Szanya: Mindenben igazad van, amit írsz. Tényleg hamar felkapom a vizet.

Napirend: pont a gyógypedünk mondta, hogy nekünk nincs rá szükségünk a mindennapokban, csak mikor egy új dolgot akarok bevezetni, vagy megtanítani. A hetirendre most pl nagy szükségünk van, azt el is fogom készíteni neki.
Suli: Már at is beláttam, hogy kell egy B terv, és ez tényleg Edina hatása, és ezért köszönet. Csak azt mondom, hogy mire én ezt beláttam, addigra a gyereket leminősítettem, és ezzel nagyon nehéz volt szembesülni. Most olyan rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mint mikor kiderült a diagnózis. Újra át kell értékelnem a dolgokat. Emiatt kissé rossz passzban vagyok, és ingerlékenyebb. Beismertem azt is, hogy talán jobb lenne neki egy kisebb létszámú osztály. Túl vagyok néhány elutasításon is, azt se volt jó végighallgatni. Végre találok valamit, és akkor kiderül, hogy de még ez sem jó. Engem ez csak mégjobban elkeserít. Lehet a hírnökön töltöm ki a mérgemet, pedig igaza van.

Bocs Edina, igazából csak hirtelen ért az arculcsapás, hogy még most sem vagyunk jó helyen. De az alapítványitól meg a könnyített tanrend miatt tartok, és hogy nem átjárható a rendszer. Itt ha valami nem tetszik, vagy úgy ítélem meg, hogy most már bírná a normál közeget, simán átvihetem, mert nem lesz lemaradása. Alapítványiból meg szerintem ez nem menne. Vagy csak sok különtanulással.
De cáfolj meg, ha nincs igazam. Mert én még nem adtam fel a gimnáziumot!

Szóval bocs a mérgelődésért.
Szanya köszi! Csak jól ki kell írnom magamból a dühömet és elkeseredésemet. Mással sajnos nem tudok beszélni ezekről a dolgokról, mert a környezetünkben senki sem érti a helyzetünket.
Edina! Addig bizonygatod az igazad, hogy a vége az lesz, hogy kikötünk nálatok.

Bocs, ezt muszáj volt!