Szanya:
Elsőben az én fiam sem maradt egy helyben, esetenként zörgött is. Egyetlen tanár volt, aki nem volt képes ezt tolerálni, és kezelni (csak angolt tanított, az meg... nem részletezem, mennyire volt releváns a fiamnak akkor, amikor még logopédushoz járt). És mi is úgy kezdtük a normál sulit, hogy október végén még el akarták tanácsolni, hogy mégsem bevehető, de aztán a tanárnéninek eszébe jutott, hogy én azt mondtam, nehezen alkalmazkodik, várt még két hetet, és lám, megtörténtek a pozitív változások, szóval rezgett a léc alattunk is.
A jelenlegi rendszerbe még az egészséges gyerekeket sem küldeném el, nemhogy az autikat, de hát ez már más téma. Egyik gyerek sem illik bele, mert ott egyforma féltéglácskákat akarnak tapasztani egymáshoz jó szorosan, és hát a gyerek minden csak nem tégla, és főleg nem egyforma.
agiviki:
" Az oviban segítik ebben, de így is csak ritkán sikerül, hogy mindenki elégedett legyen,"
Tapasztalatból tudom, hogy ez mind oviban, mind feljebb általában a nem autiknál is probléma, szóval ritkán sikerül hogy elégedett legyen mindenki. Sőt, néha felnőtt 20+ emberek sem tudnak úgy együtt játszani, hogy bele-bele ne rúgjanak (képletesen) a másikba.
Csoportos fejlesztés:
A fiamnak ez nagyon bejött. Három fiú volt a csoportban, és roppant jól elvoltak. Endi volt a legfiatalabb, de ez nem volt gond, felvette a tempót meg a fonalat. A másik két srác valószínűleg súlyosabb volt, vagy ki tudja. Az egyikük párszor átjött játszani. Elboldogultam vele, és az utolsó alkalommal evett is nálunk, méghozzá a fiammal megbeszélték, hogy mit szeret, lementek a konyhába, a fiam elővette a kenyeret, meg a lekvárt, és a másik srác megkente magának.(Ezt csak azért írom le, mert nem vagyok biztos benne, hogy otthon beengedik a konyhába a gyerkőcöt, pedig úgy tűnik nem teljesen elveszett ott sem.

) Na, szóval jó volt az a csoport, bár a fiam negyedikben került be, nem ovisan.