Téma: Autizmus mindennapok

Pont az ilyen dolgok miatt vannak bennem kérdőjelek sokszor. Ha sír a Húga, rohan oda, és sokszor olyan, mintha aggódna. Persze, ha az Ő keze van a dologban, (mert valamin összevesztek), akkor nevet.
Vagy meséltetek a beszédértésről. Ha megüti magát, és sír, akkor fel kell venni, és sokszor magától is mutatja, hol fáj neki, de ha megkérdezem tőle, akkor mindenképpen. Ha megkérem, hogy mutasd meg, hol a Húgod nózija (vagy apa szeme, anya keze), akkor tudja, mit kérek tőle, megmutatja. Már elkezdett szavakat mondani is, magától. Viszont sok dolog, amit leírtok, teljesen igaz Rá. Pl. tegnap azon kuncogtam, hogy az asztalon hagyott teámba beledobált mindenféle morzsát, amit talált.

Nikuc, az én fiam is megmutatja az összes testrészét kérésre. Ha megüti magát és kérdezem hol ütötted meg azt is megmutatja. Régebben, ha mondtam neki, hogy fáj valamim, láthatóan nem értette. (Inkább olyan közönynek tűnt) Még most sem teljesen egyértelmű, de ha nagyon fancsari képet vágok néha látom az arcán hogy nagyon kattognak benn a kerekek.
Mostanában kicsit mintha kezdené megérteni:pl. A nagytesó rohangál, megüti magát, látványosan szenved, au au. A kicsi kapásból nevet, mert nem veszi le a szitut. De aztán mondogatjuk hogy fáj neki és jujuj megütötte és lassan megérti általában.

És ez a morzsás sztori:)én ezt nem látom autispecnek, szerintem szuper!
Nálunk a vacsoramaradékból: ubisali, tészta- amiket szépen az asztalon hagytam- moslélot csinált (valahogy egybe öntözgette)és fakanállal rákezdte kevergetni hát nem kreatív, főzött

Nikuc, ez a "megüti magát, sír, fel kell venni" nálunk is megvan, és meg is mutatja hol fáj, ha kérdezem, de mondja is magától. Csak abból nem ért egy hangot sem, ha másnak fáj.

Tomger, ez jó!

Ilyen beletevős dolog nálunk is volt. Én mondjuk nem örültem... Fejlesztésen a helyhatározókat gyakorolták: pl. tedd a vödörbe a lapátot, az autóba az embert, stb., plusz: "tedd a pohárba a ..." (különböző dolgokat). Hazajöttünk és a telefonom landolt a teámban.

Tomger: Ezen a moslékkészítésen nagyon jót nevettem!

A telefonon azért felkaptam volna a vizet, biztos, de szerencsére a fiam nagyon vigyáz a telefonokra. Inkább a lányom az, aki mindent fürdet. Ő szerintem már most háromszor annyi dolgot tett tönkre, mint a fiam duplaennyi idő alatt.

A helyzethez képest egész higgadt maradtam. Egyébként egyáltalán nem egy rombolós típus, eddig összesen ez a telefon, egy könyvoldal és egy pohár ami a számlájára írható, de egyik se volt direkt rombolás. Ennyi szerintem simán belefér.

Az én legkisebbem tegnap a wc-be dobta a telefonomat. Latka meg pont előtte pisilt, és a lehúzás még nem történt meg. No ezt eddig senki nem űberelte nálunk!

Hu, Labolen, fúj Mit csináltál a telefonnal?

A többi kis mártogatós sztori is aranyos Mivel a fiam utált mindent, ami a kezéhez ért (talán 1 éve már nem), így ez jól kimaradt nekünk Viszont tegnap felvettem egy kis hangfelvételt, ahogyan énekel, miközben videozni próbál a fényképezővel (ment a lakásban odavissza és a földet vette fel...) és azt énekli, hogy ő egy ikarus busz, de totál aranyos és nagyon nagyon jellemző a fiamra ez az ének a tartalmával együtt Megpróbálom ide feltenni valahogy videoként. Szanya, úgyis tartozom neked képekkel, csak olyan kis bénák a rajzaink, hogy nem tudom, mennyi értelme van másnak megmutatni... ide feltennék egy-egy képet, de úgy kirakni valami albumba már cikinek érzem Nem lehet megcsinálni, hogy ide lehessen képet feltenni, ne csak videot? A fórumokhoz nem értek.

Huh, ez tényleg elég gáz, főleg mivel a kártyát mindenképp ki kellett venni gondolom!

Kimni, múltkor akartam ide feltenni word-öt, mert dokumentumot elvileg lehet, de még az se sikerült. Az a baj, hogy mi se értünk hozzá. Megkérdezem a férjem, hogy nem nézne-e utána, de sok reményt nem fűzök hozzá.

Ez a buszos videó zseniális lehet. De videót is csak akkor tudsz feltenni, ha valami megosztón van, nem olyan egyszerű az se.

Minden autistának, autista gyereknek kell a folyamatok kártyán történő megjelenítése?
Például: A fiam simán le föl öltözik egyedül (persze idő kell hozzá), az oviban kirakják neki, hogy sapka, sál, pulóver, kabát stb., de sokszor csakúgy - mint otthon is - egyszerűen levetkőzik, felöltözik, de nem a kártyák sorrendjében stb. Persze segíteni kell neki a cipzár végénél, a pulcsinak a fején történő áthúzásánál, vagy, hogy melyik lábára melyik cipő kell. Ha éppen nincs kedve öltözni, akkor kicsit tuszkolni kell, de ennyi.
Vagy ezt most azért rakják ki neki, hogy megszokja, és később, ha lesz olyan dolog amit nem tud enélkül megtanulni, már tudja, hogy kell használni?
Na persze az óvónénikkel és a gyógypedagógussal gyakran öltöztetteti magát a kis rafinált.

Annyit kell segíteni minden gyereknek, amennyire szüksége van. Ha tud egyedül öltözni, akkor miért kéne a folyamatábra hozzá? Később, ha valamivel problémája lesz, akkor azzal is meg tudja tanulni a folyamatábra használatát.

Tud öltözni, csak nem mindig akar (de nekem már nem igen van ezzel godnom). Szerintem bőven elég lenne az öltözés kártya is, hogy akkor most öltözünk. Semmivel nem kell többet segíteni neki úgy látom, mint az átlag 4 évesnek. Ha pl nagyon menni akar valahova, magától is felöltözi, maximum csámpás lesz a csizma, és fordítva lesz rajta a pulcsi.

Szanya, a férjemet megkérdezem a csatolmányokról, szerintem lesz ötlete (szokott)!

3mackó, nekünk sem kellettek a kártyák ilyesmikre! Ment magától, kb úgy, ahogyan most leírtad a fiadat! Igazából csak akkor rajzoltam neki folyamatábrákat, amikor hirtelen program volt vagy valami új dolog, amit nem értett verbálisan (sokszor érti verbálisan is). Ugye most lesz nemsokára 5.5 éves a fiam és kb 1.5 éve vagyunk tisztában az ASsel, szóval ezalatt a másfél év alatt a gyógypeddel egyetértésben nem nagyon voltak kártyáink. Nade most... mélypontra került, mert rengeteg dolog történt vele, mind jó persze, de sok új program volt, hirtelen, 2 nap a nagypapánál (éppen, amikor a nagypapa ráért, ez a fiamnak a nonplusultra program...), aztán 5 nap velem itthon szabin, mentünk állatkertbe, tropicariumba, sétáltunk, rollereztünk nagyokat, játszottunk, szóval mást csináltunk, mint amit általában szoktunk, közben ugye oviban sem volt. Aztán megint 3 nap a nagypapánál és utána, amiokr hazajött, 2 hét kihagyás után ment oviba. Ja, kihagytam, 2 napot a nagymamánál is volt életében először (imádta ezeket, nagyon odavolt, ő akarta). Szóval, amikor ment oviba újra és visszatértek a hétköznapok teljesen felborult a gyerekben valami, nem tudta feldolgozni a sok eseményt és kicsúszott a lába alól a talaj, képtelen lett a kompenzálásra, ami amúgy neki nagyon jól megy. Az oviban kompenzált, de itthon. Nem akarom leírni, miken mentünk át múlt héten, a végén sírva hívtam a gyógypedet SOS, hogy segítsen, mert az utca közepén üvöltöztünk egymással a gyerekkel, mert nem bírtam vele elmenni a boltig normálisan és vissza. És hát ilyenkor jött volna jól a kártya. Ha lett volna nekünk öltözős (mert most azt sem akart!), VÁRJ kártya, meg bolt kártya meg már nem tudom mi, akkor most át tudtunk volna vészelni ezt az időszakot. De nem volt... úgyhogy hiába általában nem kell, de most készítek néhányat, tanulva a mostani esetből. És sajnos mivel egyre nagyobb, egyre több dolog köti le az agyát, több energiája megy el a világra, már kell neki napirend is. Nem szigorú, de a hét minden napja le van rajzolva neki (már írok rá inkább, érti, nem mind rajz), mikor van fejlesztés, kihez megyünk, mikor van ovi és hánykor, mikor megyek érte és mikor jön a family frost... Pedig amúgy nincs baja ezzel, de rájöttünk, hogy nyugodtabb, ha ott van a hetirendje a falon. És, amikor sírva hívtam a gyógypedet, hogy ilyen még nem volt a fiammal, amikor az utcán ordítoztunk egymással, akkor is tűzoltásnak azt kellett csinálnom, hogy fél órás etapokra osztottam az estét és lerajzoltam neki, kitettem a szekrényre, ahol látja és kész, a gyerek megnyugodott! De nem lehetett eltérni a tervtől, akkor megint frusztrált lett és kezelhetetlen - írtam is talán múlt héten, hogy teljesen úgy viselkedett, mint egy súlyos auti, pedig tényleg nem ilyen általában, sőt, ugye én küzdöttem meg az oviban is, mert szerintük semmi baja a gyereknek, szóval tényleg állati jól kompenzál amúgy (van barátja is 1 éve már, már játszik másokkal is, önálló). De mégis, ha az események úgy hozzák, akkor kicsúszik alóla a talaj és olyankor kellenek ezek a vizuális segítségek, hogy visszabillenjen. És utána 3 hónapig megint nincs kártya, bár a hetirend az marad és a folyamatábrák időként. A gyógyped is mondta, hogy amíg nem kell, addig ne használjuk, de ha kell, akkor jó, ha ott vannak ezek a segítségek, mert van, amikor tényleg kell. Ez az én tapasztalatom csak, szóval nem jelent semmit rátok nézve, csak hátha ki tudsz szedni belőle valami neked érdekeset

telefon: a nagyfiam hozta valahonnan, hogy vizes, én meg simán megtörölgettem, itt-ott, szétszedtem, nézegettem, aztán gyanús lett, hogy mitől vizes? Hát mert Leni beledobta a wc-be, mondta a fiam teljes természetességgel. És akkor már szaladtam a wc-hez és tényleg ott álltak egymással szemben, Latka próbálta vinnyogással jobb belátásra téríteni a kistesót, hogy többet már ne kotorásszon a wc-ben, Leni meg nagyon élvezte az egészet. Szóval a fujjogás csak utólag jutott eszembe. ez van, ha anya valami mást csinál, a gyerkőcök meg szabadon garázdálkodnak!
3mackó: A mi gyógypedünk is ugyanazt javasolta, mint Kimnié, hogy csak akkor kell a vizuális segítség, ha valami nem megy. Lehet tényleg elég csak az általános öltözködős kártya, de ha csak kint van a folyamatábra, de nem levevős, csak nézegetős, akkor szerintem nem zavaró. Bár lehet megszokja, hogy nem is kell azt nézni, és később meg ebből csak a gond lesz, mikor már használni kellene egy másik problémánál?

Labolen, én úgy képzelem ezt a vizuális segítség dolgot, mint mondjuk kártya vagy folyamatábra, hogy nem lóg ott folyamatosan az öltözés rajza, csak, amikor látszik, hogy nem megy, rosszul csinálja - vagy ami nálunk általában előfordul: hihetetlenül lassú Aztán elrakom és csak akkor veszem újra elő, amikor megakad.

Kimni: igen erre gondoltam én is. Vagyis szerintem nem jó, hogy ott van, mikor már nem kell neki. Amúgy pont nálunk látszik, hogy mikor kiraktam a wc-s folyamatábrát, szépen végigment rajta, mindent megcsinált. Aztán mára már nem is nézi, nem is csinálja, pedig ott van. Úgy kell mindig szólni neki, hogy húzza le a wc-t. Lehet, leszedem, és újra kirakom más ábrákkal, hátha megint csinálná. MErt pesrze tudom jutalmazni kéne, de az elején megcsinálta csak mert tetszett neki, jutalom nélkül is. Most meg már hova jutalmazzam? Vagy minden wc után kapjon valami finomat? Nem tartom jó ötletnek, mert ezeket a jutalmakat inkább fontosabb dolgokra alkalmaznám. Meg ha szólok neki, szalad is vissza és lehúzza, csak szólni kell sokszor.

Leszedősek a ruhadarabok is. A napirendtől, meg talán más változásoktól jobban kezelhető az ovis csoportban, úgyhogy az ott szerintem jó dolog, és kell neki. Itthon ilyen nincs, de ettől nem zárkózom el. De mi úgy látjuk, hogy folyamatábrák neki nem kellenek, legalábbis azokban a dolgokban amiket most 4 évesen csinál, vagy csinálnia kell. Pl miért kell kijavítani, hogy most nem a sapka jön, hanem a kabát, csak mert a folyamatban ez így van kirakva. Szerintem tök mindegy, hogy előbb veszi-e fel a sapkát, és aztán a kabátot, vagy fordítva.

A jutalmazással is bajom van egy kicsit. Sem a maszek pszihopedagógus-logopédus nem adott neki csoki, cukorka jutalmat, sem mi, azért mert valamit megcsinált. Ha megette az ebédet, kap (de egyre ritkábban, mert legtöbbször nem is kéri már), de ennyi. Most hogy járunk auti fejlesztésre, és ott feladatonként kap édességet, már a maszek fejlesztőtől is kéri, ha nem is a feladatok végén, de az óra végén. A jutalmazás önmagában jó dolog lehet, de neki eddig elég volt, ha az adott feladat után mondjuk játszhatott azzal amivel akart, vagy nézhetett egy mesét stb.

Kimni, köszi, az jó lenne!

Labolen, a folyamatábrával nekünk is ez van! Úgy látszik, tényleg nem lehet kint hagyni, mert ráunnak (vagy mi). Én azért tuti nem jutalmaznám, hogy lehúzza a wc-t. Pedig én is ott állok mindig és ellenőrzöm, hogy mindent megcsinál-e, mert elbambul, aztán kimaradnak részletek. De szerintem ez ebben a korban még elmegy. Rögzülnie kell a rutinnak.

HáromMackó, persze, hogy tökmindegy a kabát-sapka sorrend, a lényeg csak az, hogy a gatyát ne a nadrágra húzza.

Hát én nem vagyok szakértő, de szerintem is mindegy lenne a sorrend. Viszont ha kint van sorban, akkor meg ahhoz kell igazodni, vagy kéne. Ha megy neki magától, akkor szerintem felesleges egy ilyen részletes felöltözéses ábra. De mondom nálunk nincs is ilyen, ha folyamatábra van, az se leszedős, csak rajzos, nézegetős.
A napirend meg szuper! Mit nem adnék, ha nálunk is lehetne ilyen az oviban.

Miért nem mondod az autifejlesztésen, hogy ne ezzel motiválják? Én nagyon nem szeretem ezt az édességes motiválást. Egészségre káros, rontja a belülről jövő motivációt. Súlyozni kéne, nem tudom, miért nem csinálják.
Az első a belső motiváció kellene, hogy legyen, ha az nem elég, akkor a biztatás-dicséret-morgás, ha az sem, akkor valamilyen közös játék, esetleg egyéni játék és végső esetben étel. De kapásból kajával kezdenek. Szerintem ez nem jó.