Sziasztok!
Kissé ránk zuhant a sok tennivaló, ezért most csak röviden füstjelzek (habár gyorsban minden nap átfutom, amit írtatok).
Beszéltem az óvodavezetőnkkel, és az óvónéninkkel is a március 1-jei (most már biztos

)
távozásunkról. A Színesről - egymástól függetlenül - jókat mondtak. Az óvodavezető oda kart menni óvónőnek, annyira szimpatizált a pedagógiájukkal. Az óvónőnk pedig említette, hogy több gyereket is átvittek már a mi ovinkból oda és van, aki már kijárta ott az általános iskolát is és jó élményekkel távozott. Nem is számítottam erre, de nagyon örültem neki, hogy ők is így látják és egyáltalán nem voltak ellenségesek, amiért elmegyünk. (Nagylányom szerint, egészen biztosan pezsgőt is bontottak.

De azért remélem, mégsem.

)
Közben Apu rábólintott a nagytétényi házunk eladására. Így már meg is hirdettük. Most ennek is megy a hivatalos része.
És egy szörnyű dolog is történt: tönkrement a winchesterünk.

Mindenünk azon volt. 1-2 fontosabb dolog ki lett írva Cd-re, de a közös életünk 90%-a ezen volt. Főleg fényképek és videók.
Én teljesen kész vagyok.

Már kigyűjtöttem az Én könyvünkhöz egy csomó dolgot, és az elmúlt időszakban direkt többet is fotóztunk, hogy legyen anyagunk Csabi vizuális megsegítéséhez...
Van összeg, amiért lehet, hogy helyre tudják hozni, de még ez sem biztos.
Jövő hónapban rápróbálkozunk.
És persze begyűjtöttük a tanulságot: vagy 2 winchester, vagy mindent kiírni CD-re.