Zorka: mi már ezen a részen átmentünk két éve. Nem volt egyszerűen eszköz a kezében, nem tudta, mit kell csinálni, ha a kicsi odament hozzá, és játszani akart, ezért a fiam üvöltött, aztán harapott. Amint rájöttem, hogy egyszerű tehetetlenség, és eszköznélküliség áll a háttérben, legalább már értettem, hogy mi a baj. Kapott kártyákat, bár ugye ő beszél, ezeket nem is rendeltetésszerűen használtuk, csak ahogy leírtam. És mindig mondtam neki, hogy ne üvölts, mondd, amit kell. És aztán már tudta mondani, hogy egyedül szeretnék lenni, ne vedd el a játékomat, hagyj békén... Neki ezeket tanítani kellett, és képekkel, nem csak szóban, mert azokat nehezebben jegyzi meg. Nem mondom, hogy nincs konfliktus mostanában, de javult a helyzet.
Szóval előnyben vagyok két évvel a módszer finomításában. Csak én akkaor nem tudtam beszélni a két éves kisebb fiammal, hogy ha a bátyád szépen megkér, hgy hagy békén, akkor hagyd békén tényleg.
Ja és adott szituációban szerintem mindenki ösztönösen lép fel. Én is.

Kívülről és nyugodt helyzetben könnyebb kreatívnak lenni.