhető, viszont kevés helyet foglal. Edina mappában tartja tépőzárazva, és a Delejben is így van, egy oldalra jó sok fér, és könnyű gyorsan átlapozni, megtalálni mindent. Csak kissé helyigényes.

Már én is úgy várom a kártyázást!
Végre utánajártak a "maszek" fejlesztésnek is, itt a környékünkön. Úgy néz ki, hogy itt valamiért a lovaglást preferálják. Van még úszás is, de azt annyira nem ajánlották. Kelleni fog az a papír, amit sikeresen ottfelejtettünk, mert nemcsak a családihoz, de a lovagláshoz is vinni kéne. Tornát csak a megyeszékhelyen lehet tanulni, de azt teljesen magánúton, és azt ajánlották, hogy egyszerre egy dolgot kezdjük el.

Hoztam persze cikket is.
www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/1665/lov...-miert-lehet-hasznos

A lovaglás, úszás meg a torna szép hobbi, az általános idegrendszeri fejlődésnek biztos jót tesz, de ami fontos lenne, az a TEACCH, azt kellene kerítened, egy TEACCH képzésű gyóyped.-et, mert az a lényeg, a dolgok kulcsa.

Szerintem nem létezik olyan család ahol simán elfogadja mindenki a diagnózist .A férjemnek 5 év volt mire elfogadta .A család többi tagja mai napig nem ,főleg ha a lányomról van szó , mert Ő nagyon jól beszél és működik .

Megpróbálok keríteni ilyen tornát. Ez hogy működik? Hányszor kell menni?

Edina: Nálunk szerencsére elég jól fogadta a család a diagnózist. Mi megnyugodtunk, úgy vettem észre, hogy anyukám is, mert most már értjük, hogy miért furcsa egy kicsit, és végre kapunk segítséget is a fejlesztéséhez. Apum nem vette tragédiának, az Ő anyósa foglalkozott ilyen gyerekekkel (több évtizede), és nagyon pozitívan állnak hozzá. Persze a hétköznapos során mi vagyunk azok, akinek át kell állni, hogy tudjunk Neki segíteni, de most úgy érzem, egyenlőre a család partner ebben.

A TEACCH nem torna, ez a spéci auti fejlesztés, a napirend alapú, elsősorban a szociális és kommunikáció fejlesztésére irányuló terápia. Olyan kevesen vannak, akik ebben otthon vannak, hogy biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi fejlesztőtöknek nincs ilyen végzettsége, és főleg tapasztalata.

És hol lehet tanulni?

Még azt szerettem volna kérdezni már többször, hogy ha valaki enyhe spektrumzavaros, jól fejlődik, megtanul beszélni, rugalmas, stb. akkor is kell neki a kártyás rásegítés? Akár élete végéig is?
Nyilván még nem látom át a dolgokat, de miért kell pl. a suliban, ha már értik a beszédet és végigülik az órát? Mire használjátok, ha már el is lehet neki mondani valamit? Amit hallanak, azt könnyen elfelejtik? Akkor hogyan tanulnak az iskolában, ahol szóban zúdítják rájuk a sok információt? Hogy tanultok meg egy novellát pl.?

Mármint a szülőknek vagy a gyógyped.-eknek? A Bárczyn van továbbképzés gyógyped.-eknek auti szakon, ahol az Autizmus Alapítvány szakemberei az oktatók, meg tanfolyamok vannak a Vadaskertnél és az Autizmus Alapítványnál és talán a Budapesti Korai Fejlesztőben is, de erre nem esküszöm meg.
Szülőknek a Vadaskertes szülőtréningek vannak, meg az Autizmus Alapítvány szokott tanfolyamokat hirdetni, hol 1 napost, hol hosszabbakat.
De csak a Vadaskertes szülőtréning ingyenes (meg talán a főiskola, már amennyire), a többi nagyon drága.

Erre majd Edina válaszol, ha ráér, de addig is: természetesen a vizuális segítség a gyerekkel együtt fejlődik. Pl. felnőttkorára a napirend az általa írt határidőnaplóvá változik.
A memóriájukkal általában nincs baj, sőt, sokaknak kiemelkedő. De a kommunikációval a legtöbbjüknek egész életében gondja van. Kinek jobban, kinek kevésbé.

Akkor érdemes lenne nevezni egy szülőknek szólóra! Hogyhogy ingyenes? Én ehhez nem vagyok hozzászokva.
Ha nincs gyógypedagógus, akkor természetesen megtanulom. Valahogy megoldjuk a lányom felügyeletét addig.
Több helyen is azt mondták, hogy 5 éves korig tudnak nagyon ugrásszerűen fejlődni, ezért ez az időszak sokat számít. Ez tényleg így van?