Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Csoportos fejlesztés: Én most több ilyenben is részt vettem, mint segítő, és abszolút jó dolog. Itt a csoport nagyon vegyes, a jól beszélőtől a nem beszélő és passzívig vannak gyerekek. Szintjüknek megfelelően kell teljesíteni, aki nem csinál semmit, azt hátulról promptoljuk, és pár hónap állandó, napi szintű gyakorlás után a gyerek megtanul mutatni, vagy ki tudja mondani, hogy kérem, vagy egyáltalán ott tud maradni a foglalkozás alatt. Ehhez viszont az kell, hogy heti sőt legjobb esetben napi rendszerességgel menjen, lehetőleg ugyanazok, vagy hasonló feladatok, állandó struktúra, ahol kell, ott plusz motiváció. De működik, és én leginkább ezek miatt járok be továbbra is a csoportba, mert nagyon látványos a fejlődésük, és nagyon jó tanulni ebből nekem is.
Azt akarom mondani, hogy mehet vegyesben is, csak mást kérsz az egyes gyerektől.
Iskola: Szanya, tudom eleged van, nem is mondok semmit, csak hogy igazad van. Egy csoportban csak akkor van szocializációs fejlesztési lehetőség, ha ilyen csoportos foglalkozást tartanak, mint amit írtam. Viszont ebben van komm fejlesztés is, feladattartás és kognitív elemek is. És ez egy nap fél óra. Mellé lehet festeni, vagy valami torna foglalkozást berakni, vagy egy spec terápiát, mint kutyaterápia, zene, vagy bármi. Közben kell reggeli, tízórai, ebéd, mosakodás, udvar, alvás, délután. Egyéni fejlesztés jó, ha befér valahová. Ja, amit leírtam, az ovi. Max egy foglalkoztató csoport. De mivel tényleg sok gyerek van viszonylag kevés pedagógusra, további támogatásra nincs sok lehetőség. Fejlesztik az önállóságát az önkiszolgálásban, ha fejlesztik. És jó esetben megkövetelik, hogy kimondja, hogy kérek vizet, ne csak annyit, hogy víz.
Ez nem intenzív fejlesztés, de erre igazán nincs is lehetőség, ahhoz sokkal több ember kellene egy csoportba.
Viszont keretet ad a napnak, alkalmazkodni kell másokhoz, le kell ülni, ha reggeli van, és ott nem engedik elmenni, hidd el, ezt elérik mindenkinél, hogy üljön. Muszáj a rugalmatlanságból engednie, több, más emberrel kerül kontaktusba, akik máshogy szólnak hozzá, mint te. És igen, nem érik el vele ugyanazt, mint te, de ezzel is új tapasztalatokat szerez.
Az integráció-szegregáció előnyeit hátrányait tanultam, vagy tapasztaltam. De amikor a fejlesztő iskola előnyeiről tanultam, akkor szíven ütött egy mondat, amit minden tanárunk elmondott. Hogy ha csak heti pár órára is, de tehermentesül a szülő. És most ez idevág az önfeláldozás, felelősség témakörébe, de muszáj, hogy néha máshol legyen a gyerek, neki is, és a szülőnek is. (ha más tanítja magántanulóként, és nem te, akkor az megint jobb helyzet már).
Amiket leírtam, hogy milyen előnyök vannak, azt akkor lehet érvényesíteni, ha van egy jó csoport hozzá. Ha nincs benne olyan gyerek, aki szétzúzza az egészet. Ha nincs benne durván agresszív. Ha a pedagógusok értenek az autizmushoz. Ha van hely egy ilyen csoportban. Ha van lehetőség arra, hogy ebből utána még legyen normál tanmenet. Annyi kritérium, és hogy ez hol teljesül...
Nem akarok okos lenni Szanya, én is megküzdöttem mindenkivel, még a saját férjemmel is a magam igazáért, és a szegregáltért. Mi is kényszerhelyzetben voltunk, tudom, milyen a kétségbeesés, a gyomorideg, a múló napok, és nulla válaszok.

De amit írtál a felelősségről, az ide is passzol. Még a legnagyobb bajban és tehetetlenségben sem adhatjuk fel, és mondhatjuk azt, hogy lesz, ami lesz. Ezt a rohadt nagy felelősséget és terhet utáltam a legjobban az egészben. Hogy mennyi minden múlik azon, hogy milyen iskolába tudom berakni a gyereket, Mit berakni, bepasszírozni, minden ellenállással szemben! És hogy senki mást nem érdekelt a gyerek, csak engem, senki nem segített, senki nem tudta levenni rólam ezt a terhet. Néha legszívesebben ledobtam volna magamról, és utáltam a csomót a torkomban.
Az egymi igazgatóval meg nagyon türelmes vagy, én már rég bementem volna egyeztetés nélkül, és elkaptam volna a folyosón.

Vagy a vécén lesben állva.