Tomger: sikerült!

Ezek tényleg nagy dolgok! Nekem a mai napig dobban a szívem, amikor Z. külön felszólítás nélkül mondjuk elköszön, amikor hazajövünk a suliból.
Hevi: meg tudlak érteni! Nekem már az is sikerélmény, ha du. a tanítónéni a "Milyen napotok volt?" kérdésre azt válaszolja, hogy semmi különös!
Azt eddig is sejtettem, tudtam, hogy a fiam ha nem is mondja, de szeret suliba járni, de tegnap volt az első olyan napunk, hogy 1/4 5-kor azzal fogadott, hogy ő nem akar hazajönni! Eddig ezt így ki soha nem mondta, csak erőteljesen utalt rá, pl. nem kapkodott a pakolással, öltözéssel.