Szanya: "Engem abszolút nem érdekel, ha nem végzi el az általánost sem (nemhogy atomfizikus...), sőt az sem érdekel, hogy megtanul-e bevásárolni. (Gondolom ezt nem ő intézi majd a lakóotthonban.) Az a cél, hogy minél jobban kommunikáljon és ha már eljut valameddig, akkor a szociális fejlesztés. (Ami alatt nem azt értem, hogy unatkozó gyerekek céltalan villongásait tudja kezelni.) "
Tehát a cél a kommunikáció fejlesztése a képességeihez mérten a maximumra. Ugye, jól értem?
Ebben az esetben viszont egészen biztosan ártasz a magántanulósággal
Azt írod, hogy nem tudnák kezelni őt egy egymiben, feladnák, mert nem értik, amit mond, szint alatti feladatokat kapna stb... Ezek tényleg problémák mind, de ahogy ezt már tavaly is megbeszéltük, amikor itt többen kerestünk sulit, hogy
1. nincs JÓ megoldás, csak kevésbé rossz. Kompromisszumot kell hozni. Mit jelent, hogy nem tudják kezelni? Mit jelent, hogy ráhagyják? Milyen károk származnak ebből Z.nak? Ezek a károk lehúzzák-e a mérleget, amikor a mérleg másik oldalán a szocializáció, a kommunikáció van (amit egyes egyedül egy olyan közegben van esélye megtanulni, ahol nem csak autik vannak)? Mert ugye ez a cél, a szocializáció, kommunikáció.
2. Az, hogy most milyen Z, hogy ki tudja most kezelni, hogy viselkedik, ez minden bizonnyal változni fog. Nem tudni, milyen irányba, lehet, hogy rossz irányba, igen, de nagyobb valószínűséggel jó irányba. Most nem hallgat szinte senkire, csak rád a és a gypre, de ez most van. Emlékszel Süni Goethe idézetére? Az, hogy most így látod, nem jelenti azt, hogy így is marad, viszont ebben fejlődnie kellene és nem látom akadályát, miért ne fejlődhetne, ha másik közegbe kerül, más emberek közé és még nő, érik is hozzá? És mi van, ha nem jön össze? Mit vesztesz vele? (az egymiről beszélek)
És még valami megragadott az írásodban: "(Ami alatt nem azt értem, hogy unatkozó gyerekek céltalan villongásait tudja kezelni.)" - Ez is a szocializáció része. Megszokni a többi ember hülyeségeit. Tudni kell ezekre reagálni vagy éppenséggel figyelmen kívül hagyni. Az oviban sem csak a gyp segített Z-nak, hanem maga a közeg is, a gyerekek.
Komolyan kérdezem, mit veszíthetsz egy egymivel? Vegyük a legrosszabb esetet. Eltanácsolják, mert nem tudják kezelni. Vagy nem fejlődik úgy, ahogy várnád vagy egyáltalán nem fejlődik, visszafejlődik. Ezekben az esetekben mi történne? Még mindig mehetne magántanulónak akkor is. De legalább kapott egy esélyt a szocializációra.
Kockáztatni kell! Nincs jó megoldás, ez nagyon fontos, hogy ne csak leírjuk, hanem mélyen belül is tudatosítsd.
Én is kockáztattam, nem aszerint iskoláztam be N-ot, hogy mit tudott tavaly. Aszerint spec iskolában lenne most, ez biztos. Nem tudom, hogy bejött-e, folyamatos rettegésben élek, hogy mikor derül ki, hogy nem fog menni, de muszáj kockáztatni, látom, hogy sokkal többre képes a gyerek, mint amit valaha elképzeltem volna róla. Tudom, hogy N más szinten van, mint Z, de abban mindegyik gyerek hasonlít (ha NT, ha nem), hogy új dolgokat hoz ki belőlük egy új helyzet, amit előre senki nem tud megmondani, hogy mi lesz az az új (azt sem, hogy jó vagy rossz - de legtöbbször az derül ki, hogy többre képes a gyerek, mint mit hittünk). Tudom, hogy nagyon nehéz ez az egész, dönteni nehéz, rajtad múlik a gyerek jövőre konkrétan. De akkor sem tudsz megtenni te egyedül mindent, el kell engedned és el kell fogadnod, hogy nem csak te fogod őt nevelni, ha valóban az a cél, hogy jobban kommunikáljon. És ez irtó nehéz!