3mackó, most hogy írod, nálunk is így volt, hogy füllentett mondjuk a kézmosásban (kb ennyiben merült ki ez) és amikor rákérdeztem, hogy fiam, biztosan mostál kezet? Akkor már nemmel válaszolt... vagy röhögve, nyelvnyújtva mondta, hogy igen, tehát már ő sem gondolta komolyan.
A kicsiben alapvetően benne van ez a huncutság, pedig nálunk baromi nagy őszinteség van és én is mindig válaszolok nekik mindenre őszintén, sokszor jut eszembe, hogy talán nekem is meg kéne tanulnom nem mindig az igazat mondani nekik, van, hogy csak nagyon összekavarom őket valamivel... de a kicsi az ilyen, az egész lénye is huncut, nyerni akaró, izomgolyó, aki az ujja köré csavarja az embereket és kihasználja őket (anyám vonalán az egész rokonság ilyen, szóval nem volt meglepő

). A nagy meg szerintem az AS-t leszámítva is egy baromi jóindulatú gyerke, mindenkinek segíteni akar, hatalma szíve van, odaadja mindenét másoknak...